Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Grath

    HÁZIGAZDA

    Nekem a MGS mindig is felejthetetlen pillanatai, jelenetei miatt maradt emlékezetes - azon túl, hogy a játékmenet is mindig a legjobbak között volt. A számozottak közül minden részben volt pár hátborzongatóan zseniális rész, amit remélem sose fogok elfelejteni.

    Az első részben Psycho Mantis, a másodikban az eszelős összeomlás, a harmadikban az utolsó küzdelem (minden idők legérzelmesebb videojáték-csatája, legalábbis nálam), a negyedikben pedig... huh, Vamp, Otacon, Raiden, Shadow Moses, az utolsó óra...

    A sztorimesélés mindig is magával ragadott, nekem kifejezetten tetszik Kojima lassú, ráérős, néha dagályos, néha B-movie hangulatú rendszere.

    Imádom az apró részleteket a játékban - csak a Rockstar North és a Naughty Dog megalomán maximalizmusához mérhető, amit Kojima emberei létrehoznak. Mindegy, hogy a codec-beszélgetések százairól van szó, az olvadó jégkockákról a kettőben, az értelmetlenül, de élvezetesen komplex álcázási-gyógyítási-vadászati rendszerekről vagy a rengeteg trükkös főellenfélről (The End... te úristen!).

    Ráadásul hiába beszélünk tízmillió dolláros projektekről, nulla biztonsági játék van a szériában. Ki másnak lenne elég mersze sutyiban lecserélni a főszereplőt, a Beauty and the Beast Unit háttérsztoriját tálalni, tökig belemenni egy félig fiktív, félig valós hidegháborús háttérsztoriba.

    Tudom, hogy összefüggéstelen ez a bejegyzés, sajnálom is, hogy nem tudom rendesen leírni, hogy mit is jelent nekem ez a sorozat, de szerintem az tagadhatatlan, hogy különleges alkotásról van szó. Ráadásul, ha a megjelenés sorrendjében játszottál ezekkel, még többet nyújtott a sorozat. Ocelot útját és karakterének fejlődését végigkövetni az 1-2-3-4-ben például hihetetlen élmény volt (főleg a 3-ban). Vagy a negyedik rész utolsó harmada, ami a végén egy játékmenetében rém egyszerű bunyóban teljesedett ki, de érzelmileg teljesen hazavágta az embert a korábbi részek fődallamainak bejátszásával.

    Lehet persze, hogy eltúlzom a dolgokat, de számomra a MGS-széria különleges helyen van. Még akkor is, ha a rengeteg mellékszál között bizony van bőven felesleges is - a Kojima által rendezett részek szerintem kötelezőek mindenkinek. (Kivéve PC-n, mert ott a GZ előtti darabok botrányosak lettek.)

  • Grath

    HÁZIGAZDA

    válasz cskamacska #30 üzenetére

    Amellett, hogy vicces, ez a fajta reduktív leírás szó szerint mindenkönyvre, filmre, játékra elkészíthető, csak kis rosszindulat kell hozzá :)

  • Grath

    HÁZIGAZDA

    válasz cskamacska #32 üzenetére

    Nincs ezzel semmi gond, én is imádom a Final Fantasy-t, csak mivel ott általában mindig új világot kapunk, nincs meg ez a részről-részre újraértelmezés.

    Egy kicsit az Asimov-kötetekre emlékeztet (bár nyilván Asimov azért jobb író volt :) ), ahogy minden rész más megvilágításba helyezi a korábbi, vagy akár későbbi eseményeket. Nyilván a klónozott, nanomasinás, illuminatis összeesküvés-hegy kevésbé elegáns, mint ahogy a Három robottörvényt kerülte meg új és új módon Asimov, de akkor is hasonló a végeredmény. (Egyébként nekem a FF10 hozta ugyanezt az éményt, csak persze egyetlen játékon belül.)

  • Grath

    HÁZIGAZDA

    válasz Bad Pritt #34 üzenetére

    Mit lesz, volt! :)

    Azért nem hosszabb, mert a demóig igen sok dolog kérdéses még, az alapján biztosan írunk egy jó hosszú beszámolót.

    [ Szerkesztve ]

  • Grath

    HÁZIGAZDA

    válasz Bad Pritt #36 üzenetére

    Ne is mondd, emlékszem, amikor bejelentették a játékot a 2006-os E3-on... :)

  • Grath

    HÁZIGAZDA

    válasz #08052480 #38 üzenetére

    Teljesen igazad van, csak két dolgot említenék meg.

    -a japán filmek nagy része is ilyen teátrális, melodramatikus stílusú, ehhez Kojima az amerikai mozikból pedig a cool-ságot vette át elsősorban, és szerintem pont ez a furcsa keveredés okozza azt a furcsa bájt, amit szinte egy másik játéknak sem bocsátanánk meg.

    -fontos az is, hogy mihez méred azt, hogy egy sztori gagyi. A mai legjobb, Oscar-díjas, tényleg művészi filmekhez? A többi játékhoz? A témában közelálló 80-as, 90-es évekbeli akciófilmekhez? Mert van, amihez mérve röhelyes lehet a MGS-háttérsztori, és van, amihez képest ámulatba ejtően kidolgozott.

    A Fiddle pedig szerintem egyértelműen szinkronbeli hibákat mutat, máshogy előadva nem biztos, hogy mém lett volna belőle.

    De nyilván van Asimov, és van mindenki más :) Csak arra akartam rámutatni, hogy ő volt ebben mesteri, hogy lefektet látszólag egyértelmű, megkerülhetetlen szabályokat (3 robotszabály, az Alapítvány a másik oldalon van stb.), amiket aztán a következő 20 könyvével élvezettel és logikával cincál szét és értelmez újra. Kojima ugyanezt csinálja szerintem a karaktereivel, bár biztosan sokkal kevésbé megtervezett módon, mint Asimov.

    (Illetve abban szerintem nincs igazad, hogy a MGS2 ne lett volna zseniális, vagy, hogy a 4 interaktív mozi lett volna.)

    [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák