Gravity Rush 2 teszt (PlayStation 4)

A gravitáció nélküli élet

Sajnálatos, de a Gravity Rush különlegességét és egyben hátrányát is az eredetileg PlayStation Vita platformra való kiadásában lehet keresni. A még mai szemmel is bámulatos kézikonzol különleges adottságaihoz elméletben tökéletesen illeszkedett a hétköznapinak semmiképpen sem nevezhető alkotás. A gravitáció manipulálhatósága a mobilitással és a készülék mozgásérzékelőjének hála egy különleges játékmenetet eredményezett, ami az órákon keresztül történő apró képernyő bámulása okán érezhetően küzdött a korlátaival. Sokszor nehezen volt átlátható a helyzet, a harcok túlságosan le voltak egyszerűsítve és előfordult, hogy a hardver sem volt képes maradéktalanul kiszolgálni az olykor gyors iramú eseményeket, pedig grafikailag sokkal inkább a színekkel próbálkoztak, mint a finom grafikai részletekkel.


[+]

Nem véletlenül érezte a Sony, hogy érdemes lehet idővel egy PlayStation 4-es kiadással is megtisztelni Kat kalandját, főleg, hogy már készülőben volt a folytatás, amit már a nagy gép adottságaihoz igazítva készített el a Japan Studio és a Project Siren csapata Keiichirō Toyama vezetésével. A második rész előtt szükség is volt erre a kiadásra, hogy a különleges leányzó alaptörténetével megismerkedhessenek az érdeklődők és a majdani rajongók. A két rész közötti eseményeket azért egy animációs filmmel is összekötötték, a Gravity Rush – Overture-t pedig mindenki ingyen megtekintheti. A Gravity Rush 2 természetesen ismét Kat és Raven történetét viszi tovább ezúttal is. Hősnőnk a játék elején egy gravitációs viharnak köszönhetően képességétől megfosztva egy bányászkolónián próbál túlélni, de egy újabb katasztrófa következik be és a Navik feltűnésével a misztikus macsek, Dusty is megkerül, így egy újabb nagy kaland részesei leszünk.


[+]

A Gravity Rush megálmodója Keiichirō Toyama 1978-ban látta meg a napvilágot és már nagyon fiatalon, a művészeti tanulmányai idején csatlakozott a Konamihoz (1994-ben). A Snatcher vizuális novellán grafikus designerként, míg az International Track and Field sportjátékon karakter designerként munkálhodott, aztán túlélő-horror témakörben tette le a névjegyét. A Silent Hill éppen csak megjelent, mikor Toyama dobbantott a Silent csapattól és a Project Siren (más néven Team Gravity) brigáddal a SIE Japan Studio alatt egy újabb lopakodós túlélő-horror agyszüleményt teremtett. A Siren széria írója, rendezője és designere az újragondolt Siren: Blood Curse elkészültével 2008-ban valami különlegeset szeretett volna alkotni. A Sony kézikonzoljára álmodta meg a gravitáció manipulálós akciójátékot, ami annyira különlegesre sikerült, hogy 2012-es megjelenését követően azonnal zöld utat kapott a Gravity Rush folytatásra, közben pedig az első rész PlayStation 4-es Remastered verzióját is tető alá hozták.

A Gravity Rush 2 estében, ha úgy nézzük, akkor elődje korlátozottsága tökéletesen a folytatás hasznára volt, elvégre az abban tapasztalható elemekhez viszonyítva könnyen lehetett komolyabbat előrelépni. Ez az előrelépés pedig nem csak a grafikai részletességen, a vizuális csinnadrattán és az effektek már-már felelőtlen használatán érhető tetten, hanem a játszóterünk méretének kitágulásán és a környezetünk életteliségén. A már korábban is kacifántosan és mesterien megtervezett világunk a többszörösére tágult, ami így már egy igazán impozáns méretű játszótér lett, ráadásul az erőforrásoknak köszönhetően élettel is alaposan felpezsdült. Az utcákon már nem csak lézengnek az emberek, de igazi városi forgatag részesei lehetünk, míg a harcok jóval összetettebbek és ezáltal izgalmasabbak lettek. A küzdelmek intenzitása a terepek megjelenésében azonnal tetten érhető, a környezet rombolhatósága felnőtt a PS4 erőforrásához, így ha épületeket nem is tehetünk a földdel egyenlővé, de a kisebb tárgyak ripityára morzsolódnak.


[+]

A hatalmas lebegő szigetvárosok utcáin olykor komoly csaták alakulnak ki, hiszen a Nevi lények mellett ezúttal már emberi seregekkel is meg kell birkóznunk, ráadásul a humanoidok jókora lépegetőket is csatasorba állítanak. A harcok során az új képességek és támadások (Hold, Lunar, Jupiter) alkalmazása végre nagymértékben feldobják a játékmenetet. A kisebb egységek lerugdoshatóak, míg a nagyobbaknál a gyenge pontjaikat kell támadni a siker érdekében. Az állandó gravitációs becsapódások helyett már a környezet nyújtotta előnyökkel is élhetünk, hiszen a Stasis Field lehetővé teszi, hogy tárgyakat vágjunk a célterülethez. A nagyobb dögök lenyomása kifejezetten emberes feladat, ezért is jelent meg az életerőnk mellett egy újabb mérce. Ha Special Attack csíkunk nem kong az ürességtől, akkor aktiválhatunk durvább és hatásosabb támadásokat, ráadásul már a kivégzésre is lehetőségünk nyílik. Persze azért nem Mortal Kombat szintű brutalitásról van szó, mindössze egy egyszerű befejező mozdulatról, pontosabban egy látványos animációról.

Kat dögös és kegyetlen

Egy huszárvágással visszakanyarodnék még a megvalósítás témakörére, ugyanis nem lehet elégszer hangsúlyozni a korlátok nélküli óriási teret és a változatos helyszíneket. A hatalmas szigetek, a repülő városok között óriási távolságokat zuhanhatunk, melyek tökéletesen tükrözik a társadalmi rétegek szerinti felépítést. A mélyben a putrik, a viskók és a szűkös, koszos helyszíneken a szegények és a bűnözők osztoznak, míg a munkás réteg az indusztriális, urbánus középső területeken mocorog, a tehetősebbek luxusban magasan a felhők felett gyönyörű környezetben lebzselnek. Ezeket a különbségeket tökéletesen teremtették meg a grafikusok és a designerek, az európai építészet, a keleti piacok, a nyugati kikötők és a déli favellák káprázatos egyvelege.


[+]

A vizuális megvalósítás folyamatosan elismerésre készteti a játékost (még ha akad pár fantáziátlanabb, elnagyolt helyszíne is), a japán mangák és animék stílusát ötvözték a francia „bande dessinée” képregények megvalósításával, így született ez a csodálatosan egyedi atmoszféra. Elismeréssel beszélhetünk a látványos animációkról is, Kat vagy a többi karakter életszerűen viselkedik, ami nem is gondolnánk, hogy mennyire fontos, hiszen sokat fogjuk zuhanás és rugdalkozás közben bámulni a leányzót. Az audioért felelős szakemberek munkája is dicséretes, igaz a képregényes átvezetők során csak dünnyögéseket kapunk, amiért Kohei Tanaka csodás dallamai kárpótolnak. Technikailag mindent megtettek a PlayStation 4 funkcióinak 100%-os aktív jelenléte érdekében, így a DualShock 4 hangszórója ciripel és a mozgásérzékelőket is szolgálatba állították.


[+]

A rengeteg fő- és mellékküldetést kihívásokkal fűszerezték, de csak az egyszerű gyűjtögetésbe is bele lehet felejtkezni a helyszínek kiismerése és felfedezése során. A történet és a mellékküldetések változatos tevékenységekkel szórakoztatnak, a bányászmissziók mellett megesik, hogy párbajokban, versenyeken veszünk részt, elkóborolt kacsákat kell összeterelnünk, lesifotós szerepkörben tündökölhetünk (ügyes a beépített fotó módja), vagy bűnözők után nyomozunk, lopakodunk. A kitermelt ore-okból szintén értékes fejlődést elősegítő gemekre tehetünk szert, ezeket pedig bármikor elverhetjük Kat adottságainak megtuningolására. A fejlődési rendszer a játék leggyengébb pontja, a lehető legegyszerűbb megoldást választották, amin a hősünk értékeit javító talizmánok sem sokat javítanak.


[+]

Az első részben még, mint ellenlábas rivális ismerhettük meg Ravent, azonban a folytatásra már szövetségesek lettek, így akad jó pár küldetés, mikor összehangolt harcokban vehetünk részt. A két dögös csajszi jelenléte azonban nem jelenti az, hogy lehetőséget kapnánk egy kis kooperatív mókára, ez egy tősgyökeres single player alkotás. Ez mondjuk nem jelenti azt, hogy ne kapnánk online lehetőségeket, ugyanis olykor módunkban áll más játékosok segítségét kérni, megdöntögethetjük egymás idejét a Challenge lehetőség révén, míg a Treasure huntok során a mások által megosztott fényképek segítségével indulhatunk kincskeresésre.

A Gravity Rush 2 alapjában azt hozza, amit az elődje, csak mindent jobban és kibővítve. A Gravity Slide adottságot például már beleerőltetésnek érzem, a száguldozós ügyességi szakaszok nem a legjobban sikerült részei a Gravity Rush 2-nek. Azonban a láncaitól megszabadulva Kat története egy óriási, izgalmas kaland lehetőségek garmadájával, ami azon játékosok számára, akik vevők erre a műfajra azokat hosszú órákon keresztül fogja szórakoztatni. Sajnos benne van a pakliban, hogy keleti stílusa csak kisebb rétegeket fog igazán megszólítani, de nem érdemes legyintve elmenni mellett. Aki hezitál, próbálja ki a játékból elérhető demót vásárlás előtt, az alapján nem fogja zsákbamacskára költeni a pénzét.

A Gravity Rush 2 PlayStation 4-re jelent meg 2017 január 18-án.

Pro:

  • Óriási terep, ahol ezernyi küldetés várja a játékosokat;
  • képes több tucat órán keresztül fenntartani az érdeklődést;
  • összességében komoly előrelépés, ami audiovizuálisan is megmutatkozik.

Kontra:

  • A gravitációs csépelések közepette elveszíthetjük a helyes irányt;
  • a kamerakezelésen felül karakterünk irányításán is finomíthattak volna.

86

Rage23

  • Kapcsolódó cégek:
  • Sony

Azóta történt

Előzmények