Új hozzászólás Aktív témák
-
Phülöp
addikt
Kis kiegészítés (egyetértésem mellett):
Valahogy így alakul a cnc-s lét:
- zöldgombos biorobot: betanított munka;
- gépkezelő: darabot gyárt, szerszámot korrekciózik (pl. kopás okán), ha nagyobb baj van sipákol;
- gépbeállító: szerszámokat összerakja, nullpontot belövi, a technológus/programozó által generált programot lefuttatja az első 1-2 darabon, méreteket ellenőriz, utána dolgozik az előző két kategória, ő meg megy a következő melóra
- programozó/technológus: alkatrészprogramot generál, szerszámokat kiválaszt, technológiai specifikációkat meghatároz az elérhető szerszámok és a munkadarab megfogásának függvényében, dokumentációkat kezel.A fentiek főleg sorozat- és tömeggyártás esetében használható leosztás, egyedi gyártásban inkább olyan cégeknél fordul elő hasonló (gépkezelő ill. programozó páros), ahol kifejezetten CAM-es programok (programmal generált bonyolult szerszámpályák) futnak. Ilyen lehet pl. egy öntőszerszámok gyártására szakosodott cég.
Az egyedi gyártásnak van egy másik ága, ez inkább gépgyártás/alkatrészgyártás: a gépkezelő egymagában az összes fentebb sorolt munkakört ellátja egy személyben. Kis sorozatú, vagy egyedi alkatrészek esetében, ahol azért előfordulhat CAD-es mutatvány is, a cnc-s meg bírja oldani a szerszámpálya generálását egy adott programmal, megtervezi és legyártja a megfogókészüléket, kiválasztja a szükséges szerszámokat, technológiát rendel hozzájuk, majd legyártja az adott alkatrész(eke)t.
Ezek közül a legátfogóbb ismeretekkel természetesen az utolsónak említett szaki kell, hogy rendelkezzen.
Ne higgye azt senki, hogy forgácsolási alapok nélkül jó programozó lehet, Tudom, hogy jó dolog ülni egy irodában, és kattintgatni, aztán a monitoron ellenőrizni a szerszámpályát, majd utána bezsebelni a dicséretet, hogy milyen faszán megoldottad - ám hatalmas a felelősség, hiszen a kattintgatós programozó seperc alatt le tud zúzni egy közepes marógépről 10-15 millió forintot.
Ráadásul a programozó (hacsak nem kifejezetten 3D-s cuccokkal foglalkozik), nem csak kattintgat: kézzel is ír programokat, ehhez pedig elvárt szint az alprogramozás technológiája, a paraméteres programozás, rosszabb esetben akár a gépi belső regiszterek ismerete és megfelelő használata. Ehhez meg nem árt némi programozói véna.Sajnos a mai oktatási rendszer már kevésbé veszi alapul a forgácsolási ismereteket: katalógusból tudjuk, hogy az adott szerszám, 4500-as fordulaton 0.2mm-es fogankénti előtolással 5mm-es fogást bír. Jah, aztán, amikor repül a vas, akkor meg csodálkozunk nagyokat, hogy mégse igaz a mondás, mert a megfogás gyengeségével nem számoltunk...
Írtam már régebben a személyes tapasztalataimat "odaát": láttam már olyat, hogy valaki jó gépkezelőből jó programozó lett. Olyat is láttam, hogy valaki jó programozóból jó gépes szaki lett: de ilyet csak egyet.
Mindenkinek azt ajánlom, hogy ha egyből a programozói tanfolyamot választja, és programozóként akar elhelyezkedni, első körben töltsön minél több időt a műhelyben, figyeljen, tanuljon, és gyakoroljon - tanulja meg a forgácsolás alapjait, tanulja meg a szakmát - tanulja meg a vasat.
Egy tévhitet szeretnék még eloszlatni: a legelső lista fentebb - na az nem azt mutatja, hogy a programozó több, mint egy gépbeállító, vagy egy gépkezelő. Az első időkben érdemes úgy tekinteni a munkát, hogy kiszolgálja a programozó a gépkezelőt (hiszen a gépkezelő termeli meg a cégnek a forintot), kellő tapasztalat megszerzése után akár jó csapat is lehet belőletek, EGYÜTT, egy szinten kezelve egymást.
A fentieket 20 év ipari tapasztalat mondatja velem, úgy, hogy az összes általam felsorolt pozíciót betöltöttem már (és még egyebeket is).
A Bretagne-félsziget meredek ormai alatt Otthont találnak kóbor csikóhalak. /Mesterem
