A gravitáció nélküli élet

Sajnálatos, de a Gravity Rush különlegességét és egyben hátrányát is az eredetileg PlayStation Vita platformra való kiadásában lehet keresni. A még mai szemmel is bámulatos kézikonzol különleges adottságaihoz elméletben tökéletesen illeszkedett a hétköznapinak semmiképpen sem nevezhető alkotás. A gravitáció manipulálhatósága a mobilitással és a készülék mozgásérzékelőjének hála egy különleges játékmenetet eredményezett, ami az órákon keresztül történő apró képernyő bámulása okán érezhetően küzdött a korlátaival. Sokszor nehezen volt átlátható a helyzet, a harcok túlságosan le voltak egyszerűsítve és előfordult, hogy a hardver sem volt képes maradéktalanul kiszolgálni az olykor gyors iramú eseményeket, pedig grafikailag sokkal inkább a színekkel próbálkoztak, mint a finom grafikai részletekkel.

[+]

Nem véletlenül érezte a Sony, hogy érdemes lehet idővel egy PlayStation 4-es kiadással is megtisztelni Kat kalandját, főleg, hogy már készülőben volt a folytatás, amit már a nagy gép adottságaihoz igazítva készített el a Japan Studio és a Project Siren csapata Keiichirō Toyama vezetésével. A második rész előtt szükség is volt erre a kiadásra, hogy a különleges leányzó alaptörténetével megismerkedhessenek az érdeklődők és a majdani rajongók. A két rész közötti eseményeket azért egy animációs filmmel is összekötötték, a Gravity Rush – Overture-t pedig mindenki ingyen megtekintheti. A Gravity Rush 2 természetesen ismét Kat és Raven történetét viszi tovább ezúttal is. Hősnőnk a játék elején egy gravitációs viharnak köszönhetően képességétől megfosztva egy bányászkolónián próbál túlélni, de egy újabb katasztrófa következik be és a Navik feltűnésével a misztikus macsek, Dusty is megkerül, így egy újabb nagy kaland részesei leszünk.

[+]

A Gravity Rush 2 estében, ha úgy nézzük, akkor elődje korlátozottsága tökéletesen a folytatás hasznára volt, elvégre az abban tapasztalható elemekhez viszonyítva könnyen lehetett komolyabbat előrelépni. Ez az előrelépés pedig nem csak a grafikai részletességen, a vizuális csinnadrattán és az effektek már-már felelőtlen használatán érhető tetten, hanem a játszóterünk méretének kitágulásán és a környezetünk életteliségén. A már korábban is kacifántosan és mesterien megtervezett világunk a többszörösére tágult, ami így már egy igazán impozáns méretű játszótér lett, ráadásul az erőforrásoknak köszönhetően élettel is alaposan felpezsdült. Az utcákon már nem csak lézengnek az emberek, de igazi városi forgatag részesei lehetünk, míg a harcok jóval összetettebbek és ezáltal izgalmasabbak lettek. A küzdelmek intenzitása a terepek megjelenésében azonnal tetten érhető, a környezet rombolhatósága felnőtt a PS4 erőforrásához, így ha épületeket nem is tehetünk a földdel egyenlővé, de a kisebb tárgyak ripityára morzsolódnak.

[+]

A hatalmas lebegő szigetvárosok utcáin olykor komoly csaták alakulnak ki, hiszen a Nevi lények mellett ezúttal már emberi seregekkel is meg kell birkóznunk, ráadásul a humanoidok jókora lépegetőket is csatasorba állítanak. A harcok során az új képességek és támadások (Hold, Lunar, Jupiter) alkalmazása végre nagymértékben feldobják a játékmenetet. A kisebb egységek lerugdoshatóak, míg a nagyobbaknál a gyenge pontjaikat kell támadni a siker érdekében. Az állandó gravitációs becsapódások helyett már a környezet nyújtotta előnyökkel is élhetünk, hiszen a Stasis Field lehetővé teszi, hogy tárgyakat vágjunk a célterülethez. A nagyobb dögök lenyomása kifejezetten emberes feladat, ezért is jelent meg az életerőnk mellett egy újabb mérce. Ha Special Attack csíkunk nem kong az ürességtől, akkor aktiválhatunk durvább és hatásosabb támadásokat, ráadásul már a kivégzésre is lehetőségünk nyílik. Persze azért nem Mortal Kombat szintű brutalitásról van szó, mindössze egy egyszerű befejező mozdulatról, pontosabban egy látványos animációról.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!