Mirror's Edge - teszteltük

MÁSODIK OLDAL

A játék megjelenéséről az Unreal 3-as motor gondoskodik, így első ránézésre is már biztosak lehetünk benne hogy nagyszerű Eyecandyben lesz részünk. A Stílus amolyan Pursuit Force-os Virtua Cop-os beütésű, annyi eltéréssel, hogy a készítők nyakon öntötték az egészet egy Hype Williamses giccsparádézással, így a játékban nem ritkán fordul elő, hogy narancssárga, sötétkék, majd piros falak között ugrándozunk. Nagyon erős, nagyon kontrasztos színezéssel láttak el minden modellt, mintha vettek volna egy 16 db-ból álló Zsírkréta készletet és azzal estek volna neki a játék grafikai kidolgozásának. Ez mondjuk nem baj, mert jól dolgoztak a srácok és látványos lett tőle a game, és a letisztultság kiemelkedő és jelen pillanatban még szokatlan látványt ad vissza, bár nekem annyira nem fekszik ez a stílus. Már csak azért sem, mert sokszor a készítők átestek a ló túloldalára és a környezettel azonos fénnyel világították meg a terepet, amitől az egész egy egyszínű paca lesz, pl. ha kimegyünk a napra, akkor sokszor a fehér házak a szikrázó napsütésben úgy verik vissza a fényt, hogy kb. csak a fehér színt látod az egészből. De ugyanez igaz pl. ha Piros helyszínen piros lámpával világítanak. Szinte semmit nem látsz.

A modellek szépen ki vannak dolgozva, nem igazán bukkantam semmilyen kritikus hibára, amitől a fejemet fogtam volna játék közben. Beszédek és szájmozgás teljesen rendben van és semmi sem lóg bele véletlenségből semmibe. Az mondjuk igaz, hogy terepmodellek nagy része a négyszög valamely alakját kapta alapul, így hát igen sok dobozt láthatunk a játékban, de burleszkkellék benzineshordók azért szépen le vannak kerekítve, akárcsak a humanoid modellek sisakjai/páncéljai. A fény-árnyék hatások rendben vannak, az árnyékok szépen ki lettek dolgozva, nem csak fekete foltokként követik gazdáikat.

A játék folyamatos, csak néha zavarja meg az élményt 1-1 Loading felirat és megfagy a képernyő, amíg be nem tölti az előttünk lévő pályarészt. Tudjátok, amolyan Half Life-osan.

Az átkötő részekben kb. flash-szerű animált átkötő videókat láthatunk, melyek tökéletesen passzolnak a játék rikító sztereocolor színvilágához.

Hangok terén nem alkot túlzottan maradandót, egyes helyszíneknél viszont egyenesen már irritáló tud lenni az alapzene mászkálás közben, olyan monotonná teszi a játékot. Tudom, hogy ezzel sokan nem fognak egyet érteni, elvégre az EA elég nagy hangsúlyt fektetett a játékzene megkreálására. Elég azt említeni, hogy Paul Van Dyk, Arman van Helden, Benny Benassi és JunkieXL is felkerült a soundtrack-re. A pörgős jeleneteknél hangulatos, de az üresjáratokban néha már elviselhetetlen.

Szimpatikus hogy a karakter nem csak ugrándozik mászás közben, hanem egy-egy nehezebb mozdulatsornál nyög az erőkifejtéstől(nem, ez sem a Tomb Raider óta megszokott mindegyik ugrásnál ugyanaz a standard nyögés). Ami még nagyon tetszett, azt már említettem is, az a zuhanásos halálélmény nagyobb magasságokból. Nagyon jó hangokat adtak hozzá, vér nélkül is para ha 3-4-szer kell nekirugaszkodnod egymás után valaminek.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

  • Mirror's Edge Wii-re

    Új pletyka ütötte fel a fejét, ami szerint Wii-re is készül a Mirror's Edge.