...és pazar tálalásban.

Elsőre kicsit kaotikusnak tűnhet a hajó egyidejű irányítása és fegyvereinek használata, de rövid gyakorlás után már simán menni fog: Jobb forduló közben, a bal oldali ágyúkkal megsorozzuk a kiszemelt kereskedőhajót, majd hátranézve a tatról lőporos hordókat szórunk az ágyúnaszád útjába, hogy elvegyük a kedvét a keményen dolgozó kalózok zaklatásától.

A kontrolleres irányítás szárazföldi patkányként is hasonlóan kézre álló, de egyszerű harc és mozgás mindig is – a hardcore játékosok szerint inkább negatív – jellemzője volt az Assassin’s Creed játékoknak. Az egyetlen amiben én is hajlamos vagyok igazat adni a fanyalgóknak az egyszerű futás hiánya, mert a sétánál nagyobb sebességre továbbra is csak a szabad futást aktiváló gombbal késztethetjük karakterünket. Csakhogy ilyenkor minden útjába kerülő tereptárgyra igyekszik felkapaszkodni, ami könnyen nevetséges mozzanatokban torkollhat.

Az Assassin’s Creed IV: Black Flag sajátos helyzetben lévő játék. A UBISOFT zászlóshajójának nem csak a jelen konzolgeneráción, de a szó szerint már a küszöbön toporgó next-gen masinákon is el kell kápráztatnia a játékosokat látványvilágával is. A tesztelt PS3 változat esetében ez többnyire sikerül is neki. A fontosabb szereplők részletes kidolgozott ruházata a nagyvárosok egyedi jellemzőkkel is gazdagon felvértezett, sajátos épületei kihasználják a régi, de még mindig sok mindenre képes vas kínálta lehetőségeket. Egyes effektek azonban mintha már többet igényelnének a rendelkezésre álló erőforrásoknál. Rögvest ott van példának a tutorial pályát indító közjáték átvezető animációja, ahol miközben a partra vetődő Edward átlábal a sekélyesen a lagúna jádezöld vize bár pompásan néz ki, de nem vízként viselkedik.

Szembetűnő különbségeket fedezhetünk fel a részletgazdagságban akkor is, ha megnézzünk egy a PS3 és PS4 verzók azonos átvezetőjét egymás mellé helyező videót is. Játék közben ezek a hiányásságok az elmosott távolabbi részletek koránt sem ennyire (sőt nekem egyáltalán nem) tűnnek fel, játék eseményeire koncentrálva, a tradicionálisan jó kísérőzenével a PS3 változat grafikája is magával ragad.

Nem maradhat el multiplayer mód megemlítése sem, mert bár számomra még mindig a történet és solo mód sandbox világa adja az Assassin’s Creed lényegét úgy tűnik, hogy a fejlesztőknek a Balck Flag-re sikerült elindulni abba az irányba, amivel kit tudják hozni az igazi hálózati élményt az orgyilkosok és templomosok titkos háborújából. Számomra legjobb szórakozásnak visszatért Wolfpack és az arra felkészítő Discovery játékmódok bizonyultak, de GameLab bevezetése komoly potenciált adott a multiplayer játéknak a testre-szabható szabályokkal indítható hálózati hancúrozás lehetőségével.

Egy mondatba összefoglalva a bevezetőben feltett kérdésre a választ kijelenthetjük, hogy az Assassin’s Creed IV: Black Flag kínálta játékélmény nem csak összemérhető a korábbi epizódok nyújtotta szórakozással, de néhányat maga mögé is utasít annak tekintetében.