Tapasztalatok és értékelés
Az utolsó oldalt szokás szerint egy spoiler-mentes összefoglalóval kezdem azok számára, akik nem olvasták el a közbenső részeket. Először is: két különféle módon vihetjük végig a Metro: Last Light című játékot. Normál módban a többi FPS-hez hasonlóan van HUD, UI, valamint megfelelő mennyiségben találhatunk lőszert és egyéb utánpótlást. Viszont ha a Ranger Mode mellett döntünk, akkor lemondhatunk mindről, és sokkal nagyobb kihívást fog jelenteni a játék, ránk kényszerítve a taktikusabb küzdelmet.
A játékban szinte mindenhol a túlélésért kell küzdenünk. A felszínen gázmaszk nélkül hamar megfulladunk, ezért vigyáznunk kell annak épségére és keresnünk kell hozzá minél több szűrőbetétet. A különféle mutáns élőlények ellepték a környéket, ezért nem csak a földön, de a vízből és levegőből is ránk támadhatnak. Különösen figyelnünk kell, hogy kerüljük a vizet, hiszen amint beleesünk, szinte azonnal ott terem egy szörny és game over. A repülő démonok pedig előszeretettel kapnak fel minket, hogy azután a magasból olyan helyre dobjanak, ahol a legkiszolgáltatottabbak vagyunk.
A játék hangulata lenyűgöző, Stephen King horrorfilmjében érezhetjük magunkat egyes helyeken. A hangeffektek erre rátesznek még két lapáttal, az ellenfelek morgásaitól kezdve a hátborzongató sikolyokig minden nagyon a helyén van. Ezt a játékot jó sötétben érdemes játszani, lehetőleg 5.1-es hangrendszerrel, jó nagy hangerőn (Kegyetlen, de jó borzongás futott át rajtam, amikor kiértem a felszínre és a halvány holdfényben megláttam a mutánsok hordáit, valamint amikor a hátam mögül hallottam a magas fűből gyanús zörejeket).
A grafikára nem sok rosszat lehet mondani, amennyiben megfelelő géppel rendelkezünk, a látvány lenyűgöző, különösen a fények és árnyékok kiemelt szerepeltetése és fontossága. Minden fényforrás szétlőhető vagy kikapcsolható, egyes ellenfeleket világosban, másokat sötétben intézhetjük el hatékonyabban. Habár a 4A Engine jól muzsikál a játék alatt, az ellenfeleket irányító mesterséges intelligencián még van mit javítaniuk a srácoknak. Beakadnak a tereptárgyakba, valamint néha az is megesett, hogy lelőttem egy katonát, majd a később odaérkező társa észrevette és keresni kezdett. De nem talált, erre megnyugodott, hogy biztos csak képzelődött...
Szintén megesett velem párszor, hogy miközben menekültem egy nagyobb ellenfél csapásai elől, egyszer csak kiestem a játéktérről. Máskor a vízbe estem bele, majd miután sikerült kikecmeregnem, akkor pályán kívülre rakott a játék. Mivel ezek nagyrészt szkriptelt eseményekből állnak, ráadásul helyzetmentés sincs a programban, így ilyenkor vissza kellett töltenem az utolsó ellenőrzőpontot, ami néha meglehetősen kellemetlen volt. De ezektől eltekintve nem lehet rosszat mondani a Metro: Last Light című játékra. Aki egy hátborzongató, garantáltan maradandó élményre vágyik, az mindenképpen próbálja ki a játékot, egyszeri végigjátszásra mindenképpen érdemes beszerezni.
| Értékelés | |
| 9 | Játékmenet: A Metro: Last Light című FPS játékban nem csak lövöldözni kell, a siker érdekében rákényszerülünk a taktikus küzdelmekre. Az ellenfelek gyenge pontjait kell kiismernünk majd kihasználnunk, valamint a fényforrások kiiktatása vagy felkapcsolása segítségével kedvező helyzetet teremteni a küzdelemhez. De csendben meglapulva és lesből támadva is célt érhetünk, pusztán késünk használatával. A Ranger mód segítségével pedig HUD és UI nélkül próbára tehetjük magunkat, de ez csak tapasztalt játékosoknak ajánlott. Egyedüli negatívumnak a butácska MI-t, a beragadó ellenfeleket, valamint azt lehet említeni, hogy néha kiesünk a pályáról. Ennek ellenére 9 pontot simán megérdemel. |
| 10 | Hangulat: A játék hangulatára egyetlen rossz szót sem lehet mondani. Egyszerűen nincs rá szó, mennyire magával ragad ennek a poszt-apokaliptikus világnak a hangulata. Ahogy végigmegyünk a metróalagutakban kiépített városok utcáin és hallgatjuk az emberek beszélgetését, utána kiérve a sötétbe csak lámpánk fényére támaszkodhatunk a támadó szörnyek ellen, végül pedig a felszínen elénk tárul az elpusztított városkép... Lélegzetelállító. Horrorfilmbe illő, nyomasztó hangulat lengi be az egész játékot, melyhez a szép grafika és kiváló hanghatások nagyban hozzájárulnak. Ha valami 10 pontot érdemel, az a játék hangulata. |
| 9 |
Grafika: A 4A Engine jól teszi a dolgát, a játék megfelelő gépen lenyűgöző látványvilágot képes monitorjainkra varázsolni, de némi kompromisszum árán még a közép kategóriás gépeken is szépen néz ki. Az SSAA és Tessellation használatát kikapcsolva sokat nyerhetünk. Kidolgozottság tekintetében nincs okunk panaszra, különösen a külvilág megvalósítása lett nagyon kidolgozva, a változó időjárás és napszakok lenyűgöző látványt nyújtottak. Egyedüli hiányosságként a szereplők animációját, valamint arcmimikáját lehet felhozni. Ettől függetlenül 9 pontot bőven megérdemel. |
| 10 | Hangok: Hangok tekintetében szintén csillagos ötöst érdemel a játék, nagyot dobnak az effektek a program hangulatán. Ehhez a játékhoz egyenesen kötelező az 5.1-es hangrendszer, lesötétített szobában megfelelő hangerővel a frász is képes kitörni az embert.:) Nagyon jók a zenék is, szinte alkalmazkodnak a játékos stílusához, de legjobbak kétségtelenül a különféle mutáns ellenfelek hörgései, valamint a környezet zajai (a leomló föld zörgése, a magas fűszál recsegése a benne mozgó ellenféltől, a szél süvítése és még lehetne sorolni). Akárki akármit mond, ez is 10 pont. |
| 9,5 | Összességében: Mindent összevetve szerintem a Metro: Last Light első végigjátszásra egy minden tekintetben nagyszerű élményt biztosítani képes játék lett. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy utána már nem fogjuk elővenni, hiszen alapból kétféle befejezése van, viszont másodjára már a sok szkriptelt esemény miatt nagyjából tudjuk, mi fog történni. Olyan fordulatok vannak a történetben, amiknek köszönhetően a legjobb élményt elsőre fogja nyújtani. Viszont a kiváló grafika, a remek hanghatások, valamint a lenyűgöző hangulata miatt egyszer mindenképpen érdemes végigjátszani. Akinek tetszett az első rész, az nyugodtan vegye meg ezt is, nem fog csalódni. |
