Prológus

Mióta az első atombomba bevetésre került a második világháborúban, az emberiséget foglalkoztatja egy kérdés: mi lenne, ha a katasztrófa az egész földet érintené? Milyen lenne az élet, milyenek lennének a mindennapok, de még inkább: ki élné túl?

[+]

A kíváncsiság természetesen több írót és játékkészítőt is megihletett, így a zombi apokalipszis után talán a második legkedveltebb téma az eltorzult posztapokaliptikus atomháború utáni világban való magányos barangolás. A Metro 2033 immáron 4 éve jelent meg a boltok polcain, azt a nem kis feladatot vállalva magára, hogy új perspektívát villantson meg a sugárzó, nyomasztó, mutánsokkal teli világot feldolgozó játékok közt. A Fallout széria vagy a S.T.A.L.K.E.R. jelentősen megnehezítették a dolgát, de a közösség a kezdeti döcögések ellenére nagyon megszerette a játékot és később annak folytatását. Most nem is foglalkozunk mélyebben a játék történetével, hiszen annál érdekesebb témának tűnnek a Redux csomag kínálta újdonságok, ráadásul aki akarja, korábbi cikkeinkben megtalálja a kívánt információkat. A játék alapjául szolgáló könyvről itt lehet olvasni, míg a két részhez tartozó külön tesztet errefelé (2033), a Last Light bemutatóját pedig ide kattintva lehet elérni.

[+]

A Redux lényegében nem más, mint a Metro 2033 és a Metro: Last Light feltupírozott változata. Ellenben óriási hiba lenne, ha valaki azt gondolná, hogy a Deep Silver és a 4A Games mindössze némi grafikai tuninggal kiszúrná a rajongók szemét. Az egész koncepciót újra feldobták a tervezőasztalra a fejlesztők, szisztematikusan építettek át elemeket a két rész közt. Már a kezdésnél találkozunk ezzel, hiszen a játék mindkét rész elindítása esetén rákérdez, hogy inkább az első rész túlélő módja, vagy a második rész akciódúsabb, kevésbé gyűjtögetős játékmenete szerint akarjuk-e elkezdeni kalandjainkat. Az előbbi értelem szerűen több lopakodást és megfontolt eszközfelhasználást, utóbbi pedig jóval több akciót von maga után. Ráadásul a játék ezúttal már full HD felbontással és másodpercenként 60 képkockával kápráztatja el a játékosokat, PC-k esetén persze csak akkor, ha megfelelően erős hardvert kap, PlayStation 4-en és Xbox One-on viszont értelemszerűen minden esetben adottak ezek a funkciók. A módosított fény-árnyék effektek is hozzáadtak a játékhoz, aminek az árát a világosabb pályákkal kell megfizetniük a játékosoknak. A pályák felépítése egyébként nem változott, továbbra is lineárisan felépített térképekről van szó, ezeket azonban nagyon ízlésesen tálalja a szoftver, hiszen mindig találni valami kis apróságot, amit el lehet olvasni, ki lehet hallgatni vagy meg lehet figyelni, így fel sem tűnik, hogy végig egy irányított folyosóban haladunk. A vizuális világ összességében tehát tényleg sokat fejlődött; a víz, a jég és a pára például annyira élethű, hogy késztetést érezhetünk a televízió képernyőjének letörlésére.

Változások

A játékmenet elemein is csiszoltak, főleg annak érdekében, hogy a két rész közt sokkal harmonikusabb átmentet jöjjön létre. Aki újra végigizgulja a történetet, szembesülni fog vele, hogy a dialógusok néhol megváltoztak, a szereplők elhelyezkedése az atmoszféra miatt picit megváltozott, de alapvetően nem is ezek, hanem bizonyos kameraszögek újragondolás tette sokkal filmesebbé az egész játékmenetet. A tűéles textúrák sokkal jobban kiemelik a nyomasztó világ apró részleteit, az eldobott könyvek, játékok és egyéb tárgyak hozzáadnak az élményhez, de a fosztogatások során is hasznos, hogy könnyebben észre lehet venni mondjuk egy töltényhüvelyt.

[+]

A hangok terén is megfigyelhető fejlesztés, pedig már az eredeti részek is hátborzongatóan, szinte tudat alatt aláfestették a történetek minden rezdülését. Ha például éppen egy őr közelít felénk, vagy veszély leselkedik ránk lopakodás közben, a zene hirtelen megváltozik és intenzitása jelzi, mekkora bajba fogunk kerülni. Ezzel az elemmel inkább a Last Light operált, de mostnatól szerencsére mindkét részben helyet kapott a dolog. A már említett párbeszédek változtatása viszont sajnos nem vonta maga után a hangok újrafelvételét, így például az alig 5-8 évesnek tűnő kisfiú orgánuma továbbra is hasonlít egy 18 éves kamaszéhoz, ami érthető módon egy kicsit idegennek hat. Monológját sajnos minden színészi képesség és beleélés nélkül eldarálja, amit a katonák párbeszédében és a minket kioktató nem játékos szereplőknél is észre fogunk venni. Ezzel kapcsolatban az is zavaró, hogy akár egy párbeszéd közepén is el lehet sétálni, aminek hatására azt még hallani fogjuk, hogy valamit motyognak nekünk, ugyanakkor felmerülhet a kérdés, hogy a nem játékos karakter miért folytatja beszédét a közönség távozása után is. Ennek eredményeként sokszor dönteni kell, hogy barangolni és töltényeket keresni megyünk, vagy meghallgatjuk a történet végét és adott esetben lemaradunk egy titkos folyosóról.

[+]

A játék egyik gyengesége a megjelenésekor az AI-val kapcsolatos volt, úgyhogy az egyik legnagyobb kérdés, hogy a Redux kiköszörüli-e a csorbát. Sajnos azonban nem lehet egyértelmű választ adni, mert bár tapasztalható némi javulás, de nem oldódott meg minden. Egy nagyobb csatajelentnél az ellenfelek néha teljesen érthetetlen mozgást írnak le, néha teljesen indokolatlanul kerülik meg a játékost, máskor pedig farkasszemet néznek vele, holott indokolt lenne menekülőre fogni. Az alap kiadáshoz képest azért észrevehető a javulás, az ellenfelek lövöldözésében néha fel lehet fedezni csapatmunkát, de a végeredmény még így is hagy kívánnivalót maga után.

[+]

Ezzel azonban sajnos nem is lehet lezárni a negatívumok listáját, a játékmenetben ugyanis olykor komoly problémák is előfordulnak. Néha belemászhatunk a textúrákba, a mutánsok néha nem minket, hanem rajtunk keresztül a mögöttünk álló karaktert támadják, aminek következtében átláthatunk rajtuk. Néha a fedezékek sem működnek, ami bizony frusztráló, de öröm az ürömben, hogy nem találkoztunk sem megoldhatatlan problémákkal, sem a továbbjutást gátló, megoldhatatlan bugokkal.

Összegzés

A Redux változat nem csak egy feltupírozott újrakiadás, hanem egy jól átgondolt fejlesztés. Aki most találkozik először a Metro szériával, annak garantált az élmény, több óra játék után sem fogja észrevenni, hogy milyen sok ideje mered már a képernyőre.

[+]

A nyomasztó atmoszféra mesterien van felépítve, a játékos feje folyamatosan tele lesz a történet következő eseményével kapcsolatos kérdőjelekkel, ami kellemesen zsibbasztó élményt jelent, hiszen mindig adott a kérdés: mi jöhet még? A már rutinos Metro játékosok pedig a korábbinál szebb köntösben élhetik újra a kalandokat, ami náluk is növeli a játékélményt és a hangulatot. Az ismerős helyszínek újbóli bejárásánál bizony kellemes élmények járhatják át az embert. Ráadásul a Redux csomag tartalmazza a két részhez megjelent összes kiegészítőt is, ami szintén jelenthet új élményeket.

[+]

Összefoglalva elmondható, hogy a változások inkább az első részt érintették, a Last Light inkább optimalizálva lett. A lényeg azonban az, hogy a téma iránt fogékony játékosok ezúttal is értéket kapnak a pénzükért a Deep Silvertől, akik megmutatták, hogy egy alapjában is remek koncepciót hogy kell még jobbá tenni. Bár jómagam sosem voltam nagy rajongója a túlélős műfajnak, a Redux egyből magába szívott, az egyes fejezetek lejátszása pont olyan érzést hagyott bennem, mint egy jó könyv olvasása: muszáj volt tovább játszanom, hogy válaszokat kapjak. Az i-re az tette fel a pontot, hogy angol felirattal, de eredeti orosz hangokkal játszottam, mindenki másnak is ezt ajánlom.

Pro

• A feljavított grafika gyönyörű lett.
• A történeti elemek újragondolása remek.
• Választható játékdinamika és nehézség

Kontra

• Az AI javult, de most sem az igazi.
• Vannak kisebb grafikai hibák.
• A hangok terén előfordulnak kisebb pozíció hibák.

BugBeaR
(A játékot PlayStation 4-en teszteltük.)