Túlélési útmutató 2
Túlélésünk érdekében nemcsak fegyverekre, hanem egyéb segédeszközökre is szükségünk lesz, ezek az akkumulátortöltő, a gázmaszk és a hozzá tartozó szűrők, valamint az iránytű és öngyújtó. Kezdjük most az akkumulátortöltővel. Lámpánk nagyon fontos részét képezi túlélési stratégiánknak, hiszen egyes ellenfelek nagyon félnek a fénytől, ha nem lenne fényforrásunk, egyet is nehezen tudnánk legyőzni. Az aksi viszont néha lemerül, ilyenkor ha nem töltjük gyorsan újra, könnyen veszélybe kerülhetünk. Újratöltéshez tartsuk nyomva a lámpa gombját, majd ha elővettük a töltőt, az egér bal gombjának nyomkodásával töltsük fel az elemeket.
Mivel a felszínen gázmaszk nélkül viszonylag hamar megfulladunk, ezért nagyon fontos, hogy vigyázzunk annak épségére, valamint minél több légszűrő betétet keressünk hozzá, hogy folyamatosan tudjuk azokat cserélni. Harcok során maszkunk üvegén repedések keletkezhetnek, erősebb találat esetén akár el is törhet. Ilyenkor nem nyújt olyan hathatós védelmet, a betétek élettartama sokkal rövidebb lesz, lehetőség szerint keressünk helyette újat. Hulláknál általában találni jobb állapotban lévő maszkokat és betéteket is, érdemes körülnézni a pályákon, bár nagyon elkalandozni sem ajánlott, hiszen ha letérünk az útról, könnyen eltévedünk és mire visszajutunk, elfogy a levegőnk.
Maszkunk üvegére gyakran kerül szennyeződés, ami csökkenti látásunkat, ekkor a felvételére szolgáló gombot egyszer röviden lenyomva kézzel letörölhetjük a piszkot (A gombot hosszan nyomva tartva levehetjük a maszkot, így ha biztonságos helyre érünk, nem kell pazarolnunk szűrőinket). A szűrők élettartamát a karunkon lévő óra számlapjáról olvashatjuk le, egy betét általában 5 percre elegendő (Jópofa ötlet a készítőktől, hogy ha nincs rajtunk maszk, akkor az órán a tényleges időt láthatjuk, így játék közben mindig tudni fogjuk, mennyi a pontos idő).
Amennyiben eltévednénk, úgy előhívhatjuk iránytűnket, melyen mindig abba az irányba mutat a nyíl, amerre mennünk kell. Öngyújtónk nagyon hasznos tárgy, hiszen akadnak területek, ahol elektromos berendezéseink nem működnek (Ha aktiválni akarjuk őket, csak kékes-zöldes villogást látunk), itt csak ezzel világíthatunk. Az alagútrendszereket behálózó pókhálók néhol komolyan meggátolják előrehaladásunkat, az öngyújtóval ezeket is fel tudjuk gyújtani, így takarítva el őket az útból.
A Metro: Last Light című játéknak nagyon jól eltalált hangulata van. Az embert szinte magába szippantja ez a poszt-apokaliptikus világ, pláne azokon a helyeken, ahol Stephen King horrorfilmjeit megszégyenítő helyszíneken kell mászkálnunk, mindenfelé hullák és csontvázak, valamint Alien-szerű, nyálkás burkok között, nem beszélve a hangokról, melyek néha komolyan felemelik az ember adrenalinszintjét. Ezeken kívül sok megindító elem is szerepel a játékban, például amikor eljutunk egy fertőző betegek elkülönítésére szolgáló karanténövezetbe, ahol a fóliasátrak mögött szenvedő férfiak, asszonyok és gyermekek kínlódása mély depresszióhatás kelt bennünk.
Nagyjából ennyi lett volna a rövid összefoglaló, elnézést kérek, ha valami kimaradt, de még nekem sem sikerült mindent kipróbálnom a játékban. Akad benne pár hiba, ezek ismertetésére hamarosan rátérek, a grafika szép, különösen a fények kiemelt szerepe, ahogy minden fényforrás szétlőhető vagy kikapcsolható, a petróleumlámpákat eltörve ráadásul még lángra lobbanhatnak a közelében lévő éghető holmik is. Most pedig térjünk rá az értékelésre és a játék során szerzett tapasztalatok ismertetésére.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
