Kicsomagolás és telepítés

Megérkezett végre a Dragon Age II. Amikor kezembe vettem a játék dobozát, felemás érzés kerített hatalmába. Egyrészt örültem az új játéknak, másrészt pedig szomorúan konstatáltam, hogy bizony elmúlt már az az idő, amikor még ízléses fémdobozban kaptam kézhez a Dragon Age: Origins Collector's Edition változatát.

A Dragon Age II Signature Edition csomagolása pusztán az enyhén domborúra nyomtatott borítóban különbözik a hagyományos játékokétól. Manapság ugyanis a mellékelt extrák kimerülnek digitálisan letölthető tartalmakban, ami alól ez a játék sem kivétel. Az Origins mellé még kaptunk stratégiai útmutatót is, teljesen magyar nyelven, plusz Ferelden térképét textilre nyomtatva, arról nem is beszélve, hogy a játék csomagolása három DVD-t tartalmazott.

A Signature Edition egy hagyományos DVD-tokban kapott helyet, melyben a játék lemezén kívül mindössze csak a meglehetősen vastagra sikerült kézikönyvet, valamint a letölthető tartalmak kiváltására szolgáló kódokat találhatjuk. Szintén mellékelve van az EA Online Pass nevű egyszer használatos kód, aminek segítségével további extrákhoz juthatunk. Viszont az pozitívum, hogy a lemezen a PC és a Macintosh verzió is rajta van, így felhasználhatjuk a korongot akkor is, ha platformot cserélünk.

Telepítést követően szembesültünk azzal is, hogy mivel a játék hivatalos európai megjelenése előtt kaptuk kézhez a lemezt, így péntek reggelig várnunk kellett a kipróbálással. Ez elég frusztráló volt azok számára, akik már hétfőn hozzájuthattak a normál verzióhoz. Ennyi előnye volt a Signature Edition-nek, hogy nekem csak egy napot kellett várnom a kézhezvétele után.

A Dragon Age II DLC-k nélkül telepítve nálam 6,14 GB helyet foglalt el a merevlemezen. Ami viszont nagyon jó változás az Origins-hez képest, hogy most már a DLC-ket nem a Dokumentumok mappában tárolja a program, hanem a játék könyvtárában. Ez azért sem elhanyagolandó tény, mivel az első rész összes hivatalos DLC-je majdnem 6 GB-ot nyomott, így a feltelepített extra tartalom sok helyet foglalt el a rendszerpartíción is.

Beállítások és grafika

A program feltelepülését követően egyből a grafikus beállítások felé vettem az irányt. Kíváncsi voltam, hogy a vadonatúj HD 6870 kártyámmal képes leszek-e kihasználni a játék maximális beállításait, melyekhez alapkövetelmény egy DX11-es VGA kártya megléte.

Nos, tapasztalatom szerint a DirectX11-nek semmi különösebb előnye nincs a Dragon Age II-ben. Ugyanis olyannyira csekély mértékű különbség van látványban a DX10 és DX11 mód között, hogy nem érdemes beáldozni az amúgy sem kimagasló FPS értékek majdnem felét azért, hogy néhol láthassunk néhány tesszellációval lekerekített rücskös sarkot, valóban kiemelkedőnek tűnő járólapokat, göcsörtösebbnek tűnő fákat és ütött-kopott, nem nyílegyenes szélű oszlopokat.

DirectX11, minden maximumra húzva

Én egy Intel Core i7-920 processzorral és 6GB RAM-mal megtámogatott AMD Radeon HD 6870 1GB videokártyán futtattam a játékot. És azt kell mondjam, hogy nálam a Dragon Age II DirectX11 módban, 1920x1200-as felbontás mellett, minden beállítást maximumra tolva, még látványjavítók alkalmazása nélkül is bizony érezhetően akadozott. A FRAPS mérései szerint átlag 20 FPS környékén mozgott ilyenkor az eredmény, ami bőven játszhatatlan kategória. Az AMD által kiadott 11.4-es preview driverrel javult a helyzet, akkor már átlag 30 FPS volt az eredmény, ám még mindig nem volt tökéletes, hiszen néhol leesett az érték olyan szintre, hogy ismét szaggatást tapasztaltam.

DirectX10, minden maximumra húzva

Ha kikapcsoltam a DirectX11-et (Very High helyett High beállítás az opciók között), akkor a sebesség már egyszer sem esett 50 FPS alá, még 4xAA és 16xAF használatával sem. Ahogyan a mellékelt képeken is láthatjátok, gyakorlatilag csak a talajon lehet felfedezni szembetűnő különbséget a DX10 és DX11 mód között. Meg a karaktereken pár effekt talán jobban előjön, de semmi olyasmi, ami miatt megérné a sebesség megfeleződését.

Viszont a BioWare által nemrég kiadott textúrapakkot érdemes feltelepíteni, már amennyiben rendelkezünk legalább 1GB videomemóriával, ugyanis ez valóban látható különbséget jelent az alapállapothoz képest. Az alábbi képeken ezt illusztrálom:

Nagy felbontású Textúrapakk nélkül

A felső képen láthatjátok az alapállapotban elérhető legjobb minőségű textúrákkal rendelkező grafikát, ezt abban az esetben használhatjátok, ha nincs legalább 1GB RAM a VGA kártyátokon. Amennyiben viszont rendelkeztek olyannal, úgy ez a látvány fogad titeket a "Hi-resolution textures" opció bekapcsolása után:

Textúrapakk telepítve és aktiválva

Mindent összevetve tehát a DirectX11 addig hanyagolható, amíg nem érkezik vagy egy újabb driver, esetleg patch, ami kiküszöböli ezt a magas FPS visszaesést. Azonban nem kell aggódni, mint láthattátok, DirectX10 alatt mindent maximumra húzva már egy rossz szavunk sem lehet a grafikát illetően, ráadásul így még játszható sebességet is kapunk.

Kezdés és felszerelések

FIGYELEM! A demóból már mindenki ismerheti a játék első jeleneteit, de aki még nem játszott vele - esetleg még az Origins-szel sem -, és nem szeretne SPOILER-be belefutni, annak azt tanácsolom, hogy egyből ugorjon át az utolsó oldalra (Az eddig nem látható dolgokról persze itt sem teszek említést, így akik játszottak az Origins-szel és a DA2 demójával, azok bátran olvassanak tovább).

A játék indulását követően láthatjuk, ahogyan az egyik társunkat, Varric-ot vallatják és felőlünk kérdezősködnek. Majd nem sokra rá lehetőségünk lesz kiválasztani, hogy a három lehetséges kaszt közül melyikkel kívánunk lenni (Harcos, tolvaj vagy mágus közül választhatunk, valamint női és férfi karaktert is indíthatunk). Utána egy kis bevezetést követően megkapjuk az irányítást, és egy rövid harc során megismerkedhetünk a kezelőfelülettel. Tulajdonképpen ez a játék tutorial része. Egy kis ideig elérhetővé válik az összes alapvető képesség, amit kipróbálhatunk pár darkspawn, valamint egy ogre leölése közben.

Amint végeztünk velük, megjelenik egy sárkány és lecsap a darkspawn-okra. Ekkor egy villanás után ismét látjuk a törpét, valamint az őt vallató páncélos amazont, aki egyetlen szavát sem hiszi el. Ő ugyanis nem a legendára kíváncsi, amit rólunk terjesztenek, hanem arra, ami valójában történt. Tulajdonképpen innen kezdődik maga a játék, elsőnek szokás szerint a karaktergenerálással. A demóval ellentétben a teljes játékban ugyanúgy testre szabhatjuk hősünk fizimiskáját, ahogyan azt az előző részben is tehettük. Mivel a lehetőségek szinte ugyanazok, így ebbe most nem mennék bele részletesen.

Miután létrehoztuk a nekünk szimpatikus főhőst, egyből fejest ugrunk a történetbe. A sztori azzal kezdődik, hogy Hawke családjával együtt menekül Lothering városából, amit épp akkor özönlenek el a darkspawn-ok (Akik játszottak az Origins-szel, emlékezhetnek rá, hogy röviddel az akkori távozásunk után esik el a falu). Némi harcot és beszélgetést követően nyílik először lehetőségünk hátizsákunkat, valamint a felszerelésünket és karakterünk tulajdonságait mutató képernyők megvizsgálására.

Az inventory megnyitása után egyből szembetűnik, hogy az Origins-szel ellentétben jócskán leegyszerűsítették a tárgyak használatát. Nemcsak hogy jóval kevesebb felszerelést fogunk találni, hanem még az általuk adott tulajdonságok átböngészésére és részletes ismeretére sem lesz semmi szükségünk. Ugyanis minden tárgyat csillagokkal "pontoztak be", ami annyit jelent, hogy szimplán csak össze kell vetni az általunk viselt páncélt a találttal, és ha az újon több csillag van, akkor jobb, ergo érdemes lecserélnünk.

Maga az inventory képernyő több részből tevődik össze. Mivel nincs összevont megjelenítés, így a boltoknál ajánlott végignézni az összes típust. A balta ikon alatt találjuk meg a fegyvereket, pajzsokat és botokat. A sisak természetesen a páncélokat, kesztyűket és csizmákat összesíti. Az övvel jelölt részben pedig a gyűrűk, amulettek és övek találhatók meg. A fiola a különféle fogyasztható dolgokat jelképezi, mint például különféle italok és gyógycsomagok. A gyémánttal jelölt részben találhatjuk a társaink páncéljának fejlesztéseit - erről később -, és hasonló dolgokat, mint például recepteket, bombákat, és ilyesmiket. Végül a kuka jelképezi a szemetesünket, ahol a rengeteg használhatatlan tárgyat gyűjtjük, amit egy kattintással el tudunk adni. Az utolsó kis zsák pedig a visszavásárolható holmikat mutatja.

Mivel a Dragon Age II-ben kizárólag Hawke viselhet többféle páncélt, így a társaink ruházatát nem tudjuk megváltoztatni. Ám jobbra cserélni azokat is lehet, egy szintén ötfokozatú skálával jelzik azokat a speciális öltözékeket, melyeket a kereskedőknél vásárolhatunk meg társaink számára. Minden fejlesztett páncél esetében meg van szabva, hogy ki használhatja, de mivel ez nem kerül bele a tárgyaink közé, így nem is keverjük majd őket össze. A feleslegesnek, illetve értéktelennek tűnő tárgyakat áthelyezhetjük a szemetesbe, hogy ne foglalják a helyet hátizsákunkban (Jobb-gombot kell nyomva tartani, majd "Move to Junk"), de el is pusztíthatjuk ("Destroy"), ha végképp megtelünk szeméttel.

Ugyanakkor a társaink felszerelésének korlátozása kizárólag az öltözékükre vonatkozik, tehát az általuk használt fegyvereket, pajzsokat, botokat, valamint egyéb kellékeket ki lehet cserélni. Fontos megemlíteni, hogy a Dragon Age II-ben megszűnt az a lehetőség, hogy a Warrior íjat és két egykezes fegyvert használhasson, kizárólag a Rogue tud így harcolni, és az is csak tőrökkel. Tehát az egykezes kardokat csak a Warrior használhatja, pajzzsal együtt.

A gyógycsomagok, valamint a különféle italok használata is megváltozott az Origins-hez képest. Mostantól nem kell telepakolni a quickbar-t különféle löttyökkel, hanem a jobb alsó sarokban látható ikonok segítségével tudjuk őket alkalmazni. Minden karakternél világosabb színnel jelenik meg az az ikon, amelyiket tudja használni. Egy szám jelzi, hogy még hány darab áll rendelkezésre az adott fajtájú italból. Ha rákattintunk egyre, akkor azonnal megissza az éppen kiválasztott karakterünk a megfelelő főzetet.

A gyógycsomagokat hagyományos módon, azaz a quickbar-ra lehelyezve majd rákattintva tudjuk aktiválni, viszont ezúttal ha egy karakterünk megsebesül (Egy "Injured" felirat jelzi a portréja mellett), akkor nem a tulajdonságai, hanem az életereje sínyli meg a dolgot. Minden sebesülésnél "letiltódik" a HP egy bizonyos százaléka - pont úgy, mint amikor egy fenntartott képesség lefoglalja az állóképességünket vagy manánkat -, és pár ilyen sérülés komolyan veszélyezteti a csatákban történő túlélés sikerességét.

Társaink és a velük való kapcsolatunk

Kalandjaink során számos szereplővel találkozunk, közülük páran pedig velünk is tartanak a játék során. Akárcsak az Origins esetében, cselekedeteink itt is megváltoztatják társaink hozzánk való viszonyát, azonban eltérően az ott látottaktól, a Dragon Age II-ben nem fog megesni, hogy egy csapattag azért hagy el minket, mert megutál. Az egész rendszert nagyon leegyszerűsítették, sőt, ezúttal linearizálták is. Ez azt jelenti, hogy a történet előrehaladtával lesz csak lehetőségünk rá, hogy társainkat közelebbről is megismerhessük.

Tehát ne csodálkozzon senki azon, hogy a küldetések kivételével nincs lehetősége beszélgetni csapattársaival. És habár már a kezdetekkor előfordulnak olyan válaszlehetőségek, melyekkel kimutathatjuk érzéseinket valaki irányába, azonban a komolyabb dolgok bekövetkezte érdekében előbb teljesítenünk kell feladatainkat, hogy előrehaladjon a történet (Na meg persze minél jobb kapcsolatba is kell kerülnünk választottunkkal, hiszen aki utál minket, azzal nem létesíthetünk szerelmi viszont - persze szexelni bármikor van lehetőségünk, hiszen van bordély is a városban.).

A beszélgetéseken kívül is sok esély adódik társaink hűségének, illetve utálatának elnyerésére. Az egyes helyzetekben hozott döntéseink alapján a velünk utazó csapattagok egyre inkább megkedvelnek (vagy megutálnak) bennünket. Ez mindaddig nincs kihatással teljesítményükre, amíg el nem érik a végpontot. Ilyenkor azonban, az eredmény függvényében passzív képességekkel gazdagodnak, melyek ránk nézve pozitív vagy negatív hatásúak lehetnek. Fontos megjegyezni, hogy aki egyszer a barátunk vagy ellenségünk lett, az végleg az is marad! Tehát utána már bármit cselekszünk, rá nézve nem lesz hatással.

Ha egy társunkkal szerelmi viszont akarunk kezdeményezni, akkor előbb el kell jutnunk az Act 2-be (Konkretizálva: le kell mennünk a Mélyutakra, majd azt túlélve visszajutni a városba). Ekkortól van ugyanis lehetőségünk ajándékokat venni csapattársainknak, melyek birtokában ellátogathatunk az otthonaikba, és beszélgetésbe elegyedhetünk velük. Egyébként is ajánlatos őket sűrűn felkeresni, hiszen a személyes jellegű küldetéseiket csak így kaphatjuk meg tőlük. Erre egyébként a feladataink leírásai között figyelmeztetést is kapunk, hogy az illető beszélni szeretne velünk.

Miközben haladunk előre a történetben, egyre többször adódik olyan válaszlehetőség beszélgetések alatt, melyekkel udvarolni, vagy szakítani lehet. Az előbbit egy szép sárga, míg ez utóbbit piros, széttört szív jelzi. Kezdetekben ez pusztán flörtölést jelent, tehát amikor egyszer-kétszer elsütünk egy bájos kacsintást, még nem jelenti azt, hogy az illető azonnal belénk fog zúgni. Viszont ha olyasvalakivel kezdünk ki, aki kedvel minket, nagy eséllyel szerelem lesz a dologból, bár ennek eléréséhez nekünk is tennünk kell még pár dolgot.

Amikor úgy érezzük, hogy minden készen áll - személyes küldetések letudva, kellő barátság elérve, ajándék odaadva -, megtehetjük a következő lépést. Ami nem más, minthogy éjszaka hazamegyünk a Hawke rezidenciára. Ha mindent jól csináltunk, akkor kiválasztottunk már ott fog várni ránk. Amennyiben itt a flörtölést választjuk, akkor hamarosan elcsattan az első csók, majd egykettőre az ágyon találjuk magunkat. Az együttlétet követően szerelmünk felteszi nekünk a kérdést, hogy valóban komolyan gondoljuk-e a dolgot, és ha igennel válaszolunk, akkor innentől hivatalosan is egy pár leszünk.

Én Merrill-t szemeltem ki magamnak, és eleinte gondban voltam, hogy miképpen kellene intéznem a dolgokat ahhoz, hogy összejöjjünk (Akkor még nem tudtam, hogy történethez van kötve a szerelem). Amikor végre összeköltöztünk, megváltozott Merrill öltözéke is, egy sokkal szebb és nagyobb bónuszokat adó ruhát kapott (lásd a képen). Azonban fontos tudni azt is, hogy innentől kezdve komolyan kell vennünk elkötelezettségünket, és nem lesz jó vége, ha másokkal is kikezdünk párunk szeme láttára. Valamint hogy ez csak a kapcsolatunk kezdete, ahhoz, hogy továbbra is egy pár maradhassunk, keményen meg kell érte dolgoznunk.

Flemeth kérésének teljesítése közben ismerjük meg Merrill-t

Viszont ami meglepett, az az, hogy a Dragon Age II-ben már egyáltalán nem számít, hogy társunk férfi vagy nő, mindenkivel kikezdhetünk. Sőt, velem is flörtölt nem egy férfi társam, annak ellenére, hogy a karakterem is az erősebb nem képviselője. Ráadásul néha csak komoly mínusz-pontokkal tudtam értésükre adni, hogy egyáltalán nem érdekel a dolog. A nők között is vannak olyanok, akik kikezdenek velünk, de szerencsére nem mindenkinél okoz komoly érzelmi traumát (mínusz-pontok) az elutasítás.

Harc, szintlépés és képességek

A demó kipróbálását követően sokan kritizálták a harcrendszert, és mi tagadás, valóban nem fogjuk nagyon megizzasztani agytekervényeinket, miközben osztjuk az áldást ellenfeleinkre. Bár a játéknak négy nehézségi szintje is van, gyakorlatilag az első kettőben szinte hozzá sem kell nyúlnunk a billentyűzethez, egérrel kényelmesen kattintgathatunk a támadások ikonjaira, mindent elvégez helyettünk az A.I. (Casual módban néha ez kifejezetten unalmassá is válhat, így a legkönnyebb fokozatot csak azok válasszák, akik pusztán kaszabolni szeretnének).

Míg az első két fokozatban érezhetően az akción van a hangsúly, és minden gond nélkül végigvihetjük akkor is a játékot, ha csak Hawke-ot irányítjuk, addig magasabb nehézségi szinten már szükségünk lesz taktikázásra, valamint a többi társunk képességeinek megfelelő használatára is. Azonban az olyan szerepjátékos elemeket, mint például a baráti tűz jelenléte (Amikor a területre ható varázslatok társaidat is megsebzik) csak a legnehezebb fokozatban találunk, így aki tényleg szeret taktikázni, annak okvetlenül ezt kell használnia. Azonban mivel a játék jóval közelebb áll az akcióhoz, mint egy RPG-hez, így azok is bátran belevághatnak, akik eddig még nem játszottak szerepjátékokkal.

A taktikai képernyő szinte ugyanúgy működik, mint az Origins esetében. Minden csapattagnak van előre beállított és egyéni taktikája, melyek közül mi választhatunk, de akár teljesen személyre is szabhatjuk társaink viselkedését. Például ha a mágusunk tud gyógyítani, akkor itt beállíthatjuk, hogy figyelje társaink épségét, és ha valaki nagyon megsérül, akkor automatikusan gyógyítsa őt fel. Ugyanakkor mivel a mágusok törékeny teremtések, érdemes egy másik követőnknek beállítani, hogy azokat az ellenfeleket támadja meg először, akik a mágust fenyegetik. Nagyon zavaró lehet harc közben, hogy az ellenfeleink a semmiből tűnnek elő, és pillanatok alatt körbevehetik a gyengébb karaktereket, így fokozottan figyelnünk kell rájuk, ha magasabb nehézségi szinten játszunk.

Mivel a Dragon Age II alapvetően arról szól, hogy miként vált Hawke Kirkwall bajnokává, így természetesen a fókuszban ezúttal is a küldetések teljesítése, valamint a karakterünk fejlesztése céljából gyűjtött tapasztalati pontok (XP) megszerzése áll. XP-t kaphatunk küldetések teljesítéséért, megölt ellenfelekért, kódexlapokért, valamint hatástalanított csapdák és kinyitott ládák után. A küldetéseket összefoglaló képernyőn típus szerint felosztva láthatjuk feladatainkat. Bármelyiket bejelölhetjük aktívként, aminek a célpontját utána a kis térképen egy nyíl jelzi. Így el sem tudunk tévedni.

Amennyiben sikerül kellő mennyiségű tapasztalati pontot szereznünk, Hawke és társai szintet lépnek. Minden ilyen alkalommal három tulajdonság (Attribute), valamint egy képesség (Ability) pontot kapnak a karaktereink. Ezen felül Hawke két specializáció pontot is kap, egyet 7., míg a másikat 14. szinten. Ezekkel egy-egy új képességcsoportot lehet megnyitni, melyekkel speciális képességek válnak elérhetővé.

A tulajdonságok meghatározzák karakterünk sikerességét, így mindegyikre érdemes néha egy-két pontot költenünk (Kivétel a legkönnyebb fokozatban, akkor ugyanis csak egy-két érték fejlesztésére kell koncentrálnunk). Összesen hatféle tulajdonságra költhetünk pontokat, amik a következők:

1. Strength (Erő) = A Warrior (Harcos) számára ez a legfontosabb tulajdonság, hiszen közvetlenül befolyásolja a támadó értéket, valamint az okozott sebzést. A többi kaszt esetében a kitartást növeli, ami a fellökés, valamint a meggyulladás ellen hatásos.
2. Dexterity (Ügyesség) = A Rogue (Szerencsevadász) legfontosabb tulajdonsága, hiszen a harcossal ellentétben neki ez határozza meg támadásai sikerességét és erejét. A többi kaszt esetében pedig a kritikus találat esélyét növelhetjük meg vele.
3. Magic (Mágia) = Mint a nevéből sejthető, a Mage (Mágus) támadásainak sikerességét és az általuk okozott sebzés mértékét befolyásolja, így nekik a legfontosabb tulajdonságuk. A többi kaszt esetében a mágia elleni védelmet növelhetjük meg vele.
4. Cunning (Dörzsöltség) = Ez a tulajdonság főleg a Rogue számára fontos, hiszen a csapdák észlelését és hatástalanítását, valamint ládák/ajtók zárjainak feltörését is ennek a fejlettségi szintje határozza meg. Minden 10. pont után egyel nő a sikeresen feltörhető zárak/csapdák szintje. A többi kaszt pedig a védelmi értékét (Defense), valamint a sikeresen végrehajtott kritikus találatok sebzését növelheti meg vele.
5. Willpower (Akaraterő) = Ez a tulajdonság minden kaszt számára fontos, hiszen a Mage így növelheti manatartalékait, a Warrior és Rogue pedig több állóképességet kap általa. A speciális támadások, valamint a varázslatok használatához megfelelő tartalékokkal kell rendelkeznünk, így mindenkinek fontos a magas akaraterő, ha sok képességet kíván használni.
6. Constitution (Egészség) = A karakter életerejét növeli meg, így minden kasztnak érdemes pár pontot rádobni, a Warrior esetében pedig kiemelkedően fontos a magas egészség, hiszen így több sebzést képes elviselni halála előtt.

A receptek és rúnák használata

Akárcsak az Origins-ben, itt is lehetőségünk van különféle főzeteket, mérgeket, bombákat, valamint fegyverbe/páncélba pakolható rúnákat előállítani. Azonban míg ott ezt magunk készítettük, addig a Dragon Age II esetében immár kézművesektől kell őket megrendelnünk. Persze találhatunk, sőt készen is vásárolhatunk párat, de mivel ezúttal már nem tudjuk őket újra felhasználni, nem árt megfelelő tartalékokkal rendelkeznünk belőlük.

Ahhoz, hogy a kézművesek elkészíthessék számunkra a kívánt italokat, bombákat és rúnákat, először is alapanyagokra és receptekre lesz szükségük. A recepteket kereskedőktől szerezhetjük be, a lelőhelyeket viszont nekünk kell megtalálnunk. A játék során többször kilátogatunk a Kirkwall környékén lévő külső helyszínekre küldetéseket teljesíteni. Ilyenkor azonban a sok gyilkolászás közepette érdemes alaposan körülnézni, hiszen a lelőhelyeket is itt találhatjuk meg. Az Origins-szel ellentétben nem darabszámra kell gyűjtenünk a növényeket és érceket, hanem a lelőhely felfedezését követően folyamatos ellátást biztosítanak.

A tárgykészítő képernyőn láthatjuk az eddig megszerzett receptjeinket, valamint a megtalált lelőhelyek számát. Az előállítani kívánt - jelen esetben rúna - rajza alatt azt olvashatjuk le, hogy milyen típusú és hány darab érclelőhelyre lesz szükségünk az előállításához. Amint rendelkezünk elegendő forrással, annyi darabot készíttethetünk belőlük, amennyit csak meg tudunk fizetni. Ha megvannak a kívánt rúnák, irány Bodahn fiának, Sandal-nak a műhelye, ahol belehelyezhetjük azokat fegyvereinkbe és páncéljainkba.

Bodahn és Sandal ismét készséggel áll szolgálatunkra

Fontos tudni, hogy ezúttal a rúnákat nem áll módunkban újra felhasználni, tehát miután belepakoltuk azokat a felszerelésünkbe, csak úgy cserélhetjük ki másikra, hogy a régi rúnánk el fog veszni. Mivel a rúnák százalékos arányban biztosítanak extra sebzést és védelmet, így ajánlatos a jobb darabokat minőségibb cuccokba pakolnunk a nagyobb hatásfok elérésének érdekében. Az egyedi tárgyak több rúnafoglalattal is rendelkeznek, így érdemes kihasználni az általuk nyújtott extra védelmet és sebzést.

Néha olyan páncélszettek darabjait is megtalálhatjuk, melyek a többinél nemcsak hogy jóval jobb tulajdonságokkal rendelkeznek, hanem amennyiben sikerül megszereznünk az egész készletet, és egyszerre is viseljük őket, plusz bónuszokat biztosítanak számunkra, passzív képesség formájában.

Mivel társaink páncélzatát nem áll módunkban lecserélni, ezért a megtalált darabokat sem használhatják majd, mivel Hawke-hoz vannak kötve. Viszont Hawke nem lehet egyszerre Warrior, Rogue és Mage, ezért csak az aktuális kasztjának megfelelő cuccokat hordhatja. Így a többit nem érdemes gyűjteni, csak eladni. Viszont mivel már a játék elején a lakásunkban hozzájuthatunk egy tárolóládához, így nem nagyon fogunk helyhiánnyal küszködni, bátran pakoljuk ide addig a megtalált jobb felszereléseket, amikhez egyelőre lekvárok vagyunk, előbb-utóbb úgyis tudjuk majd őket viselni.

Pozitívumok és negatívumok

A játék során bőven volt részem pozitív és negatív tapasztalatokban is. Most igyekszem őket úgy összefoglalni, hogy ne áruljak el konkrét információkat a játékkal kapcsolatban. Mindazonáltal, akik nem szeretnének a legkisebb SPOILER-be sem belefutni, inkább ugorják át ezt az oldalt. Kezdjük először a játék erényeinek felsorolásával. Nem csak azért, mert amúgy is így szokták, hanem mert sajnos ebből van a kevesebb. Lássuk:

Amit kétségtelenül a Dragon Age II egyik erényének lehet felhozni, az a szép grafika. Bár némelyik karaktermodell - pláne az elfek - meglehetősen bizarr arcberendezéssel rendelkeznek, általánosságban elmondható, hogy a szereplők nagyon szépen ki vannak dolgozva. A ruháik különösen, és bár nem láthatunk annyiféle öltözéket, mint az Origins-ben volt, kétségtelenül részletesebben vannak megmunkálva, főként a páncélok és fegyverek, melyeket csillogó effektekkel tettek még látványosabbá.

Szintén pozitívum a játék fő történetének elmesélése, valamint az Origins cselekményeire és szereplőire tett utalások, nem beszélve arról, hogy némelyikükkel személyesen is találkozhatunk (Például én az egyik kocsmában Alistair-rel futottam össze, miközben ő éppen az importált mentés miatti száműzetése feletti bánatát igyekezett italba fojtani (képen)). De természetesen Flemeth szerepe a leglényegesebb, hiszen az általa adott küldetés az egész további történetre kihatással lesz (Magyarán számíthatunk a sztori folytatására).

A megszerezhető küldetések, valamint az általuk nyerhető extra játékidő függvényében kijelenthető, hogy normál fokozaton, valamennyi küldetést teljesítve nagyjából 35 óra alatt sikerült végigérnem a játékon. Tehát jóval rövidebb ideig tartott, mint az Origins esetében, ami ennek több, mint a dupláját tette ki. Ez még mindig nem rossz eredmény, de remélem, hogy nem mennek még ennél is lejjebb a folytatásban. Aki magasabb nehézségi szinten játszik és taktikázással növeli ezt az időt, az nem kizárt hogy jó pár órával képes kitolni a végeredményt, de az Origins-t nem fogja utolérni, ebben biztos vagyok.

Sajnos ezzel végére is értünk a pozitívumok felsorolásának. Személy szerint úgy gondolom, hogy a BioWare-nek sikerült egy olyan játékot kiadnia, melynek mindösszesen egyetlen hibája van, azonban azzal az egy hibával elérték, hogy a Dragon Age rajongók többsége visszamondja az előrendelését. Ez a hiba pedig nem más volt, minthogy a programot Dragon Age II néven adták ki.

Mindenki, aki hozzám hasonlóan játszott az Origins-szel és szerette a játékot, valószínűleg egyetért velem abban, hogy a BioWare által elkövetett változtatások egyértelműen negatív irányba terelték a játékot. A szinte már nevetségesen lebutított kezelőfelület, túlegyszerűsített karakterfejlesztés, a lineáris, behatárolt területek, valamint az akcióközpontú harcok mind-mind azt sugallják, hogy a valódi szerepjátékok ideje leáldozott.

Nagy tér, de ez csak díszlet, a kijelölt utat nem hagyhatjuk el

A Dragon Age II negatívumait felsorolni több oldalt tenne ki, ezért inkább én is pontokba szedtem azokat a készítők szerint pozitív változásokat, amelyek az én meglátásom szerint nem azok (És ezt az RPG rajongók zöme is így gondolja, ebben biztos vagyok). Lássuk a listát:

1. Akcióközpontú harcok: Mivel kivették a taktikai nézetet a játékból, ezzel egyértelműen jelezték, hogy nem kell majd stratégiai érzékünket latba vetni harcok közben. Sokan örülnek ennek, hiszen így pörgősebbé, akciódúsabbá vált a kaszabolás. Ám a szerepjátékosok számára ez egyértelműen negatívum, hiszen pont a csapat megfelelő összeállításával és képességeik kiaknázásával kellene taktikus küzdelmeket vívnunk, nem csak irtani mindent, ami elénk kerül. Ráadásul az ellenfeleink is minden taktikát mellőzve küzdenek, amit tovább ront, hogy a semmiből bukkannak elő nagy csoportokban, így esélyünk sincs megvédeni szerencsétlen mágust, ha az pont a nyakába kapja a következő hullámot.
2. Specializáltabb kasztok: Egy újabb pont, aminek kétségtelenül vannak jó oldalai is, azonban a behatároltabb fejlődési lehetőségek tekintetében megint csak az RPG rajongók jártak rosszul. Vegyük például a két fegyverrel való harc eltörlését Warrior kaszt esetén: ezúttal miért nem használhatunk mindkét kezünkben egy-egy kardot? Vagy pedig mióta képezik ki a varázslótanoncokat közelharcra? Semmi szüksége rá, ugyanis pont ezért vannak a többiek (Vagy a mágikus pajzsai), hogy megvédjék őt. Az a szerepjátékok lényege, hogy olyan küzdőstílust választhassunk magunknak, amit szeretnénk, valamint egymást segítsük a harcok során. Ráadásul engem picit irritált is, amikor a máguscsajszim Bruce Lee mintájára elkezdett a botjával hadonászva küzdeni.
3. Egyszerűsített tárgymenedzsment: Kétségtelenül a legfájóbb pont az egész játékban. Ki hallott már olyat, hogy egy szerepjátékban ne lehessen felhasználni a talált felszereléseket? Ezzel a lépéssel végleg elérték, hogy valóban nincs értelme cuccokat gyűjtögetnünk. Szinte mindent, amit találunk, pusztán eladásra tudjuk vinni, alig akad közötte pár használatra érdemes tárgy, még a főellenségeknél sem. Az pedig, hogy a hátizsákunkban turkálunk és próbálgatjuk karaktereinkre a lehető legoptimálisabb öltözéket felaggatni, szintén a szerepjátékok egyik legjobb tulajdonsága.
4. Képességek eltörlése: Ez megint egy olyan pont, ami megosztja a játékosokat, ugyanis az RPG rajongók között is akadnak páran, akik örülnek ennek a változásnak. Személy szerint én úgy vagyok vele, hogy bár valóban egy-két kivétellel nem sok értelme volt fejleszteni őket, viszont a Rogue zárnyitásra és csapdahatástalanításra való képességét meghagyhatták volna. Azaz ne a tulajdonságpontok határozzák meg, hanem valóban egy megtanulható dolog lehetne.
5. Egy városra korlátozódik a cselekmény: Az Origins-szel ellentétben itt már nem járjuk be a fél országot játék közben, hanem kizárólag Kirkwall-ban, valamint annak környékén fogunk küldetéseket végrehajtani. Ez még nem lenne akkora probléma, viszont az már igen, hogy nagyon behatárolt és szűk helyszíneken fogunk kalandozni. Ha pedig néha kikukkantunk a szabad levegőre, akkor a hatalmas és szép tájak látványa csak illúzió, az ösvényekről nem térhetünk le, hogy körülnézzünk. Ráadásul a barlangokban, alagutakban és a város néhány helyszínén is sokszor elfog minket a felismerés, hogy bizony már jártunk erre, pedig most vagyunk itt először. Ennek az az oka, hogy rengeteg klónozott helyszín található a játékban, amiknek pár részét itt-ott kinyithatatlan ajtókkal zárták le, hogy azt a látszatot keltsék, hogy más helyszínen vagyunk. Viszont a berendezés ugyanolyan, így nagyon észrevehető a trükk.
6. Vadonatúj történetmesélés: Bár kétségtelenül van benne némi érdekesség, hogy miközben haladunk előre a játékban, néha átvált a cselekmény Varric-ra és az őt vallató páncélos amazonra, majd utána máshogy éljük át a korábban látott jelenetet. Azonban szerepjátékos szemmel ez azt jelenti, hogy a Dragon Age II teljesen lineáris történettel rendelkezik, amiben még annyi szabadságot sem kapunk, mint az Origins esetében. Ott csak a kezdő küldetések (Lothering-ig), valamint a végső cselekményszál (Országgyűlés) után játszódó rész volt lineáris, a kettő között gyakorlatilag mi döntöttük el, mit csinálunk. Itt már nincs ilyesmi, pusztán a mellékküldetések befejezésére nyílik lehetőségünk, mielőtt átlépünk a következő fejezetbe.
7. Társainkkal való kapcsolat továbbfejlesztése: Na, ez ismét egy olyan rész, ami nemhogy jobb lett volna, hanem sokat romlott. Ugye az Origins-ben csak akkor kaphattuk meg társaink személyes küldetését, ha elértünk náluk egy bizonyos elfogadottsági szintet. A Dragon Age II esetében ezt azzal próbálták meg elkerülni, hogy a viszonyunknak nincs befolyása a küldetéseikre, tehát mindenképp megkapjuk őket, akár szeretnek minket, akár nem. Személy szerint ennek nem igazán örülök, mert így nincs motiváció, hogy újrakezdjük a játékot az új küldetések reményében. Ráadásul a kapcsolatunk nagyban függ a cselekménytől is, tehát addig, amíg el nem érünk a történet egy bizonyos pontjához, lehetőségünk sincs velük rendesen elbeszélgetni, sőt, ajándékokat sem vehetünk nekik. Azonban mivel ezúttal nem hagyja ott a csapatot az sem, aki tiszta szívéből utál minket, gyakorlatilag az egész barát-ellenség rendszer tök feleslegessé válik. Kizárólag a románc kedvéért érdemes feltornázni az elfogadottságunkat annál, akit meg akarunk hódítani, a többieknél gyakorlatilag felesleges.
8. Mass Effect-féle párbeszédrendszer: Sokan örülnek neki, hogy Hawke-nak végre van saját hangja, nem pusztán Néma Leventeként álldogál a szópárbajok közepén. Ráadásul most már látványos gesztikulálásokkal is kíséri mondandóját, nem csak áll vigyázzállásban az NPC előtt. Kétségtelenül jobb így, viszont ha ennek az volt az ára, hogy néhány, pár szóból álló válaszlehetőségre le kellett csökkenteni a párbeszédeket, akkor inkább maradhattak volna az Origins néma hősénél. Ott legalább valóban azt válaszolhattad, amit akartál, néhol ezekkel is új küldetéseket kaphattál. A Dragon Age II esetében leggyakrabban három lehetséges válasz között kell döntenünk. Ezeket ráadásul még be is jelölték, általában jó, semleges és rossz válasz lehetséges. Előfordulhat az is, hogy a beszélgetések során korábbi tetteink hatására új lehetőségek nyílnak meg, azonban ezeknek semmi befolyásuk nincs a történetre. Ami miatt néha több kérdést tehetünk fel, az a küldetések részletei iránt való érdeklődés, azonban egyik sem vezet sehová, amíg a három fő lehetőség közül nem döntöttünk.
9. Távol Fereldentől, azaz egy teljesen más történet: Mivel a Dragon Age II az első rész eseményei után játszódik, így lehetőségünk van az Origins végi mentett állásunk importálására is. Ennek köszönhetően minden fontosabb esemény híre, aminek végkimenetelét akkor kialakítottuk, eljut hozzánk a Dragon Age II végigjátszása folyamán is. Azonban Kirkwall nem Ferelden, és Hawke sem egy Grey Warden, tehát kettőjüknek semmi közük egymáshoz. Szerepjátékos szemmel ez negatívum, mármint hogy ilyen kevés befolyással bírtak az ott történt események a Dragon Age II világára. Jó lett volna visszalátogatni a korábbi helyszínekre (Hawke például visszamehetett volna Lothering-be is, de persze elképzelhető, hogy az Ostagar DLC mintájára itt is lesz hasonló prémium tartalom a későbbiekben).
10. Sokkal rövidebb lett a játék: Hát igen, mint korábban már írtam is, a Dragon Age II végigjátszása nekem normál fokozaton 35 óra körül volt, ami persze a tiszta játékidőt jelenti. Az Origins esetében ez a szám bőven 70 felett mozgott a DLC-kkel és az Awakening-gel együtt, ami azért nem egy kategória. Viszont ezzel a 35 órával sem lenne probléma, ha akkora mértékű újrajátszási potenciállal rendelkezne, mint az első rész. Azonban a Dragon Ag II-t várhatóan a teljesen lineáris és egyszerű játékmenet miatt nem fogjuk annyiszor levenni a polcról, mint az Origins-t.

Nem tudjuk felfedezni a környéket, csak pár helyszínre mehetünk ki

Értékelés

Ezt a játékot nem lehet szimplán csak egy számmal értékelni, annál sokkal bonyolultabb a dolog. Ahhoz, hogy teljes képet kaphassunk a Dragon Age II-ről, kétféle nézőpontból kell azt megvizsgálnunk. A BioWare elképzelése az volt, hogy egyesíti a Dragon Age: Origins, valamint a Mass Effect 2 játékok előnyös tulajdonságait, és a kettőt egybegyúrva egy olyan programot hozzon létre, amivel mind az akció- mind pedig az RPG játékok szerelmesei szívesen játszanak.

Az általam itt leírt értékelés egy olyan szerepjátékostól származik, aki már több száz órát játszott a Dragon Age: Origins, Awakening és Mass Effect 2 című BioWare játékokkal, és ezért nagyon csalódott a Dragon Age II végigjátszását követően. A program tovább erősítette a demó, valamint az általam korábban írt hírek során már sejthető dolgot, miszerint a Dragon Age II pusztán egy szép grafikával megáldott, látványos, pörgős játékmenettel rendelkező, szimpla akciójáték lett. Aki egyszeri kikapcsolódásra vágyik, vagy netán csak szörnyeket szeretne hatalmas kardokkal irtani gondolkodás és taktika nélkül, annak tökéletes a játék, ha valamiben, ebben biztosan nem kell szégyenkeznie.

Viszont mindazok, akik a Dragon Age folytatását várják a játéktól, csalódni fognak - márpedig általában a folytatásokat jelzik kettes számmal, néha pedig az előzményt, de itt arról sem lehet beszélni -, ugyanis szinte semmiben nem hasonlít a Dragon Age II az Origins-ben megismert játékra, maximum hogy itt is darkspawn-okat kell ölni, és találkozunk pár ismert szereplővel. Viszont az Origins történetéről semmi újat nem tudunk meg, egyedül Flemeth, valamint az ő kis trükkje az, ami felkeltette az érdeklődésemet, és ami valószínűleg azt is jelenti, hogy lesz Dragon Age III is.

Végezetül engedjetek meg egy személyes megjegyzést: az akciójátékok szerelmeseit, valamint az egyszerűbb irányítást kedvelőket ne hagyja befolyásolni az én véleményem. Mint mondottam, az értékelést kizárólag szerepjátékosként és Dragon Age: Origins rajongóként készítettem. Aki csak egy szép grafikával rendelkező akciójátékkal kíván játszani, aminek segítségével megtanulhatja a szerepjátékok alapjait is, annak a Dragon Age II tökéletes választás.