A rettegés börtöne

„A félelem valódi vagy képzelt veszélyhelyzet szubjektív átélése, amelynek negatív hatása abból adódik, hogy az ilyen helyzetből szöknünk kell, de ebből a helyzetből való menekülés bizonytalan.”

A félelem és a rettegés alapvető érzelmek, amelyet valamilyen oknál fogva sokan szeretnek átélni, amikor egy könyvet olvasnak, megnéznek egy filmet, vagy mint esetünkben, egy videojátékkal játszanak. Ezzel személy szerint én is így vagyok, egy minőségi horror-alkotást szívesen nyüstölök, főleg, ha az némileg elüt a megszokottól és mondjuk a jövőben játszódik egy elhagyatott, futurisztikus helyszínen. Pont ezért szerettem oly sok más emberrel együtt a Dead Space sorozatot, amelynek első része 2008-ban jelent meg, majd azt követte két folytatás is. Bár a harmadik epizód sokak szerint hatalmas visszalépés volt a kooperatív mód és az akció szekvenciák számának növelése miatt, én speciel jól elvoltam vele, egyedül a sztori DLC cliffhanger befejezése után volt kicsit keserű a szám íze.

[+]

Ennek is lassan már tíz éve, azóta talán kizárólag az Alien: Isolation volt értékelhető alkotás a témában , emiatt kifejezetten izgatott lettem, amikor két éve bejelentették a The Callisto Protocol érkezését, amelyet a Striking Distance Studios fejlesztett, a kiadásért pedig az a Krafton felel; a PUBG Battlegrounds-ot a mai napig ők terelgetik. Az első előzetesek roppant mód felkeltették a figyelmemet, ez pedig annak is volt köszönhető, hogy a programon az a Glen Schofield dolgozott, akinek a Dead Space-t is köszönhettük, így már a kezdeti trailerek után is úgy gondolhattuk, hogy valami ismerős és egyben izgalmas dolog van készülőben. Bár kezdetben még arról volt szó, hogy a játék a PUBG világának részét képezi, ezt az ötletet végül a fejlesztők kidobták az ablakon és csak egy easter egg emlékeztet erre a végső változatban. Számos előzetes és korai beszámoló után az elmúlt napokban végre megkaptuk a teljes változatot, így belevetettem magam az Xbox Series X kiadásba. A nyilvánvaló spoilerek miatt a sztoriról nem szeretnénk beszélni, de annyit alapként elárulhatunk, hogy egy szállító űrhajón indul a történet, amely épp a Callistóra, a Jupiter egyik holdjára tart, ahol jelenleg egy űrbörtön üzemel.

[+]

Az érkezésünk természetesen nem lesz zökkenőmentes, végül sikeresen le is zuhanunk, mi pedig nagyon hamar azt vesszük észre, hogy itt már nem egy külsős munkatárs vagyunk, hanem bizony minket is egy zárkába tesznek (némi implant beültetése után), de az igazi téboly csak ezek után indul. Nem sokkal ébredésünk után azt tapasztalhatjuk, hogy a helyszínen eluralkodott a káosz, mindenhol halottak és inaktív őrrobotok találhatók, miközben furcsa lények vadásznak ránk. A célunk hamar el is dől, mindenképp itt kell hagynunk ezt a kősziklát, lehetőleg úgy, hogy életben maradunk. Miután megkapjuk az irányítást, nagyon hamar ismerős helyzetben találhatjuk magunkat, hiszen a nézőpont és a mozgás is roppant mód hasonlít a már korábban említett Dead Space-hez, a látványról nem is beszélve.

[+]

Alapjában az egész alkotásról elmondható, hogy kifejezetten stílusos lett, a börtön és az egyéb helyszínek szinte lemásznak a képernyőről, olyan jól néznek ki, arról nem is beszélve, hogy a fejlesztők megpróbáltak egész sok helyszínt összerakni, amelyek kellőképpen változatosak. Félreértés ne essék, az egész egy csőjáték, de kellőképpen hangulatos lett minden egyes része, ehhez pedig roppant mód sokat hozzátesznek az időszakosan működő gépek, műszerek, valamint a világítás is, amely kellőképpen horrorisztikus körítést ad az egész végigjátszásnak. Persze a kóválygást egész hamar megszakítja az első akció szegmens, itt tapasztalhatjuk meg a játék harcrendszerét. A fejlesztők megpróbáltak egy egész különleges metódust összerakni: alapvetően a szörnyek támadásait a megfelelő időben lenyomott iránygombbal tudjuk kikerülni, majd ellencsapást vihetünk be nekik a közelharci fegyverünkkel.

[+]

Ez kezdetben csak egy pajszer lesz, a későbbiekben már egy high-tech elektromos baton (egyfajta futurisztikus vipera, a börtön őrei használták korábban), majd idővel lőfegyverekhez is hozzájuthatunk, sőt némi telekinézisre is szert teszünk egy speciális kesztyű segítségével. Amennyiben végzünk egy lénnyel, úgy érdemes még egyet rátaposni, ugyanis különböző extrák eshetnek ki belőle, legyen szó munícióról vagy akár kreditekről. Utóbbiak gyűjtése kiemelten fontos lehet (elrejtett ládákat is érdemes kinyitni), hiszen az adott pontokon fejleszthetjük vele a már korábban megszerzett eszközeinket. Itt kell egy kicsit gondolkodnunk, hogy mit akarunk a későbbiekben használni, ugyanis a pénzből nagyon keveset kapunk (néhány tárgy ugyan eladható, de ezek minimálisan bukkannak csak fel a teljes játék időtartama alatt), így nincs lehetőségünk mindent kimaxolni. Alapvetően érdemes a botunkra és a képességünkre költeni, legalábbis a játék elején, a későbbiekben egyéni döntés alapján további fegyvereket is módosíthatunk, de azért el kell mondani, hogy az eszközök között annyira túl nagy különbség nincs.

Néma sikoly az űrben

Érdemes néhány szót ejteni a szörnyekről, hiszen kellőképpen groteszkek lettek, látszik, hogy a csapat sokat foglalkozott velük. A nagy elődben látott amputálások itt nem köszönnek vissza, de azért akadnak itt is szakadó testrészek, főleg, amikor a lényeket sikeresen a szöges falhoz csapjuk. Ellenfeleinkből egyébként nincs túl sok típus, de azért próbáltak a fejlesztők némi kreativitást eszközölni a kinézetükben. A grafika kapcsán: mi Xbox Series X-en játszottunk, itt a teljesítmény és a látvány módot választhatjuk ki, utóbbi esetében némileg szebb összképet kapunk, de csökkentett FPS számmal, előbbinél viszont folyamatosabb volt az egész játékmenet. Alapvetően nagyon tetszett, amit kaptunk, de azért a fejlesztők megérdemelnének némi fejmosást, ilyen gyatrán kinéző tűz-effekteket régen láthattunk, arról nem is beszélve, hogy egyes textúra-részletek csak karakterünk bizonyos pozíciójában jelentek meg.

[+]

Erre kiváló példa, hogy a hordókon látható biohazard jel attól függően volt látható, hogy épp mennyit mozogtunk körülötte. Talán apróság, de pont olyan helyen botlottunk bele, ahol kellőképpen feltűnt. Mint korábban már szó volt róla, a helyszínek kidolgozása, a szörnyek, a hátterek lenyűgözőek voltak, pont ahogy a hangok is. Zenékre nem igazán érdemes kitérni, hiszen komplett dallamokat nem kaptunk, a zörejek, a hörgések, a nyikorgások, a suttogások azonban mind kellően hatásosak lettek, így aki fejhallgatóval játszik (ez ajánlott egyébként!), az minden bizonnyal párszor hátra fog majd nézni, hogy nincs-e mögötte valaki. A főszereplők szinkronjairól szintén csak szuperlatívuszokban érdemes beszélni, hiszen az őket megszólaltató Josh Duhamel, Karen Fukuhara, James C Mathis III és Sam Witwer hozzák a kötelezőt, bár utóbbiról sokszor leginkább Darth Maul jutott az eszünkbe a Star War animációs sorozatból (ott is ő szólaltatta meg a karaktert). A három színészről mintázták egyébként a szereplők kinézetét is, ezek konzolon is szinte a fotorealisztikusság határait súrolták, döbbenetes, hogy milyen jó munkát végeztek a fejlesztők ilyen téren.

[+]

Ha az eddigieket figyelembe vesszük és a fentieket elolvassátok, akkor azt hihetnétek, hogy szinte tökéletes sci-fi horror alkotással állunk szembe, azonban ez sajnos nincs így. Elsőként szót kell ejteni arról, hogy elég gyatra teljesítménnyel fut a játék szinte minden platformon. PlayStation 5-ön még viszonylag kevés gondot tapasztalhatnak a felhasználók (bár a HDR beállításokkal azért ott is van gond a visszajelzések szerint), azonban Xbox-on és legfőképpen PC-n akadnak problémák. Utóbbi esetében a játék képes a legmodernebb rendszereken is akadásra és változó/leeső FPS számra, de mi is észleltük, hogy Xbox Series X-en sem képes a motor tartani a fix sebességet. Ez persze frissítésekkel javítható a jövőben, de illő lett volna erre odafigyelni és olyan minőségben piacra dobni a programot, ahogy azt elvártuk. Aztán ott van a mentési rendszer, amely a saját mentési pontok mellett egy autosave metódust is használ: ezzel nem is lenne gond, csak ha épp meghalunk, akkor a rendszer valamiért az autosave pontot tölti vissza, így ha későbbiekben összeszedtünk valamit, vagy fejlesztettünk, azt sajnos bukni fogjuk.

[+]

Reményeink szerint ezt is javítják majd, mert jelenlegi formájában inkább zavaró, mint hasznos tud lenni. Mint korábban írtuk, nagyon szerettük a Dead Space játékokat, Glen Schofieldnak pedig megadtuk előre a bizalmat, hogy hasonló projektet tesz majd le a The Callisto Protocollal együtt. Ez sikerült is, a gond az, hogy sok helyen egy az egyben lemásolták a korábbi játékot, akadnak olyan szekvenciák és részletek, amelyeket látva erős déjá vu érzés jár át minket, ami nem véletlen, hiszen azt a jelenetet már láttuk korábban. Nyilván konkrét példákat nem fogok írni, de több olyan részletbe is belefutottunk, amelyet láttunk már korábban; említhetnénk a halál animációkat, de még az Isaac név is felbukkan. Persze mondhatjuk, hogy jótól másolni nem bűn és ezt el is fogadjuk, de azért jobban örültünk volna, ha kicsit kreatívabb megoldásokat láthatunk, mert még az inventory rendszer is dettó úgy fest, mint a Dead Space-ben, közben pedig térképet egyáltalán nem kapunk.

Utóbbira mondjuk nincs is szükség, hiszen teljesen csőjáték az egész, eltévedni nem fogunk, maximum néhány extra szobát fedezhetünk fel, ahol pár apróság vár ránk, esetleg megállhatunk meghallgatni a megtalált hangfelvételeket, amelyet kizárólag a nyitott raktárunkból tudunk megtenni, nem is értjük, miért nincs lehetőség arra, hogy közben mozogjunk és folytassuk az utunkat. A sztori is szót érdemel, mert bár alapvetően tetszett, a fordulat kiszámítható volt. Összességében azért nem volt rossz, de sajnos roppant mód rövid ideig tart. Nehézségi szinttől és a gyűjtögetési készségünktől függően akár 7-8 óra alatt is végezhetünk a játékkal, lelkesebb felhasználók akár 13-14 órát is mókolhatnak vele, de sajnos ez a maximum, hiszen jelenleg kábé zéró újrajátszási faktort kapunk, maximum az achievementekkel bíbelődhetünk. Ezt elvileg majd javítja a jövőre érkező New Game+ mód, de addig még hónapokat kell várnunk.

Összegzés:

Alapvetően úgy érezzük, hogy nem csalódtunk a The Callisto Protocolban, azonban azt el kell ismerni, hogy jóval többet vártunk tőle. Sikeresen hozza a Dead Space horrorisztikus hangulatát, így ha a technikai és teljesítménybeli gondokat sikeresen javítják a fejlesztők, akkor ajánlani tudjuk azok számára, akik kedvelik a stílust és nem problémáznak azon, hogy számtalan olyan dologba futnak bele, amit már korábban láthattak egy másik játékban.

A The Callisto Protocol december 2-án jelent meg PC-re, PlayStation 4-re, PlayStation 5-re, Xbox One-ra és Xbox Series X/S-re.

A The Callisto Protocol legjobb vonásai:

• Látványos zsigeri űrhorror, annak minden előnyével;
• a hangok és a szinkronok fantasztikusak lettek;
• a karakterek kinézetének kidolgozottsága első osztályú;
• kellőképpen kidolgozott világot kapunk;
• méltó örököse a Dead Space-nek.

A The Callisto Protocol leggyengébb vonásai:

• Teljesítmény gondok minden platformon;
• a mentési rendszer jelenlegi formájában zavaróan problémás;
• a teljes végigjátszás roppant rövid, az újrajátszási faktor alacsony;
• az egész játék lényegében a Dead Space másolata.

oriic