Kétféle játék létezik: egyszerű és bonyolult. Egy GTA-t például hetekig tarthat végigjátszani, egy Flappy Birdöt ellenben nagyjából 10 másodperc ki lehet ismerni, onnantól pedig a monoton játékmenet addig tart, ameddig az ügyességünk. Döbbenetes egyébként, hogy az utóbbi kategóriának mekkora rajongótábora van világszerte, ez persze érhető: az ilyen játékokat bárki felteheti, akinek okostelefonja van (azaz százmilliók), és tényleg pillanatok kérdése rájönni, hogy mi a dolog lényege, ami általában a játék végét jelentő pályaelemek kikerülését jelenti.
Pont ebben a kategóriában mutatkozott be néhány hete a Ketchapp játéka, amely a fantáziadús Jelly Jump nevet kapta, és amelyben, ahogyan angol cím is elárulja, egy zselékockával kell szinteket ugrani, mielőtt a koszos fekete folyadék elnyelné hősünket. Az irányítás roppant egyszerű: az indulás után csak meg kell érinteni a kijelző bármely pontját, és a kis kocka ugrik egyet. Eddig okés, nehezíti azonban dolgot, hogy a függőleges ugrálás közben két oldalról lassabb és gyorsabb platformok úsznak be, és a játékosnak olyan ütemben kell felugrania, hogy összecsukódásuk előtt átjuttassa zseléformáját a résen, majd az új alapról ismét, jó ütemben elrugaszkodjon.
Ez elsőre nem is könnyű feladat, mivel rá kell érezni az ugráló zselé és a platformok ritmusára –kezdetben a dolgomat a gyors, később pedig a lassabb akadályok nehezítették meg. Idővel egyre változatosabb formában és sebességgel érkeznek az összeérő és összecsukódó platformok, úgyhogy sosincs idő a pihenésre. Jó hír, hogy menet közben zselécseppeket lehet gyűjteni tízesével, amelyekből nem csak újabb formákat lehet kavarni (mondjuk zselétévét vagy zseléteknőcöt), hanem minden tizedik szint elérése után a kettővel korábbi kerek szintig előre lehet ugrani. Ha tehát a játékos 112 pontot korábban elért, új játék indításakor, 100 darab zselécsepp elköltésével a századik szintről kezdheti meg az ugrálást. No persze pont ilyenkor jön egy villámgyors vagy sebességváltó platform, és a játékos foghatja a fejét – lehet visszamenni zselét gyűjteni!
A játék roppant szórakoztató, úgyhogy a szerkesztőségben Legendd után Bog és jómagam is csatlakoztunk a kalandhoz. Grafikailag egyébként a Jelly Jump jóval összetettebb, mint a pixel art stílusú Flappy Bird és társai, a játék viszont azokhoz hasonlóan pofonegyszerű, éppen ezért a 3D-s zseléugrálás bárkinek ajánlható, aki iOS-es vagy androidos mobilkészülékkel rendelkezik, aztán lehet villogni, hogy ki a legjobb a társaságban. Az iOS-es változat innen tölthető le 4.3-as vagy újabb verziót futtató eszközre, az androidos pedig innen, amennyiben a rendszer verziószáma legalább 2.3-as. A Jelly Jump ingyenes, ám internetkapcsolat esetén bőven jut a reklámból, úgyhogy akinek ez nem tetszik, az megvásárolhatja a zavarmentes változatot, vagy csak egyszerűen lekapcsolódhat az internetről.