Új hozzászólás Aktív témák

  • bronin7

    csendes tag

    Akkor jöjjön az utolsó téma, amit még fel akartam hoz, s átbeszélni:

    Jézus, Isten fia és halála:

    Újszövetség:
    Máté evangéliuma:
    28 fejezet, 41-dik verstől:
    41. Hasonlóképen a főpapok is csúfolódván az írástudókkal és a vénekkel egyetemben, ezt mondják vala:
    42. Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk néki.
    43. Bízott az Istenben; mentse meg most őt, ha akarja; mert azt mondta: Isten Fia vagyok.
    44. A kiket vele együtt feszítének meg, a latrok is ugyanazt hányják vala szemére.
    45. Hat órától kezdve pedig sötétség lőn mind az egész földön, kilencz óráig.
    46. Kilencz óra körül pedig nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?
    47. Némelyek pedig az ott állók közül, a mint ezt hallák, mondának: Illést hívja ez.
    48. És egy közülök azonnal oda futamodván, egy szivacsot vőn, és megtöltvén eczettel és egy nádszálra tűzvén, inni ád vala néki.
    49. A többiek pedig ezt mondják vala: Hagyd el, lássuk eljő-é Illés, hogy megszabadítsa őt?
    50. Jézus pedig ismét nagy fenszóval kiáltván, kiadá lelkét.
    51. És ímé a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada; és a föld megindula, és a kősziklák megrepedezének;
    52. És a sírok megnyílának, és sok elhúnyt szentnek teste föltámada.
    53. És kijövén a sírokból, a Jézus föltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelenének.

    54. A százados pedig és a kik ő vele őrizték vala Jézust, látván a földindulást és a mik történtek vala, igen megrémülének, mondván: Bizony, Istennek Fia vala ez!

    Márk evangéliuma:
    15. fejezet, 31-dik verstől:
    31. Hasonlóképen pedig a főpapok is, csúfolodván egymás között, az írástudókkal együtt mondják vala: Másokat megtartott, magát nem bírja megtartani.
    32. A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higyjünk. A kiket vele feszítettek meg, azok is szidalmazzák vala őt.
    33. Mikor pedig hat óra lőn, sötétség támada az egész földön kilencz óráig.
    34. És kilencz órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? a mi megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?
    35. Némelyek pedig meghallván ezt az ott állók közül, mondának: Ímé Illést hívja.
    36. Egy ember pedig odafutamodék és egy szivacsot megtöltvén eczettel és azt nádszálra tűzvén, inni ada néki, mondván: Hagyjátok el, lássuk, ha eljő-é Illés, hogy levegye őt.
    37. Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét.
    38. És a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada.

    39. Látván pedig a százados, a ki vele átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten Fia vala!

    Lukács evangéliuma:
    23. fejezet, 41-dik verstől:
    41. És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett.
    42. És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljősz a te országodban!
    43. És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban.
    44. Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lőn az egész tartományban mind kilencz órakorig.
    45. És meghomályosodék a nap, és a templom kárpitja középen ketté hasada.

    46. És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala.

    János evangéliuma:
    19 fejezet, 18-ik verstől:
    18. A hol megfeszíték őt, és ő vele más kettőt, egyfelől, és másfelől, középen pedig Jézust.
    19. Pilátus pedig czímet is íra, és feltevé a keresztfára. Ez vala pedig az írás: A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA.
    20. Sokan olvasák azért e czímet a zsidók közül; mivelhogy közel vala a városhoz az a hely, a hol Jézus megfeszíttetett vala: és héberül, görögül és latinul vala az írva.
    21. Mondának azért Pilátusnak a zsidók papifejedelmei: Ne írd: A zsidók királya: hanem hogy ő mondotta: A zsidók királya vagyok.
    22. Felele Pilátus: A mit megírtam, megírtam.
    23. A vitézek azért, mikor megfeszítették Jézust, vevék az ő ruháit, és négy részre oszták, egy részt mindenik vitéznek, és a köntösét. A köntös pedig varrástalan vala, felülről mindvégig szövött.
    24. Mondának azért egymásnak: Ezt ne hasogassuk el, hanem vessünk sorsot reá, kié legyen. Hogy beteljesedjék az írás, a mely ezt mondja: Megosztoztak ruháimon, és a köntösömre sorsot vetettek. A vitézek tehát ezeket művelék.
    25. A Jézus keresztje alatt pedig ott állottak vala az ő anyja, és az ő anyjának nőtestvére; Mária, a Kleopás felesége, és Mária Magdaléna.
    26. Jézus azért, mikor látja vala, hogy ott áll az ő anyja és az a tanítvány, a kit szeret vala, monda az ő anyjának: Asszony, ímhol a te fiad!
    27. Azután monda a tanítványnak: Ímhol a te anyád! És ettől az órától magához fogadá azt az a tanítvány.
    28. Ezután tudván Jézus, hogy immár minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az írás, monda: Szomjúhozom.
    29. Vala pedig ott egy eczettel teli edény. Azok azért szivacsot töltvén meg eczettel, és izsópra tévén azt, oda vivék az ő szájához.
    30. Mikor azért elvette Jézus az eczetet, monda: Elvégeztetett! És lehajtván fejét, kibocsátá lelkét.
    31. A zsidók pedig, hogy a testek szombaton át a keresztfán ne maradjanak, miután péntek vala, (mert annak a szombatnak napja nagy nap vala) kérék Pilátust, hogy törjék meg azoknak lábszárait és vegyék le őket.
    32. Eljövének azért a vitézek, és megtörék az elsőnek lábszárait és a másikét is, a ki ő vele együtt feszíttetett meg;

    [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák