Egy kis FF történelem

Final Fantasy, a legismertebb játék franchise-ok egyike. Olyan márkanév, amivel nem csak az RPG kategóriát kedvelő gamerek generációi találkoztak, de a kategóriát kerülő játékosok is hallottak róla. Sőt a filmtörténetnek is részévé vált, a hatalmas hírveréssel beharangozott Final Fantasy: A harc szelleme, az első egész estés film, amiben a CGI karakterek „játszottak” színészek helyett. Az első játék 1987-ben, NES-re jelent meg, amit 2002-ig a Final Fantasy XI PS2 és PC változatának kiadásáig meglehetős gyakorisággal követtek egymást a római számmal megjelölt fő epizódok és a mellékszálak a különféle konzolokra. A négy éves csendbe burkolózó franchise 2006-ban a Final Fantasy XII megjelenésének évében (összességében túl a 100 millió eladott példányon) csillagot kapott a Walk of Games-en, és hét igazolt világrekordot tartott a Guinness World Records Gamer’s Edition 2008-as kiadásakor. Az ezredforduló hosszú konzolgenerációjának képviselői közül csak PS2-re adott ki epizódokat a Square, a következő generációra fejlesztett Final Fantasy-re pedig egészen 2009-ig kellett várni, de a PS3 tulajdonosok mellett az Xbox 360 játékosok is kaptak saját verziót.

A hosszas várakozást némileg megindokolja, hogy a Final Fantasy XIII, nem csak a szereplők, helyszín és történet tekintetében készült új fejeztet nyitni, de a fejlesztők nem csak a játék kinézetét, hanem mechanikáját is szerették volna hozzáigazítani a játékosok folyton növekvő és változó elvárásaihoz. Valami baj lehetett a kristálygömbbel, mert az utóbbi vonatkozásban nagyon mellényúltak, mind a szaksajtó, mind a játékosok elégedetlenek voltak. A legkomolyabb elmarasztalások a korábban oly annyira kedvelt szabadság szinte teljes hiánya, a „csőszerű játékmenet” miatt érték a játékot, amit a gamepod tesztjét író kolléga is kiemelt.

A kiadó igyekezett kiköszörülni a csorbát, a 2012 elején megjelenő Final Fantasy XIII-2 nem csak a történet közvetlen folytatását kínálta a játékosoknak, de az előzményből hiányolt NPC-k és mellékküldetések is visszatértek, a szabadon bejárható nagy területek is újra megjelentek. Ráadásul a story kibontásához a játékosnak nem csak a térben, de az időben is kell kalandoznia. A némileg kusza kiindulási helyzet, amiben a fő szereplők némelyike másképp, vagy egyáltalán nem emlékszik – a játék indulásakor az új játékosok számára egy összefoglalóban elmesélt – korábbi epizód eseményeire, a múlt és jövő között utazgatva válik lassan átláthatóvá. A fordulatokkal gazdagon fűszerezett történet, a játékosok igényeinek figyelembe vétele ellenére, az epizód még az előzménynél is alacsonyabb értékelést kapott. Igaz a 70% körüli eredmény, csak a franchise saját mércéjével nevezhető kudarcnak, ahol a korábbi részek közül nem egy mondhat magának 90% feletti eredményt.

Újabb két év elteltével pedig itt az újabb folytatás. A Lightning Returns: Final Fantasy XIII újabb fejezetét meséli el történetnek, 500 évvel az előző epizód eseményei után felvéve a fonalat. Főszereplője ennek ellenére, ugyan az a Lightning, aki a második rész végén, istenének pusztulása után a létezésen túli álomba merült. Bhunivelze, a fény istene hívta vissza a létezésbe, 13 nappal Nova Chrysalia pusztulása előtt, egy lehetőséget kínálva halott húga feltámasztásra, feltéve hogy elég lelket ment meg a káosz folyamatos betörésétől és juttat fel a bárkára, ami egy új, szebb világba juttatja majd őket. Az eltelt évszázadok ellenére az előző epizódok több főszereplője is visszatér a játékban, de csak ellenfélként vagy segítő mellékszereplőként találkozik velük a játékos. A Final Fantsy XIII harmadik folytatásának egyetlen játszható karaktere Claire "Lightning" Farron.

Újragondolt irányítás

Érdekes felütés és valóban a játékost sürgető hajtóerőként működik, hogy néhány nappal a világ vége előtt indul a történet. A nyitó animációban Lightning monológjában 13 napról beszél, míg a bárkán tett első látogatásunkkor az óra csupán hat, a világ végig hátra lévő napot jelez. A látszólagos ellenmondás azonban hamar megoldódik, mivel a fő- és mellékküldetések teljesítése után a bárkán Lightning táplálhatja a megmentett lelkekből származó Eradia energiával Bhunivelze szent növényét és ezzel kitolhatja a világvége dátumát. Arról pedig, hogy az idő szorítását ne feledje a játékos, a Nova Chrysalia négy szigetén elterülő helyszíneket járva se feledje, egy folyamatosan és a valós időnél huszonnégyszer gyorsabban járó óra gondoskodik. Ráadásul egyes területek csak a nap meghatározott időszakában érhetők el és akadnak határidőre teljesítendő küldetések is. Ezzel a Lightning Returns gyakorlatilag rákényszeríti a játékost, hogy párhuzamosan több küldetésen is dolgozzon, hacsak nem akarja a kihasználatlanul elpocsékolt órák miatt elbukni a játékot. Szerencsére az idő megspórolására is kínálkozik néhány lehetőség, mint a helyszíneket összekötő egysínű vasút használata helyett a teleportálás, ami az egyes területek első felkeresése után elérhetővé válik. Vagy az idő befagyasztása, ami egy adott helyszínen megállítja az idő múlását, de a szereplőket, NPC-ket és a káosz szörnyetegeit nem, így nem akadályozza a küldetések tovább vitelét. A világon begyűjtött információk részletes feldolgozására, és Lightning képességeinek átalakítására, tárgyak és fegyverek cserélgetésére pedig igen jó helyszín a Bárka, amit minden nap reggel hatkor automatikusan felkeres a főszereplő, és nem csak jutalmakat kap, információkhoz juthat, képességpontjait és varázstárgy készletét tudja feltölteni a játékos, de a fedélzetén az idő sem telik.

Lightning képességeinek folyamatos rendezése még az idő gondos kihasználásánál is fontosabb eleme a játéknak, mert az, hogy a Lightning Returns: Final Fantasy XIII-ban egyetlen szereplőt irányít a játékos egy csapat helyett még csak a kezdete a játékmechanikát érintő komoly változtatásoknak. A Lightning Returns: Final Fantasy XIII fejlesztői jelentősen megváltoztatták a harcrendszert is. Az általuk Schemata-nak nevezett rendszerben különféle sémákat hozhat létre a játékos. Minden egyes séma egy megjelenésből, egy fegyverből, egy pajzsból, két felszerelési tárgyból, egy díszből és négy képességből állhat. A hagyományos szerepjátékokban használt szintlépéséi rendszer helyett itt az új séma elemek használatbavételével lehet a karakter harci hatékonyságát növelni. A küldetések jutalmául kapott, megvásárolt vagy harcban zsákmányolt tárgyak és megszerzett valamint az erre szakosodott NPC-k „boltjában” kombinált, hatékonyabb képességek nélkül a durvább ellenfelek legyőzésére nem nagyon van reális esély. Új sémák létrehozására, és a létezők módosítására bármikor módja van a játékosnak, a rögzített változatokból pedig hármat tarthat készenlétben, melyeket harc közben egyetlen gombnyomással lehet átváltani.

A sémák sokféleségére és köztük való váltogatásra azért van szükség, mert a Lightning Returns-ben a JRPG-knél megszokott menürendszer alapú harc helyett az ellenfelekkel megtörtént találkozás után az „arénában” folyamatos az összecsapás menete, nincsenek körök vagy szakaszok. A séma négy lehetséges képessége - közülük bármennyi lehet mágikus vagy fizikai támadás vagy védekezés - a konzol controllerének egy-egy akciógombjához van rendelve. Az egyes képességek használata lemeríti a séma akció pontjait, de a három aktív között az egyik trigger párral gyorsan lehet váltani egy másikra, és a „pihenő” séma akciópontja közben feltöltődnek. A sokféle séma létrehozásának, a kosztümök és tárgyak variációnak a játék változatosabbá tételén túl a valódi fontosságot ad, hogy mindegy egyes ellenfélnek, akikkel / amikkel a játék során szembe kell szállnia különféle gyengeségekkel és immunitásokkal rendelkezik. A martaléknak való leggyengébb ellenfeleket persze viszonylag könnyedén fel lehet hentelni a félisteni képességeket birtokló szuper-harcossal, de a káosz náluk már kicsit combosabb teremtményei is okozhatnak csúnya meglepetéseket ha nem a megfelelő taktikával harcol ellenük a játékos. A főbb ellenfelek pedig gyakorlatilag sebezhetetlenek mindaddig míg gyengeségüket kihasználva, egy adott támadás típustól (pl.: tűz alapú varázslatok) nem kerülnek kábult állapotba. A sokkolt ellenfelek nem csak védtelenné válnak szinte az összes támadási formával szemben, de az aktív védekezésre képtelenül egyre durvább sebzést eredményező sorozatok lehet nekik bevinni.

A különböző immunitások és gyengeségek nem csak személyes tapasztalatok útján ismerhetők ki, az egyes területek kalandozóitól igen hasznos információk szerezhetők be az adott helyszínen jellemzően előforduló ellenséges lényekről. Az összegyűjtött és a datalogban bármikor hozzáférhető információk alapján egy új terültre belépve hamar összeállíthatóak a játékos saját taktikájához igazodó séma változatok, vagy éppen, a játék elején elkerülhetőek azok az ellenfelek amelyek akkor még túlzott kihívást jelentenének. Az aktív sémák megválasztásánál arra sem árt ügyelni, hogy amíg Lightning egyedül száll szembe az ellenfeleivel, azok gyakran csoportosan támadnak rá.

Felmerülő kérdések

A Lightning Returns: Final Fantasy XIII kínálta küldetések mennyiségére és változatosságával szemben nem nagyon lehet panaszt emelni. Az öt fő küldetés mellett, amelyek önmagukban is fejezetekre, rész-küldetésekre bomlanak, számtalan mellékszál között válogathat a játékos, az NPC-kkel folytatott párbeszédek kapcsán felmerülő missziókon túl az egysínű vasút állomásainak bejáratainál megtalálható speciális hirdetőtáblán az „imák vásznán” is bőséggel sorakoznak a bevételt és hasznos tárgyakat kínáló feladatok. Utóbbiak leginkább a különféle ellenfelek után maradó trófeákból egy meghatározott mennyiség beszerzésére korlátozódnak, míg a mellékszereplők ennél azért összetettebb kihívások elé állítják a küldetést felvállaló játékost.

Arról, hogy a központi szerepet játszó és szűkre szabottságával a játék izgalmát növelni hivatott idő ne legyen végzetes hatással a Final Fantsy epizódoktól szintén tradicionálisan elvárt kiadósságra a New Game Plus játékmóddal próbáltak gondoskodni a fejlesztők. Ez a lehetőség a játék újrakezdését teszi lehetővé, használatával a játékos úgy nullázhatja az eseményeket, kezdheti előröl a történetet, hogy a korábbi játék során vagy végigjátszásban elért személyes fejlődés és séma elemek többsége megmarad. A jóval erősebb karakterrel nekivágva könnyebb teljesíthetőek a küldetések, igaz a már megvívott harcok újrajátszásért már koránt sem olyan bőkezűen osztja a jutalmakat a játék. Érdekes, és véleményem szerint inkább a kezdő játékosnak kedvező megoldás, hiszen egy tőröl metszett Final Fantasy rajongónak az így megkönnyített győzelmek a csalás sajátos formájának tűnhetnek inkább.

Ezzel szemben a látványvilágot már Final Fantasy „előélettől” függetlenül lehet némi kritikával illetni. A franchise-ra már a korai epizódok óta jellemző kiterjedt átvezető animációk ugyan hozzák a tradicionálisnak mondható filmes jelenteket megszégyenítő minőséget. A harcok alatt úgy hemzsegnek a különféle látványos vizuális effektek, hogy néha még a küzdő felek sem látszanak tőlük, sőt még Lightning is átesett némi szépségsebészeti (különösen mellkas tájékon) beavatkozáson. A helyszínek és mellékszereplők azonban koránt sem olyan kidolgozottak, mint amit 2014-ben egy etalon címre pályázó játéktól elvárunk. Különösen a PS3 múlt féléves felhozatalának meghökkentő grafikai képességeket elhozó címei után látszik, hogy a Square fejlesztő nem a tökéletes látvány megteremtésére fókuszálták az energiájukat. Ugyanakkor a játék hangulatában szintén komoly szerepet játszó zenére igen nehéz lenne rosszat mondani, még azoknak is akik egyébként nem kedvelik a nagyzenekari műveket. Ők legfeljebb kihagyják a négylemezes soundtrack önálló meghallgatását.

A Final Fantasy XIII három játékra nyúlt történetét és egyben a franchise Xbox 360 és PS3 korszakát is lezáró epizód, bár jó szórakozásnak bizonyult, de több kérdést nyitott, mint ahányat megválaszolt.
Világosan látható a kiadó azon szándéka, hogy mind jobban háttérbe szoruló, lassan rétegjátékká váló RPG műfajt igyekszik felpörgetni, a 2010-es évek abszolút favoritjának számító és legnépesebb játékos táborral bíró akció játékokhoz közelebb vinni. Csak az a kérdés, hogy megszokott játékmechanikát és a csapat összeállításában és irányításban rejlő taktikai lehetőséget keresve csalódó rajongókkal hány játékost veszít? És hány új rajontót nyerhet magának az akciós irányítást a szerepjátékok komolyabb figyelmet követelő és a lényeget a részletekben hordozó ( avagy szöszmötölős )műfajának keverésével az RPG-t egyébként elkerülő gamerek közül?
Lightning, motivációját, múltját és érzéseit is részletesen meg lehet tudni monológjaiból és a párbeszédekből. A főszereplő egyike a legkidolgozottabb játékbeli karaktereknek. Az viszont kérdés, hogy elég sokan el tudnak-e fogadni HŐS-nek egy olyan főhőst, akit nem magasztos eszmék vezérelnek, csak az „üzlet” rá eső részét akarja teljesíteni?
Abban sem vagyok biztos, hogy az európai, de főleg az amerikai mentalitású játékosok igazi lelkesedéssel tudják belevetni magukat a küldetésekbe, amikor a játék az első perctől az sulykolja, hogy akárhogy teljesítik is a feladatukat a világ mindenképpen elpusztul. Igaz egy Final Fantasy történet esetében bármikor jöhet olyan fordulat, vagy inkább dupla csavar, amikor az addig tényként kezelt információk hazugságnak, a barátok ellenségnek és a kibékíthetetlennek gondolt ellentétek pedig néhány őszinte szóval rendezhető félreértésnek bizonyulnak.