Öregember nem vénember

A cikk spoileres a Yakuza 6 lezárásával kapcsolatban!

Remélem, a Ryu Ga Gotoku stúdió fejlesztői nincsenek még az iparági átlagnál is jobban agyondolgoztatva: alig pár hónapja jelent meg a régi Ishin! új motorra ültetett remake-je, januárban már érkezik is a következő Like a Dragon, a széria két főszereplőjét közös kalandba – és most először Japánon kívülre! – sodró Infinite Wealth, most pedig kipróbálhatjuk az ezt előkészítő Gaiden epizódot is. Ezzel a japán szóval a mellékes, kiegészítő jellegű történeteket szokás jelölni, és ez tökéletes leírás erre a játékra, még akkor is, ha nem tudjuk, hogy miért és miként is jött létre.

De persze ismerjük az eredetet: úgy tűnt, hogy a hatodikként számozott, angolul utoljára Yakuzának hívott felvonás elbúcsúzott Kazuma Kiryutől, a széria addigi főszereplőjétől, aki aztán csak visszatért néhány kisebb jelenet erejéig az új főhőssel és új névvel rendelkező Like a Dragonban, de csak azért, hogy hivatalosan is átadja a stafétabotot az újonc Ichiban Kasugának, majd végleg eltűnjön a háttérben. A közelgő nyolcadik rész, a már említett Infinite Wealth azonban megint visszahozza az ikonikus harcost, és a fejlesztők úgy érezték, hogy néhány szimpla átvezető jelenet nem lenne elég az újabb visszatérés megmagyarázására. Több opció volt tehát a stúdió előtt: készíthettek volna egy ménkű hosszú animációs filmet intró gyanánt, gyárthattak volna egy méretes DLC-t a játékhoz, vagy legnehezebb megoldásként nekiállhattak volna egy erre koncentráló teljes játék munkálatainak. Az első opció túl unalmasnak lett minősítve, a DLC-nek nem sok értelme lett volna az Infinite Wealth után, így aztán az amúgy sem lazsáló csapat a letölthető tartalom tervezgetésekor létrejött ötleteket kibővítve alig fél év alatt elkészítette a Gaident.

[+]

A Like a Dragon Gaiden tehát elsősorban Kiryuról szól, bemutatva a Yakuza 6 és az Infinite Wealth közti időszakot. Mivel ez vagy hat évet ölel fel, természetesen nem kapjuk meg az egész mesét, csak a legfontosabb, katalizátorként szolgáló 2019-es hetek eseményeit. Bár Kiryu halálát csak megrendezték a Yakuza 6 legvégén, azóta senki nem hallott a legendás yakuzáról, ami nem is csoda, hiszen hősünk most a mindenkit megtévesztő Joryu néven, valamint minden idők legravaszabb álcájában éldegél – napszemüveget visel! Bár finoman szólva sem túl lelkesen, Kiryu a Daidoji nevű – a yakuzák rendszerén kívül tevékenykedő – bűnszervezet ügynökeként dolgozik, engedelmességét pedig az okinawai árvaház biztonsága körüli finom célzásokkal (és néha nyílt zsarolással) biztosítják kezelői. Az események azzal indulnak be, amikor egy rutinszerű aranycsempész ügylet során a várt partnerek helyett maszkos alakok érkeznek, brutálisan kivégezve több Daidoji-kollégát, megpróbálva elrabolni Kiryu főnökét.

[+]

Talán nem árulok el titkot azzal, hogy a játék cirka huszadik percében történő események mögött jóval több van, mint azt akkor még sejtenénk – naná, hogy Kiryu életben maradásának híre fontos személyekhez jut el, és persze ezek az alakok mind saját céljaiknak akarják megnyerni az okinawai fiatalokat biztonságát sajátjánál is többre tartó harcost. Bár az első órákban még nem sok utal rá, a Like a Dragon Gaiden eseményei – ismét – megrengetik ennek az univerzumnak az alapjait, időközben egy újabb kiváló érvet szolgáltatva arra, hogy miért is kellett elhagyni a Yakuza címet. A sztori megannyi részletének jó yakuzás módon nincs igazi értelme, ha csak kicsit is elgondolkodunk róluk, Kiryu lendülete segít ezt megakadályozni, ráadásul a fő sztoriszál ezúttal tényleg olyan helyre fut ki, ahol kíváncsian várjuk a következő részt.

[+]

Bár Kiryu új kalandja Yokohamában indul, innen villámgyorsan átkerülünk Oszakába, annak is a Yakuza 0-ból ismert folyómenti Sotenbori kerületébe. A pálya ugyanaz, mint abban a játékban, legfeljebb néhány új étterem, klub és játékterem nyitott ki, úgy a csillogó főutcán, mint a jóval lepattantabb sikátorok mentén. Egy DLC és egy majdnem teljes árú játék (50 euró, 19 ezer forint a Gaiden ára) teljesen más elvárásokat gerjeszt a játékosokban – ott fel sem hoztam volna, hogy kicsit szomorú, hogy egyetlen utcával sem bővült a játéktér, itt azért megfordult a fejemben, hogy elviseltem volna valami újdonságot a térképen. És ha már itt tartunk: nálam a csaknem teljes végigjátszás (egy mellékküldetés, valamint három kolosszeum-csata hiányzik csak) csupán 17 órát emésztett fel, ami lényegesen kevesebb, mint amit megszoktam a szériától.

[+]

Más tekintetben viszont a Like a Dragon Gaiden azt hozza, amit elvárunk ettől a sorozattól: egy fordulatokkal és drámával teli sztorit, rengeteg visszatérő karaktert, valamint bunyókat, játéktermi automatákat és annyi japán kártyajátékot, amennyit csak el tudsz viselni. Bár a központi történet érdekes, és feltűnik benne néhány karakter, akit a nem mindig barátságos indulás ellenére is csak megkedvel a játékos (Kiryuvel egyetemben), az egyik nagy főgonosz kifejezetten papírvékony karakter lett, akiből teljesen hiányzik az a fajta fenyegetés, az a fajta erő, ami oly felejthetetlenné tett nem egy yakuza-főnököt a sorozat korábbi részeiben. Így sem tudok azonban haragudni a játékra, hiszen az az egész széria talán legérzelmesebb jelenetét is elhozta – ezzel szinte garantálva, hogy az Infinite Wealth könyörtelenül megríkatja majd a széria szerelmeseit.

Yakuza után

A yakuza-dráma mellett természetesen a brutális közelharcokról is szól a Like a Dragon, a Gaidenben például két, jelentősen eltérő harcrendszert is elsajátíthatunk. Az egyik a klasszikus Dragon of Dojima stílus, ménkű nagy parasztlengőkkel, óriási rúgásokkal, és persze a tereptárgyak brutális hasznosításával – a kerékpárok például igazi tömegpusztító fegyverré váltak a Gaidenben. Noha én Kiryu-konzervatívként ezt használtam szinte végig, aki vevő az újdonságokra és a marhaságokra egyaránt, annak az Agent stílus is rendelkezésére áll. Ez egyfelől fürgébb és agilisebb tempót diktál (nehezebb fokozaton ezért ízléstől függetlenül igen hasznos a főellenfelek ellen), másrészt pedig különféle modern eszközöket is bevethetünk vele, mintha egy különösképp elvadult Q által felszerelt titkosügynököt alakítanánk. Légiónyi drónt idézhetünk, elektromos kötéllel Pókembert utánozhatjuk, robbanó cigit gránátként használhatunk, illetve bőrcipőnk talpába rakétahajtóművet építve száguldhatunk elegáns faltörő kosként szerte a csatatéren.

[+]

Erre azért is lehet szükség, mert a Gaiden a szériában korábban nem nagyon látott tömegjeleneteket is felvonultat – néhány brutálisabb összecsapásban akár 30-40 karakter is csépelheti, hajigálhatja és lövöldözheti egymást. Néha annyian nyüzsögnek a képernyőn, hogy Kiryu szó szerint eltűnik a harcosok tengerében – ami a játszhatóságnak nyilván nem tesz jót, de mivel normal fokozaton minden korábbinál megengedőbb a játék, ezzel nem lesz gond. A fejlődés ezúttal részben a jenmilliók, részben pedig az Akame nevű szövetségesünk által osztott mellékfeladatokért kapott pontokkal működik – a Gaiden nagy látványossága, a szuper-teherhajóra épített Kolosszeum pedig mindkettőnek kiváló forrása. Ezen a hatalmas – és illegális – kaszinóhajón nem csak e széria megannyi japán és nyugati kártyajátékát próbálhatjuk ki, de arénaharcokban is próbára tehetjük magunkat. Sok képzelőerő sajnos nem ment az 1v1 küzdelmekbe, de a Hell Team Rumble csatákban akár tízfős hordánk élén is mehetünk gyakni mindenféle csapatok ellen. Ha itt találunk egy könnyű, fürgén letudható és jól fizető csatát (nálam ez a Platinum 5 volt, alsó hangon is 2,5 milliós díjjal), picit grindelve hamar kitermelhetjük azt a pénzmennyiséget, ami Kiryu maximumra fejlesztéséhez szükséges. Effajta extra grindelésre mindenképp szükség lesz, ha a darabonként 50 millióba kerülő elit arany páncélokat (oké, az egyik egy alsógatya) is meg akarjuk szerezni.

[+]

Az efféle opcionális időtöltések, illetve a rendszerint szimpatikusan elvadult mellékküldetések a széria egyedi vonzerejét jelentik. Mivel egy fél év alatt összedobott játékról van szó, itt nem kapunk olyan kidolgozott és különleges aljátékokat, mint amilyen a klubmenedzselés volt a Yakuza 0-ban, vagy az ingatlanokkal való bizniszelés az előző részben. A kaszinós kártyázás és a kolosszeum arénaharcai mellett van mahjong és karaoke, darts és biliárd, zártpályás golf és kisautós versenyzés – másutt pedig régi játéktermi játékok (Daytona USA 2, Sonic the Fighters, Virtua Fighter 2.1, Fighting Vipers 2, Motor Raid) tökéletes portjai mellett egy ütött-kopott Sega Master System konzolt is találunk, melyen összesen 12 játékot indíthatunk el. Emellett a flörtölni vágyó játékosok sok időt tölthetnek el az úriembereket kiszolgáló klubokban, ahol összesen öt hoszteszt próbálhatunk lenyűgözni férfiasságunkkal – és a valósággal ellentétben akár mind az öt hölgyet meghódíthatjuk néhány jól megválasztott válasszal. E részek élőszereplős videókat használnak, meglepő érdekességet biztosítva ezzel a játéknak – és komolyan hozzájárulva ahhoz, hogy a fájlméret Xboxon 64, PC-n pedig 98 GB legyen.

[+]

Ami a Gaidenből szinte teljesen hiányzik, az a furcsa mellékküldetések és ezekhez méltó alakok tömege. Biztos vagyok benne, hogy ez a példátlanul rövid fejlesztési idő következménye – no meg annak, hogy a legjobb ötleteket biztosan az Infinite Wealth-re tartogatták a designerek. Az Akame által adott, illetve a járókelőktől kapott feladatok közt vannak olyanok, ahol rengeteget kell csatázni, és vannak olyanok is, ahol szimplán egy leszállított narancslé, egy lefotózott autó, vagy fáról leszedett labda jelenti a „kihívást”. Egy feladat van, ami felvillant valamicskét a yakuzás őrületből – itt egy ChotDDT nevű MI tanácsai által kisiklatott udvarlást kell valahogy helyrehozni. A kedvencem azonban nem ez lett, hanem az a jóval drámaibb küldetés, ahol a hajléktalanokra vadászó hálózatot kell felgöngyölíteni – már csak azért is, mert itt a Judgment-játékokból ismerős karakterrel is összetalálkozhattunk.

[+]

Ehelyütt kell megint panaszkodnom kicsit a feleslegesen durva káromkodásokkal teletömött angol fordításról, no meg arról a meglepő húzásról, hogy Kiryu egy átvezető jelenetben pillanatnyi habozás nélkül lelő három random őrt – az ilyesmi eddig nagyon nem volt szokása a szériának. Kellemes meglepetés viszont a következő rész, az Infinite Wealth két demója, amelyek a végigjátszás után nyílnak meg. A Story Demo egy körülbelül húszperces szeletet mutat be a közelgő játék elejéről – lényegében azt a részt, ahol Kiryu és Kasuga találkoznak egymással. Ebből kiderül a történetet beindító rejtély, megjelenik benne egy kellemesen utálhatónak tűnő főgonosz, és kipróbálhatjuk a körökre osztott, de akcióelemeket és QTE-részeket is tartalmazó új harcrendszert. A Hawaii Demóban átvezető jelenetek nincsenek, de az Aloha Beach gyönyörű környezetében négy karakterrel szaladgálhatunk és verekedhetünk kicsit. Előbbi pontosan ott kezdődik, ahol a Gaiden stáblistát követő epilógusa véget ér, így még YouTube-os megtekintése is azonnal elárulja e játék végkifejletét – szóval csak óvatosan.

[+]

Bár a Like a Dragon Gaidenen az elejétől a végéig érezni, hogy minden szempontból elmarad a sorozat „nagy” részeitől, én nem tudtam rá haragudni. Kiryu még mindig egy fantasztikus karakter, és ebben a részben is lehengerlő pillanatokat élhetünk át vele. A történet minden kompaktsága és ki-nem-emelkedő főgonoszai mellett is izgalmasabb, mint amilyen az Ishin! volt, és a minijátékok önismétlésén is felül tudtam emelkedni pusztán annak örülve, hogy a Segánál valaki mégiscsak emlékezik a remek Daytona 2-re (még akkor is, ha a jogok hiánya miatt az most Sega Racing Classic 2 néven fut). Finoman szólva sincs ott a széria legjobb játékai között, de ha azt vesszük, hogy fél év alatt dobták össze, csak ámulni lehet a stúdió teljesítményén. Nem mondom, hogy csak rajongók tudják értékelni, de a teljes árat feltehetően csak náluk fogja megszolgálni a Gaiden érzelmi töltete.

A Like a Dragon Gaiden PC-re, PlayStation 4-re és 5-re, valamint Xbox konzolokra jelent meg. A játék PC-n és Xboxon is része a Game Pass előfizetésnek.

A tesztjátékot a magyar forgalmazó Cenega biztosította.

Összefoglalás

A hetedik és a nyolcadik „nagy” Yakuza/Lika a Dragon epizódot összekötő történetről van szó. Méretén, kisebb hiányosságain, no meg jelentős újdonságainak hiányán érezni, hogy egy eredetileg DLC-nek megálmodott dologról van szó, de ezt sikerült úgy kibővíteni (többek közt az Infinite Wealth demóival is), hogy az igénytelenség árnyéka nem vetülhet rá. Nem olyan kihagyhatatlan, mint a széria számozott részei, de Kiryu rajongóinak így is kötelező, már csak azért is, mert januárban innentől folytatódik majd a történet!

A Like a Dragon Gaiden legfőbb pozitívumai:

• Kiryu továbbra is nagyszerű főszereplő;
• a történet komolyan kihat a sorozat világára.

A Like a Dragon Gaiden legnagyobb hiányosságai:

• A helyszíntől a minijátékokig minden ismerős lesz;
• 20 óra alatt akár 100%-ra is teljesíthető.

Bényi László