Előre a dicsőségért
A Ubisoft minden évben több nagyszabású produkcióval is kedveskedik a játékosoknak. Nem lesz ez másként jövőre sem – a francia kiadó már februárban bemutatja a For Honor című játékot, ami legalább annyira egyedi alkotás, mint amennyire magán viseli a kiadó jól ismert jellegzetességeit.
A történet szerint sötétség szállja meg a világot, aminek eredményeképp ezeréves háború veszi kezdetét. A harcosok egy idő után már azt sem tudják, miért küzdenek, de nem teszik le a fegyvert. Hogy ki vagy mi áll a konfliktus mögött, és mik a pontos okok, az nyilván a kampányból derül majd ki, a játék zárt alfa verziója viszont a multiplayer lehetőségekbe engedett betekintést.
Többjátékos módját nézve a For Honor, bármilyen furcsán hangzik is, első látásra leginkább a Rainbow Six: Siege-re emlékeztet. Adott három kaszt (középkori lovagok, vikingek és szamurájok), melyek két-két szereplőt vonultatnak fel, összesen tehát 6 karakter közül választhatunk. A karaktereket külön-külön lehet fejleszteni. Minél többet játszunk, annál magasabb szintet érnek el, egyre több új képesség és testreszabási elem nyílik meg hozzájuk. A multiplayer fő mozgatórugója, hogy kedvenc szereplőnket felfejlesszük, páncélját kedvünk szerint alakítsuk, és minél erősebb fegyverekkel és kiegészítőkkel lássuk el. A játékban az egyes páncél elemektől a fegyverek alkatrészeiig minden lecserélhető, a feleslegessé vált darabok pedig „beépíthetők” a használatban lévő tárgyakba, ezzel erősítve őket, vagy megsemmisíthetők XP-ért cserébe.
Röviden tehát egy karakter központú multiplayerről van szó, melyben minden szereplő más-más harcmodorral, mozgáskultúrával és képességekkel rendelkezik. A lassabb harcosok erősebbet ütnek, a fürgébbek gyengébbek is egyben, és vannak, akik a frontvonalon állják meg jobban a helyüket, míg mások inkább a felderítésben vagy az ellenség meglepésében jeleskednek.
A zárt alfa verzió három játékmódot kínált. A Duel, ahogy neve is mutatja, egy egy elleni párbajt jelent. A Brawl ugyanez, csak két-két emberrel, ez tehát egy négyfős mód. A legérdekesebb mégis a Dominion, amely 8 főt támogat (két négyfős csapat), ez egy többé-kevésbé hagyományos területfoglalós játékmód. Három célterületet kell elfoglalni és megtartani a térképen, akinek több pontja van a végén, vagy aki kiirtja az ellenfél csapatát, az győz. A játékmódok önmagukban nem okoznak túl nagy meglepetést, a játék többi része már annál inkább.
Ritkán látni ennyire szépet
Ha valamin, a For Honor sikere vagy bukása a játékmeneten fog múlni, ez ugyanis a megszokott multiplayer játékoktól eltérő viszonylag lassú, taktikus harcrendszert kínál, ami szöges ellentétben van a hagyományos hack ’n slash irányítással. Itt elsősorban a védekezésre kell koncentrálni, és az abból indított ellentámadásokra. Három irányban (jobb- és baloldal, valamint felül) védekezhetünk kardunkkal. Lényegében ott kell védekeznünk, ahová az ellenfél csapni akar, és oda kell ütnünk, ahol ő épp nem számít rá. Gépi és emberi ellenfelekkel szemben is nagyon nehéz, szokni kell ezt a harcmodort, de az eredmény egy nagyon élethű, hihető, fajsúlyos összecsapás minden alkalommal.
Karakterünk rendelkezésére kétféle alap támadás áll (egy gyors és egy erős), illetve rendelkezik különféle képességekkel (Feat), amik közé aktív támadásokat vagy passzív bónuszokat is beválogathatunk. Természetesen minél többet játszunk, és fejlődik a karakter, annál eredményesebbek lehetünk a harcmezőn.
Ellenben ha valami, akkor a látvány lesz az, ami nagyon sok embernek el fogja adni a játékot, az ugyanis már a korai alfa változaton is látszik, hogy ritka gyönyörű lesz a For Honor. A Ubisoft sok más játékával ellentétben itt nem egy nagy, nyílt világot kapunk, hanem szűk, viszonylag kicsi pályákat, ami lehetőséget nyújt arra, hogy valami egészen elképesztően szép helyszíneket alkossanak a fejlesztők. Az alfában szereplő helyszínek egytől egyig gyönyörűek, a karakterek kidolgozása, de még inkább animációja pedig túlzás nélkül párját ritkítja. Öröm nézni, ahogy brutális, páncélozott harcosaink nekiiramodnak, vagy súlyos kardjaikkal párbajoznak. Biztos vagyok benne, hogy a végleges változat az utóbbi idők egyik leglátványosabb produkciója lesz, és ha ezt a minőséget a kampányba is sikerül átmenteni, akkor egy csúcsminőségű alkotással lesz dolgunk, ami ráadásul kellően egyedi is.
Egyedül csak attól tarthatunk, hogy a manapság már leginkább játékgyárként működő francia kiadó a For Honorból is egyszerű pénzszivattyút csinál. Már az alfában is aktívan reklámozták a játék harmincezer forintnál is drágább Gold kiadását, a Szezonbérletet, és az is biztos, hogy a multiplayer folyamatosan bővülni fog további kasztokkal (spártaiak, rómaiak, mongolok, a lehetőségek igazából korlátlanok), és aki a teljes élményre vágyik, annak ismét mélyen a zsebébe kell majd nyúlnia. Azon sem lennék meglepődve, ha mikrotranzakciók is kerülnének a játékba, hogy így jussunk gyorsabban virtuális pénzhez.
Ezekkel az aggodalmakkal azonban egyelőre várhatunk, a For Honor megjelenése ugyanis még viszonylag messze van. A különleges lovagos játék 2017 februárjában jelenik meg PC-re, PS4-re és Xbox One-ra. Bár magán hordozza a Ubisoftra jellemző ismertetőjegyeket (elég csak a menürendszerre pillantani), mégis a jövő év egyik legegyedibb, legkülönlegesebb játéka lehet. A minőségével egész biztosan nem lesz gond.
dreampage
