Így kezdjünk neki

Nem kell milliomosnak lenni, vagy hatalmas raktárral rendelkezni: egy Raspberry Pi segítségével leporolhatjuk kedvenc retró játékainkat, néhány parancssoros utasítás erejéig visszatérhetünk a múltba, a mai szemmel már talán körülményesnek és nehézkesnek tűnő BASIC, illetve minimál-OS világába. Egy korábbi anyagunkban körbejártuk, hogy mi mindenre költhetnek a régi idők szerelmesei, most azt mutatjuk be, kis költségvetésből, helytakarékosan mire megyünk a RetroPie, a mintegy harminc eszköz emulálására képes szoftverkörnyezet segítségével, amit bankkártya méretű PC-ről futtathatunk.

A rendszer a Raspbian Linuxra épül, az Emulation Station pedig grafikus keretet a különféle emulátoroknak. A hangulat megteremtéséhez használhatunk USB-s játékvezérlőket, vagy a Pi GPIO csatlakozóit és a Retro Pie GPIO, illetve a ControlBlock adapterek valamelyikét, amennyiben megőriztük a lassan archaikusnak számító kontrollereket. Persze az egér-billentyűzet páros is megteszi.

[+]

Gyakorlatilag bármelyik Raspberry Pi modell megfelel a célnak, a gondtalan emuláció érdekében (különösen az Amiga esetén) mégis a kettes, vagy a legfrissebb, 3-as modellt javasoljuk. A telepítést elrontani nem lehet, csak le kell tölteni a megfelelő képfájlt az SD kártyára, ebből a Pi 1 és Zero, valamint a Pi 2 és 3 közös telepítőkészleten osztozik. A letöltés után kicsomagolt, nagyjából 2,5 GB-os img fájlt Windowson a Win32DiskImager, OS X-en az Apple Pi Baker, Linuxon pedig a hagyományos dd utasítás, vagy a Unetboootint segítségével írhatjuk ki a kártyára.

A Raspbian installálása gyerekjáték, a játékvezérlő beállítása azonban igényel némi odafigyelést. Ha kontrollert használunk, a megfelelő sorrendben kell majd végignyomkodni a gombokat, ahogy a billentyűzetet használókat is vezeti az erre szolgáló varázsló. A főmenü RetroPie pontjában található a Raspbian konfigurációs menüje, itt állíthatjuk be a vezeték nélküli hálózatot is, illetve finomhangolhatjuk az Emulation Station grafikai stílusát és egyéb apróságokat.

Mivel lehet játszani?

Telepítést követően akár azonnal játszani kezdhetünk a kezdőcsomag valamelyik címével, ám jó eséllyel nem ezek között bukkannak fel a régi kedvencek. Az EmulationStation menü csak azokat a rendszereket jeleníti meg, melyekhez rendelkezünk futtatható állománnyal. Saját gyűjteményünk méretétől függően érdemes legalább 16 GB-os kártyát használni. A Pi-t csatlakoztatva a hálózathoz a RetroPie automatikusan megosztja a lemez- és képállományok tárolására kialakított mappákat, melyeket legegyszerűbben az asztali gép fájlkezelőjébe gépelt \\retropie útvonalon érhetünk el. A roms mappán belül értelemszerűen az emulálni kívánt rendszer saját könyvtárába tölthetjük fel a tap, dsk, rom, d64, tzx (stb) játékfájlokat. Ettől kezdve a Pi kezelőfelületén is elérhetőnek kell lenniük. Ha automatikusan nem jelennek meg, egy mappaváltás, vagy újraindítás megoldja a problémát.

Játék több tucat platformon, minden mennyiségben [+]

A hálózati másolás mellett természetesen közvetlenül is pakolhatunk a kártyára, vagy egy üres, FAT/NTFS meghajtót illeszthetünk a már üzemelő Pi szabad csatlakozójához. Amint a meghajtó felhagy a villogással, RetroPie kialakította a fentebb már említett roms/rendszerek struktúrát. A PC-ről az adattárolóra helyezett fájlokat automatikusan átteszi az SD kártyára a Pi rendszere, melyek újraindítás után kerülnek listázásra.

Számos oldalról lehet játékokat szerezni, arról azért érdemes meggyőződni, hogy a szerzői jogra vonatkozó időlimiten túl lévő tartalmakat töltsünk le. Mi az Emuparadise, a CoolROM , illetve a FreeROMS segítségét vettük igénybe, de rengeteg az alternatíva. A legjobb legális források gyűjtésében számítunk olvasóinkra is!

ZX Spectrum, Commodore, Amstrad és Apple

A platform kiválasztása után megjelenik a feltöltött Rom-ok (lemezek, szalagok, stb.) listája. Ha sikerült dönteni, már indul is az emulátor. Alapértelmezésben mindegyik rendszer a saját, megszokott billentyűivel irányítható, ebből adódóan bizonyos esetekben még a kilépés módja is eltérő lehet. Az Amigán a bal Ctrl és az ESC együttesen léptet ki az emulátorból, a ZX Spectrumot képernyőre varázsoló FUSE-ban az F10-zel hozható elő a záró menü, a Commodore 64 megjelenítéséért felelős VICE az F12-re kezd búcsúzni. A többi emulátornál az ESC, vagy valamelyik funkciógomb léptet vissza az EmulationStation főmenüjébe.

Régen volt már, nem?

Régebben a CapriceRPI felelt az Amstrad CPC programok működéséért, a legújabb RetroPie viszont már a FRODO-t használja, ami automatikusan indítja a CPC virtuális lemezeit. Ha ez mégsem történne meg, a kék Amstrad bejelentkezőképernyő után a CAT parannccsal listázható az Emulation Stationben kiválasztott virtuális lemez tartalma, a RUN”fajlnev pedig értelemszerűen a programot indítja (záró idézőjel és fájlnév kiterjesztés, azaz a pont utáni részre nincs szükség).

[+]

A LINAPPLE az Apple II programokat kezeli. Itt az F1 a súgó, az F10 a kilépés, az F2 a reset, míg az F3 és F4 gombok a lemezkép kiválasztásához fognak kelleni (1-es és 2-es meghajtók). A sajátos állománymegnyitó dialógussal, a nyilak és az Enter segítségével keressük fel a /home/pi/RetroPie/roms/apple2 mappát, ahova az dsk kiterjesztésű fájlokat mentettük. A kiválasztást követően a reset gombbal indítható a játék.

Őskonzolok: Atari, Nintendo

Azt kérdezem, emlékszik-e még valaki a jó öreg Atari 2600-ra, de meglehet, hogy olvasóink közül sokan még sosem találkoztak vele, mert nem is éltek a gép idejében. A mindössze 128 byte beépített RAM-mal rendelkező masina felejthetetlen élményt nyújtott, bár hangja és grafikája a 8-bites gépeken edződöttek számára is idegennek tűnik. De gondoljunk csak bele: 1977-ben adták ki ezt az őskonzolt. A platformm egyik legsikeresebb játéka a Pac-Man, ami szinte minden azóta megjelent gépen talált magának helyet. Az Atari hardveres korlátai miatt sokáig nem fogjuk nyüstölni, de mindenképp érdemes vetni rá egy pillantást.

A Nintendo Entertainment System (NES) már többeknek lehet ismerős, ha másért nem, akkor a világ leghíresebb vízvezeték-szerelője, Mario miatt. A sorozat legnépszerűbb darabja ezen a platformon kétségkívül a Super Mario Bros. 3, amiben a teknőcök taposása és a gombafogyasztás, sőt, egy igazi gombabirodalom kiteljesedhetett. Az 1985-ben debütáló NES – bár szintén 8-bites – már jóval élvezetesebb audiovizuális élményeket tartogatott, mint a hetvenes évek konzoljai és mikrogépei, sőt hardveresen támogatott görgetéssel, alakzatokkal találkozhattak a felhasználók.

Ugyanezen a játék SNES, azaz Super Nintendo változata jól mutatja a fejlődés ütemét, a nálunk is meglehetősen népszerű konzol, 16-bites processzorral és mintavételezésen alapuló hanglejátszással, mi több zenével dolgozott, így az FM-szintézissel kikevert hangok helyett a valós hangszerekhez sokkal közelebb álló dallamokat volt képes előállítani. A SNES 1990-ben (Európában 1992-ben) jelent meg.

A legjobb játékok ZX Spectrumra

A mikroszámítógépek körében itthon igen népszerűnek számító, Nagy-Britanniában iskolai számítógépként is alkalmazottSinclair ZX Spectrum kedvező árával és jól használható BASIC értelmezőjével könnyedén nyerte el az emberek szimpátiáját, ugyanakkor gumibillentyűivel és sajátos gépelési szabályaival sokakat az őrületbe kergetett. Ma a legtöbben webes emulátorral használják az elnagyolt színkezelése (8×8 képpontonként egyetlen előtér és háttérszín, a hardveres gyorsítás teljes hiánya) és csipogó hangja (16/48K-s Spectrum verziók) miatt sok bírálatot elszenvedő, ennek ellenére komoly rajongótáborral rendelkező gépet. A Spectrummal együtt jó néhány játék is bevésődött emlékezetünkbe: ilyen volt az 1983-ban megjelent JetPac, melyben egy űrhajót kellett összerakni a hátizsákrakétás főhőssel, majd üzemanyaggal megtöltenia járművet és elhagyni a az adott bolygót, így elnyervén a jogot, hogy kezdhessük mindezt elölről.

Szintén emlékezetes a Manic Miner, ahol a feladat szerint egy bányából kellett kijutni, miközben egy kazalnyi fura szörny tört az életünkre, megelevenedtek a használati- és berendezési tárgyak, a levegő pedig egyre fogyott. Nem tudjuk pontosan, mit fogyasztottak az alkotók, de a tudatmódosítók használata a látottak alapján megalapozottnak tűnik.

Nem sok hasonló játék készült a Spectrumra, mint a vektorgrafikás, perspektivikus Elite, gyakoribbak voltak az axonometrikus térérzékeltetéssel dolgozó megoldások. Köztük az egyik legjobb talán a Knight Lore, mely egy megmozgatta az agyat, táncolt az idegeinken, próbára tette a türelmünket. Csodálatos 3D-s logikai platformer volt, bele lehetett bolondulni rendesen.

A legjobb játékok Commodore 64-re

Itthon a negyvenes korosztály minden bizonnyal találkozott a Commodore 64-gyel, a nyolcvanas évek egyik legsikeresebb 8-bites személyi számítógépével. Világszerte 30 milliónál is többet adtak el belőle. Szintén 1982-ben jelent meg, mint a ZX Spectrum, ám jóval drágább volt annál és 1985-ig tiltólistán szerepelt az országban, azaz hivatalosan nem lehetett Magyarországon értékesíteni. Nem mintha akkoriban olyan sokan engedhették volna meg maguknak, hogy C64-et vásároljanak...

Azért az évek múlásával egyre olcsóbb lett és végre itthon is terjedni kezdett. Megjelenésekor hatalmasnak számított memóriája a 8-bites gépek között, 16 színű grafikával, hardveresen gyorsított pályagörgetéssel és alakzatrajzolással (sprite) dicsekedhetett. SID nevű FM-szintetizátor-lapkájára ma is sokan írnak zenét. A beégetett BASIC nyelv puritánsága (grafikát, hangot közvetlenül támogató utasításokat nem tartalmazott) jó pár bitharcost indított el az assembly (gépi kódú) programozás útján, és a hatás még mindig tart, szép számmal jelennek meg erre a matuzsálemre is demók, grafikai és zenei munkák, sőtscene-partikon találkoznak a rajongók.

A nemzetközi és hazai toplistán is előkelő helyezést ért el a Maniac Mansion, a Lucas Arts kalandjátéka szellemes sztorijával, point-and-click rendszerével és szép kivitelezésével méltán lett sikeres. A másik világhírű játék, a Commando egy lefelé gördülő pályán zajló shoot-em-up szintén nehezen felejthető alkotás. Hangulatos zenével rendelkezett, melyet Arnold Schwarzenegger azonos című filmje ihletett. Az alkotás olyan mély benyomást tett a közönségre, hogy egy csapat 2014-ben kiadta a program felújított, frissített grafikával, hibajavításokkal és alternatív muzsikával bővített változatát is.

Lehetetlen küldetés volna arra vállalkoznunk, hogy minden zseniális alkotást megemlítünk, de újfent biztatjuk olvasóinkat, hogy osszák meg emlékeiket és kedvenceiket, nagyon kíváncsiak vagyunk! Azért még röviden megemlékezünk az International Karate világáról, ami ugyan nem egy Mortal Kombat vagy Street Fighter, de mi nagyon kedveltük, illetve azok számára, akiknek nincs a kezük ügyében egy Raspberry, emlékeztetőül idetesszük a linket, ami 1500 böngészőből futtatható retró játékot rejt.