Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • thyeby

    őstag

    válasz zonusz #17032 üzenetére

    Mivel már megint későre jár, ismét csak szeletkével törlesztek az ígéretemen - talán lassan összeáll a kép számodra zonusz.
    Mielőtt belekezdenék, két dolgot leírok, míg el nem felejtem:

    "Ilyen megoldás, kivitel még az álmaimban sem szerepel."

    Merj nagyot álmodni! Tapasztald ki, hogy nem létezik lehetetlen. Amit álmodunk, azt tudjuk csak megvalósítani. Gondold át, hogy számodra milyen is lenne a legideálisabb marófelszerelés. Ha ezt megteszed, egy napon arra kelsz, hogy megvan. Ha nem teszed, lemaradsz. Sok esetben az álmaink tesznek minket úgy igazán irányulttá.

    A vas asztal - pláne az öntvény - rendkívül masszív, stabil, örök életű. Ha valaki ilyet készít, néhány dolgot szerencsés tudni még a tervezési szakasz előtt. Lesz, amilyen lesz, de amikor elkészült, már aligha lesz mód átalakításra, újragondolásra, továbbgondolásra.
    Néhány éve mdk01 kolléga felkínálta megvételre a vas maróasztalát (amit a papája, mint lakatosmester igen igényesen készített), benne egy fájintos Makitával, nagy értékű kontraprofil késpárral. Tetszett nekem nagyon ez a tünetegyüttes, az ár sporttársinak volt mondható. Berezegtem rá nagyon. Már majdnem írtam Balázsnak, hogy tedd félre nekem, küldöm az árát máris, és ha arra járok, elhozom. Mivel már úgy éreztem, hogy megvettem, elkezdtem gondolatban helyt keresni neki a műhelyben, és munkafázisokat gondoltam át rajta. Ekkor villant át az agyamon egy felismerés: Lévén, hogy nagyon sokat marok, igyekszek kényelmes, kevésbé fárasztó testhelyzetet felvenni munka közben, magyarul az apró darabok marásához leülök a gép mellé, és mint a varrónők, nekihasalok, és nyomom, nyomom az anyagot. Ezen a vas lapon nekem igen fázni fog az alkarom, a csuklóm. Mégsem lesz jó megvenni. (Igen, Balázs, neked akkor csak annyit írtam, hogy számomra hideg lenne talán még nyáron is, de ha adom a formámat ahogy szoktam, kis híján megvettem akkor hirtelen felindulásból.)
    Viszont ha neked ez az öntvény jönne be leginkább, ne mondj le róla - segítünk megcsinálni. Úgy láttam nem is olyan rég, hogy Soká mint ha éppen ennek az asztalnak az öntőforma negatívját kínálta volna itt ajándékba. Ha így van, akkor csak vissza kell vinned ugyanabba az öntödébe, vagy hozzád közelebbibe, ahol legutóbb homokba nyomták, és két nap múlva már a hátadra is tesznek egy jó negyven kilónyi szép szürkeöntvényt, amit cipelhetsz a síkmaróhoz. Biztos vagyok benne, hogy Soká fórumtárs végigvezet türelemmel, mit hogyan kell csinálnod, hogy az eredmény az legyen, amiről álmodni sem mertél.

    A DW 625-ösöm asztalba van építve, már hadrafogható. De szólok előre, hogy semmi vezetőrendszert nem készítettem hozzá, mivel tudom, hogy ebben a gépben egy félcollos csapágyas rádiuszkés fog pörögni, és előreláthatólag semmi más. Ha nem jön be annak a terméknek a gyártása, amire vettem, akkor majd továbbgondolom ezt az asztalt.

    Mielőtt belekezdenék annak a bemutatásába, hogy miként készült el, előtte felsorolnám azokat a hibákat, amiket eddigi asztalaimmal elkövettem. Tulajdonképpen ezek a hibák tanítottak arra, hogy hol vannak a határok, és mik a hiányosságok - vélhetően ominózus home made DW asztal nem fog újabb tanulsággal szolgálni, mert igyekeztem mindennek elébemenni.

    Előrevetem, hogy minden asztalt nagy sürgősséggel kellett elkészítenem, ezért éppcsak annyira építettem fel mindet, amennyire a feladat megkívánta. Néhány munkaóránál többet még egyetlen asztalommal sem volt módom elidőzni, pedig de szeretnék elkölteni vagy 4-5 napot azzal, hogy végre csináljak egy univerzális maróasztalt, amit nem olyan behúzott nyakkal mutathatnék be, mint a most következőket, hanem büszkén.

    Első maróasztalom úgy készült hogy egy használatban levő viseltes asztalt kisajátítottam a háztartásból, mondván, hogy vis major - nem tudok most helyette másikat adni, de ígérem, hogy talán majd egyszer. Leszedtem a fenyődeszka tetejét, és egy fellelt antikvitás nagyméretű úgy 16mm vastag tömör tölgy lapot rögtönöztem rá. Érdekessége ennek a tölgy lapnak, hogy nem táblásítva van, hanem egy darabból van (volt) kimunkálva. Mindjárt látni fogod, ez lett a vesztem épp.

    Nem egészen fél év múlva középen végighasadt szinte az asztal teljes hosszában. A fotó eléggé hányavetin készült, de talán látod így is. Megerősítettem ekkor alulról, ami meg is állította a továbbrepedést/szétesést. Tudom ugyan használni, de olykor nagyon zavar, hogy megakad az anyag az asztalon. Már egy tized mm-nyi szintkülönbség is elég ahhoz, hogy akadjon. Ilyenkor kicsit megcsiszolom, és megy tovább a munka.

    A második asztalomnál szintén besikerült egy apró, mégis nagyon bosszantó tervezési hiba. Minden esetben szerelek az asztalra külső kapcsolót - többnyire egy kapcsolós hosszabbító formájában. Ez a hosszabbító összeroppanna, ha a stellert egy asztalos szorítóval épp itt rögzíteném faszán. Ezért aztán a szorító menetes szára csak az asztal alatt érkezhet, hogy kikerüljem így ezt az összeroppanást. Sokszázszor kellett már feleslegesen meghajolnom emiatt a kivitelezési hiba miatt.
    Lehetne ezt orvosolni, én tudom jól. Oda kellene csavaroznom még egy kisebb darab lécet, és nem kellene tovább hajlonganom. Csakhát a mi házunkban az a szokás, hogy ha apa megcsinált valamit, akkor az kész, és ami kész, azt minek csinálja tovább? És ez kérlek, kész. Vagy négy-öt éve kész. (Ne röhögj, járhatsz így te is!)

    Van, amikor a kevesebb több, van amikor nem több

    Ezúttal nem több. Jó tiszteletben tartani az ötkilós gépeket - aki nem teszi, annak így be fog hajlani egy vékony bükk tábla. Ha jól emlékszem, 12mm a vastagsága. Ezen így hosszú egyenest már nem lehet marni, csak tenyérnyi apró pószpászt. Javítható ez is persze, csak ugye amit apa egyszer már megcsinált, az meg van csinálva, és ami meg van csinálva, azt minek csináljuk? Vígasztal, hogy ha a Soká öntvényasztala ennyire behajolna, hát azt jó nehéz lenne kijavítani.

    Több fa van, mint asztalos!

Új hozzászólás Aktív témák