Őszinte leszek, néhány nappal ezelőttig nem is tudtam róla, hogy egy kis brit fejlesztőstúdióban készül egy a videókból kifejezetten különlegesnek tűnő játék, a Tengami. A kis stúdió olyannyira kicsi, hogy összesen három ember alkotja, közülük ketten ex-Rare fejlesztők.
A Tengami Phil Tossel álma volt, aki egy különleges látványvilággal megáldott, a kihajtogathatós könyvekre emlékeztető alkotást szeretett volna megalkotni. A különleges látványt a feudális Japán inspirálta pasztellszínekkel megalkotott világ adja, amit tovább színesít a leginkább a gyerek könyvekből ismerős megoldás. Az első pillanatokban szinte beszippantja az óvatlan játékost ez a látvány, amit csak tetéznek a fülbemászó dallamok. Ha pedig már itt tartunk mindenképpen fontosnak tartom megjegyezni, hogy ez a zene megérdemli, hogy a beépített hangszóró helyett egy jó minőségű fülhallgatót használjunk játék közben.
Az első néhány perc alapján akár egy maximális pontszámmal is illethető játéknak tekinthetnénk a Tengamit. Ezt először akkor kell átgondolnunk amikor megtapasztaljuk a lassú és olykor feleslegesnek tűnő sétálásokat. Mindez persze nem jelent különösebb gondot, hiszen az egész koncepció a nyugodtság, egyszerűség és harmónia hármasra épül. A fő probléma inkább abból adódik, hogy ez a néhány perc kis túlzással a összjátékidő jelentős részének tekinthető. Igen, a játék nagyon rövid.
A játékmechanika rendkívül egyszerű, nincs inventory, nincsenek skillek, nincs karakterfejlődés és semmi egyéb olyan lehetőség amik manapság szinte már elmaradhatatlanok. Csak az egyszerű és egyben nyugalmat sugárzó játékmenet van, minden sallang nélkül. Egy mobil eszközre tervezett játék esetében ez talán inkább előnynek tekinthető, mintsem komoly hibának. Az irányítás ebből adódóan szintén nincs túlbonyolítva, az érintőképernyőn ide-oda kattintva terelgethetjük karakterünket, majd pedig a jelölt helyeken interakcióba léphetünk a környezettel. Vagyis egy egyszerű point'n click rendszert kapunk.
A feladatunk a klasszikus kalandjátékokat idéző fejtörők megoldása lesz. Ez önmagában nem is lenne probléma, eleinte kifejezetten egyszerű a dolgunk, és sajnos igazán komoly erőfeszítésekre még a játék végén sem számíthatunk. Ebből kifolyólag gyorsan a játék végére érhetünk, és a csodálatos utazásnak pont akkor lesz vége amikor már kezdtünk volna egy kicsit belemelegedni.
Az igazi probléma tehát a rövidség és a viszonylag könnyű puzzle elemek, amit csak részben tud ellensúlyozni a csodálatos látvány és a remek hangulat. Tehát ebben az esetben azt kell mondanunk, hogy 1-2 kivételtől eltekintve egyértelmű, gyorsan teljesíthető feladatokkal találkozhatunk. Ha minderre úgy tekintünk, hogy a Tengami egy nagyobb projekt első megnyilvánulása, akkor ezek a problémák nyugodtan elnézhetőek is lehetnének. Sajnos egyelőre viszont nincs információnk arról, hogy a Nyamyam folytatásban, esetleg epizodikus megjelenésekben gondolkozna.
Mindezek ellenére egy fantasztikus élmény, amit bátran ajánlok minden iPad tulajnak, akik a mindennapok mozgalmas világából szeretnének egy kicsit kiszakadni. A Tengami ugyanis ha másra nem is, erre mindenképpen alkalmas. Pillanatok alatt képes feledtetni a problémákat, és egy évszakokon átívelő, egyszerű, de egyszerűségében gyönyörű világba repít bennünket, ahol elfelejthetjük gondjainkat.
Amitől igazán féltjük a játékot az a PC-s megjelenés, még talán a Wii U-n a Gamepad segítségével hasonló élményt érhetünk el, mint az iPad-en, de egy monitoron ez már nem lesz az igazi. Mi mindenesetre gratulálunk a kis indie csapatnak, és reméljük hamarosan új fejlesztésekkel lepnek meg bennünket.
7.5/10
