Splinter Cell: Conviction - teszt

Játékmenet

Nyomokban taktikát tartalmaz

Nem egészen! Annak ellenére, hogy ez a Splinter Cell nem az a Splinter Cell mégis szükség van a taktikázásra. Normál nehézségi fokozaton még legyűrhetünk 2-3 ránk rontó ellenfelet, de egyel magasabb szinten már nem ússzuk meg gondolkodás nélkül. Továbbra is fontos az előkészítés, az ellenfelek útvonalainak ismerete ahhoz, hogy a lehető legkisebb kockázattal teljesítsük a küldetést.
A fény szerepéről már esett szó, Sam kétségtelenül a sötétben érzi jól magát -Ő már csak ilyen!

Természetesen nem érdemelné ki a taktikai jelzőt, ha csak ennyiből állna a történet. A figyelemelterelés pl.: autó riasztójának bekapcsolása, tűzoltó készülékek meglékelése tökéletes lehetőség arra, hogy egy védett helyről elcsaljuk az őrt/őröket.
Na persze, ha valami balul sülne el akkor sem kell aggódni! Használati tárgyaink, jó szolgálatot fognak tenni. Fegyverek, gránátok egész hada közül válogathatunk. Egy-egy darabot csak a történetben előrehaladva kapunk meg, de ami lényeges, hogy fejleszthetjük őket!

Ennek módja igazán ötletes! A játék során apróbb feladatok teljesítéséért pontokat kapunk amit a fejlesztésre költhetünk. Ezek közül a legfontosabb a hangtompító és a különböző gránátok hatósugarának növelése. Na de mik ezek a feladatok? A legtöbb bónusz a taktikázásért jár, pl. figyelemelterelésként kapcsoljuk be egy autó riasztóját, vagy ha észrevettek, akkor tűnjünk el nyomtalanul. Minden ilyen feladatnak több szintje van, értelemszerűen több alkalommal való teljesítés több pontot hoz a konyhára.

A sztorit követve szerencsére nem fullad unalomba a játék. Elvégre ha mindig csak annyi lenne a feladat, hogy osonjunk be ide, ott robbantsuk fel azt, hamar elpakolnánk a lemezt. A változatosságot ugyan rövid, de mégis jó feladatok adják, mint például egy megfigyelés, ahol kamerákat kell megfelelően kezelnünk, egy kis üldözés vagy lézerháló kerülgetése.

Mivel néhány helyszínen többfős csoportokkal is találkozunk remekül használható újítás a „Mark and Execute” funkció. Ezzel nem csak a látható, hanem a még ajtó mögött dekkoló ellenfeleinket is kijelölhetjük, majd egy gomb megnyomására sorban jobb létre szenderíthetjük. Jó dolog, bár csalódás volt a teljes automatizmus. Én az execute parancs kiadásakor visszaadtam volna az irányítást. A kihívást ebben úgy tudtam volna elképzelni, hogy a célratartás nem folyamatos, hanem a célkereszt a kijelölt pontokon áthalad nekünk pedig a megfelelő pillanatban kell lőni. Megfelelő sebbesség mellett, akár benne lehetett volna a hibázási lehetőség is.

Amit én hasznosabbnak ítéltem az a „Last Known Position” avagy hol láttak utoljára. Ha nincs más lehetőség, akkor fedjük fel magunk egy pillanatra, az őrök megjegyzik hol vettek észre. Amíg odamennek, mi megkerüljük őket. Le sem merem írni, hogy egy távirányítású bomba lerakása a kiindulási helyre milyen gonosz dolog!

A mesterséges intelligencia nem elhanyagolható tényező, szerencsére jól teljesít! Az őrök rendszerint párban vizsgálják a terepet egymást fedezve, ha épp felfedeztek minket, akkor sem rohannak le egyből, hanem a fedezékeket kihasználva próbálnak becserkészni. Persze azért akadnak mókás dolgok. A játék vége felé egy nagyobb csapatba botlottam. Gondoltam ideje lesz az eddig hanyagolt gránátot bevetni. Ahogy robbant az első pár őr mellett a többi a közelbe sereglett megnézni mi a pálya, lényegében újracélzás nélkül még egy kattintás és már kaptam is a Predator bónuszt.

Manapság divatos interaktívvá tenni a párbeszédeket, ami mondjuk Sam Fisher esetében elég egyoldalú. Talán a Mass Effect 2 volt az ahol igazán jól kivitelezték ezt, ott döntéseknek súlya volt. Másik példaként Assassin’s Creed 2-t hoznám, ahol szintén volt interaktivitás, de ez csak egy alternatív animációban teljesedett ki. Ha érzitek a visszafejlődést az jó mert a Sam vallatási „technikája” a legértelmetlenebb dolog.
A célpontot Sam megragadja, majd mélyenszántó elmélkedés kezdődik, hogy akkor is elmondod, de nem, de igen; aztán egyszer csak megáll a dolog. „Nyomja meg a C gombot!” erre néhány pofon majd folytatódik az eszmecsere. Egy rövidebb párbeszéd pörgő akcióval többet ért volna, mert ennek így semmi értelme!

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények