A mobilos platformokon rendkívül népszerűek az egyre ütősebb hardveres képességeket maximumig kihajtó három dimenziós játékok, olyannyira, hogy már a PC-n és konzolokon kultikus státuszba emelkedett darabok is szivárogni kezdtek az érintőkijelzős világ felé (ilyen például a GTA sorozat, vagy az iOS-re nemrégiben megjelent Bioshock). Ugyanakkor a készülékek méreteiből és kezelési lehetőségeik miatt a kétdimenziós játékok is töretlen népszerűségnek örvendenek, és a design frontján sem kell szégyenkezniük.
A most vizsgált platformer is a kétdimenziós grafika életszerűségét bizonyítja, a tipográfia világába bevezetve a játékost. Főszereplőnk egy két pacából álló kettőspont, amellyel a betűtípusok és nyomtatott karakterek történelmén lehet végigsiklani oldalnézetes pályákon. Az irányítás roppant egyszerű: a képernyő jobboldalát megérintve a kettőspont jobbra, baloldalát pedig balra mozog, mindkét oldalt megérintve pedig ugrása lehet bírni, amire szükség is lesz.
Noha az irányítás egyszerű és rendkívül reszponzív, azért jár egy bevezető pálya a játékmenet kiismerésére, amely a kínai, az egyiptomi és görög írásjegyek és betűtípusok történetét egyből be is mutatja. Amint az útmutató pályán túl vagyunk, a játék fejezeteit, azaz a tipográfiatörténet különböző állomásait egy rendkívül látványos, esővel és dörgésekkel megbolondított éjjeli pályán lehet elérni, az újabbakat ez előző fejezetek végigjátszásával.
A játék során barlangokban, karaktereken, gépeken, könyveken, kábeleken és reklámtáblákon keresztül vezet az utunk, csapdákkal, éles tárgyakkal, szakadékokkal és egyéb álló-mozgó-lángoló-elektromos akadályokkal megnehezítve az eljutást a célig. A játékmenet akkor ér véget, ha valamelyik akadályt nem tudjuk kikerülni, vagy kettőspontunk beszorul és kettészakad. A játék során opcionálisan karakterek is gyűjthetők a betűtípushoz, illetve (és itt a játék egyik erőssége), a pályák végigjátszásával hasznos tipográfiatörténeti leírásokhoz juthatunk lapozható kódexek formájában. A játék tehát nem csak szórakoztat, hanem ismeretet is terjeszt.
A Type:Ridernek összesen tíz fejezete van, az ókortól a pixelvilágig eljuttatva a játékost, és minden egyes pálya egyéni grafikai megjelenéssel, zenével és különlegességekkel rendelkezik, mondjuk apró logikai feladatokkal a továbbjutáshoz. A fejlesztők kitettek magukért, a javarészt fekete pályahatárolók és elemek, a nagy felbontású hátterek és a fény- és hangeffektek mind-mind kiemelt odafigyeléssel és jó ízléssel készültek. A hang egyébként legalább olyan fontos eleme a játéknak, mint a grafika. A szelíd és izgalmas zenék korhűek és tökéletesen kiegészítik a pályákon látottakat, a hangeffektek úgyszintén témához illenek.
A játék pont megfelelő nehézségűre lett belőve, így akad bőven olyan pályaszakasz, ahol újra kell próbálkozni a teljesítéshez, de azért a játékot különösebb problémák nélkül végig lehet vinni. Ezt egyébként akár két óra alatt megtehetjük, azonban egyfelől ez bőven kinyújtható a karakterek összegyűjtésével és olvasgatással. másfelől, mivel ismétlődés és két hasonló pálya gyakorlatilag nincsen, számtalanszor végig lehet vinni a Type:Ridert, újabb dizájnelemekre bukkanva. A játék androidos változata, amit mi a teszthez használtunk, jelenleg 310 forintért vásárolható meg a Play Áruházban, az iOS-es változata pedig 2 dollárt is 99 centet kell kifizetni. Mivel vizuálisan, hangzásvilágban és a játékmenet tekintetében is kiemelkedően jól sikerült a Type:Rider, egy próbát mindenképp megér!
Bone123