0. nap: Kis csapatommal megérkeztem a faluba, és átvettem az irányítást. Az elöljáró kezdetben gyanakodva méregetett, de a királyi parancsot tartalmazó pergamen eloszlatta a kétségeit. Kevés időnk van: az orkok bármikor támadhatnak. Ki kell alakítani a védelmet. Szerencsére a támadók dolga nem könnyű: csak egy labirintusszerű bejáraton keresztül érhetik el a falu szívét. Őrtornyokkal könnyű lesz megtizedelni őket.
1. nap: Ácsoltunk egy hagyományos őrtornyot, a tetejébe felküldtem a falu legjobb íjászát. Kicsit távolabb a falu kőmívesei felhúztak egy bástyát, amin elhelyeztük az egyetlen ágyúnkat. Alig végeztünk a munkával, máris megindult a roham. Hála a Teremtőnek, csak egy gyengén felszerelt felderítő csapattal volt dolgunk: a védelmünk kitartott. Biztos vagyok benne, hogy lesz még komiszabb támadásuk is. Az erőforrásaink korlátozottak, az átkozott kereskedők pedig máris egész vagyonokat kérnek az építőanyagokért és a hadiáruért. A falu pénze a helyi bankárnál van, aki arcpirítóan kevés kamatot fizet érte. Ha lesz egy kis időm az ostrom szünetében, komolyan elbeszélgetek vele.
2. nap: Tehetséges fegyverkovácsaink átalakították az ágyút: az eddiginél jóval hatásosabb lövedékeket tudunk kilőni. Szükség is lett rá: délután egy megbűvölt farkascsordával támadtak az orkok. Nem jutottak át, de nem sok híja volt.
3. nap: Az emberek követelik, hogy építsünk több tornyot. Nem tudják megérteni, hogy ezzel a későbbi fejlesztések elől vonnánk el a pénzt. Hogy megnyugtassam a kedélyeket, engedélyeztem még egy bástya építését, de csak hagyományos ágyúval. Az újabb roham nem is késett soká. Teljesen kopasz ork harcosok rontottak ránk. Ez valami ismeretlen törzs lehetett: még sosem láttunk hasonló lényeket. A védelem állta a sarat.
4. nap: A második ágyút is sikerült fejleszteni. Később élőhalottak jelentek meg a falu határában, és megindultak felénk. Lassú mozgásukkal könnyű célpontot nyújtottak az ágyúknak.
5. nap: Egy újabb ágyútornyot építettünk. A napi roham sem maradt el: ezúttal ogrék rohamoztak, már a puszta látványukkal félelmet ültetve a falusiak szívébe. Szerencsére a rangidős íjász nem ijedt meg, nem is beszélve az ágyúkezelőkről.
6. nap: Felderítőink jelentették, hogy egy portyázó ork lovascsapat tart a falunk felé. Ez nagyon rossz hír. A védelmünk elsősorban lassú célpontok leküzdésére készült: hogyan állítsunk meg egy gyors lovasrohamot? Gyilkos tempót diktáltam a kőműveseknek és a fegyverkovácsoknak, így sikerült felhúznunk egy ágyútornyot a jobbik ágyúval, és a meglévő hagyományos ágyút is sikerült feljavítani. A négy erős ágyútorony össztüze megtörte a roham lendületét: most sem jutottak át. Lassan fejlettebb fegyverekre lesz szükségünk: még ki tudja milyen borzalmak várnak ránk.
7. nap: ismét ork sámánok által irányított állatok tűntek fel az erdő szélén. Ezúttal egy bölénycsorda készült ránk rontani. Szem előtt tartva a később szükséges fejlesztések borsos árát, ezúttal nem engedélyeztem új torony építését, sem a régiek fejlesztését. A védelemnek ki kell tartania.
8. nap: nehéz napra virradtunk. Fontos elhatározásokat kellett meghoznom. Jó hír, hogy megérkezett az Alkimista. Ő csak hetente egyszer látogat el ide, viszont – a rendkívüli helyzetre való tekintettel – ingyen a rendelkezésünkre bocsátja valamelyik fejlesztését. Csak egyet választhatok, jól meg kell hát fontolnom a döntést. A felderítőink szerint repülő lények ólálkodnak a közelünkben, ami ellen a védelmünk semmit sem ér. Az ágyúkat nem lehet az ég felé fordítani, az íjászunk egymagában esélytelen a harcra. Így hát a tűzköpő titkát kértem el az Alkimistától. Ez a szerkezet egy toronyra helyezve alkalmas mind a földi, mind a légi ellenfelek leküzdésére. Meg is építettük az első tűztornyot, ráadásnak az íjászunknak vettem egy jobb íjat. Megszenvedtünk a szárnyas bestiákkal, de sikerült őket levadászni az égről. Még mindig nem vesztettünk egyetlen embert sem.
9. nap: Nagyon meggyőző volt az új torony ereje, így nem erősítettük a védelmet. Ezúttal ismeretlen (megidézett?) állatok támadtak ránk, de mind elégtek a tűztorony tövében.
10. nap: még mindig változatlan erősségű a védelmünk, de a délután folyamán támadó, nehézfegyverzetű orkoknak esélyük sem volt a túlélésre…
11. nap: Varázstudóink nagy erejű mágikus tevékenység jeleit észlelték a közeli erdő irányából. Mint később kiderült, az átkozott orkok egy démont szabadítottak ránk. Minden erőnket összeszedve, még éppen időben sikerült egy újabb tűztornyot építenünk. A védelmünk össztüzét még ez a pokoli teremtmény sem volt képes sokáig elviselni: már csaknem elérte a falu határát, amikor iszonyatos üvöltés kíséretében szertefoszlott a levegőben.
12. nap: Ezúttal vízelementálok jöttek ellenünk. Nem kellett fejleszteni a védelmet: úgy tűnik, a két tűztorony egy darabig elég lesz a támadók megfékezésére.
13. nap: Megérkeztek a hírhedt farkas-lovasok. A felderítőink figyelmeztettek egy gyors mozgású csapat érkezésére, de ennek ellenére megkockáztattam a védelem növelésének további halogatását. Szerencsére nem kellett csalatkoznom.
14. nap: Hiába követelik a lakosok, továbbra sem vagyok hajlandó feleslegesen pénzt áldozni a védelemre. A menetrendszerű délutáni támadás engem igazolt: az ismeretlen állatokból álló horda tehetetlen volt a fegyvereinkkel szemben.
15. nap: Ismét megjelent az Alkímista. Hosszas hezitálás után azt kértem tőle, hogy új fegyverek helyett inkább bűvölje meg a bankárt. Mától 5%-kal több kamatot kapunk a tartalék aranyak után. A védelmet ma sem erősítettük, de kis híján rajtavesztettünk. Földelementálokkal támadtak ránk, és az utolsó majdnem rátört a védtelen falura: csak a legutolsó ágyúnak sikerült megállítania.
16. nap: Tegnapi tapasztalatunkból okulva, engedélyeztem az egyik tűztorony fejlesztését. Egy újonnan kikísérletezett nafta lett az eredmény, amivel a tűzvető csövét megtöltve, döbbenetes hatást értünk el. A napi támadás során érkező megidézett állatoknak esélyük sem volt.
17. nap: Fürkészeink repülő lényeket láttak az erdő felett. A hír hallatán parancsot adtam a másik tűztorony fejlesztésére. Nehezen bár, de legyűrtük a támadó kis sárkányokat. Továbbra sem vesztettünk egyetlen embert sem.
18. nap: Megint az ork sámánok próbáltak nehéz perceket okozni a falunak: megbűvölt bölénycsordát uszítottak ránk. Valami varázslattal ellenállóvá tehették őket, mert sokkal nehezebb volt legyűrni őket mint múltkor. Szerencsére a védelem, fejlesztés nélkül is állta a sarat.
19. nap: A felderítőink gyors támadók érkezését jelentették. Két újabb tűztorony felállítására adtam parancsot, de a támadó lovashorda megpillantásakor a zsigereimben éreztem: ezúttal nem fog kitartani a védelem. Minden épkézláb embert munkára fogtunk: a falusiak inuk szakadtából dolgoztak egy harmadik tűztorony építésén, közvetlenül a falu határában. Éppen elkészültek vele, amikor a lovasok utolsó hulláma odaért. A torony tette a dolgát: a megtizedelt lovascsapat maradéka a tövében vérzett el…
20. nap: Újra nehézfegyverzetű ork talpasok rontottak ránk. Ezúttal a múltkorinál nehezebben sikerült legyűrnünk őket; talán valamiféle védővarázslat oltalma alatt állhattak. Ráadásul jóval számosabban támadtak mint legutóbb. Mintha egyre több és több támadó érkezne… Nem tudom meddig fogunk kitartani. Mindenesetre tartalékoljuk az aranyakat: már egész szép summa gyűlt össze a bankárnál. Ma sem építettünk új tornyot.
21. nap: A tegnapi támadók ismét megjelentek a falu határában. Az ork sámánok fekete mágiája éleszthette fel őket. Ráadásul a varázstudók figyelmeztettek: igen erős mágikus pajzs feszült felettük, amely immunissá tette őket a mágikus fegyverekre. Szerencsére a tűz azért fogott rajtuk. A védelem ma is változatlan maradt.
22. nap: Derűs napra virradtunk, és az Alkímista is eljött. Éppen az általa készített mágikus fegyverek előnyeit és hátrányait mérlegeltem, amikor lélekszakadva megérkeztek a felderítők: az orkok megint egy démon megidézésével próbálkoztak. Éreztem, ezúttal komolyan hozzá kell nyúlnom a nehezen felhalmozott készletekhez. A fagyasztó fegyvert választottam az Alkímista készletéből, ami a víz őselem erejét felhasználva lassítja a támadókat, érkezzenek akár a földön, akár a levegőben; azonfelül még némi sebzést is okozva nekik. Fel is húztunk egy fagyasztó tornyot a védelem elé: a lelassított támadók könnyű prédái lesznek az ágyúknak és a tűzköpőknek. Nem garasoskodtam: a leghatásosabb fagyasztó folyadékot állítottuk elő. Három tűzköpőben lecseréltük a naftát a jobbikra; a két másik tűzköpő pedig újabb, még halálosabb keveréket kapott. A toronyíjász elf hosszúíjat kapott: ez az elérhető legjobb, legmesszebb hordó íj. Nagy nehezen sikerült legyűrnünk a démont.
23. nap: Ezúttal páncélos ork gyalogság rontott ránk. A démonra méretezett védelem ellen nem volt sanszuk.
24. nap: Sosem látott lények törtek ránk. Mivel a démon elleni küzdelemben igencsak megfogyatkoztak szépen gyarapodó készleteink, megint megkockáztattam a védelem fejlesztésének elodázását; de így is sikerült legyőznünk a támadókat.
25. nap: Ma az orkok megidézett lényeket küldtek ellenünk: valamiféle csíkos állatokat egy másik létsíkról. A védművek tették a dolgukat.
26. nap: Felderítőink óriási lovassereg érkezését jelentették. Első ijedelmemben parancsot adtam az összes tűzvető fejlesztésére: egy még az előzőnél is hatásosabb naftát sikerült előállítanunk. Ezúttal az összes tűztorony kapott belőle. Mint később kiderült, felesleges volt ennyire aggódnom: a vártnál gyengébb sereg érkezett.
27. nap: Az ellenség sárkányokat uszított ránk, de hiába. Az új naftával hatásosan leégettük őket az égről.
28. nap: Trollok hordája tört a falura. Ellenük is hatásosnak bizonyultak a tűztornyok. Kezdek optimistán tekinteni a jövőbe, bár némileg aggaszt a készletek korábbi megcsappanása.
29. nap: Az Alkimista segítségével további 5% kamatot préseltem ki a bankárból. Az orkok árnylényekkel próbálkoztak, de az eleven tűz ellenük is hatásosnak bizonyult.
30. nap: Ezúttal tömérdek jól páncélozott goblin rontott nekünk. A védelem könnyedén gyűrte le őket. Miért nem adják már fel?
31. nap: A változatosság kedvéért ork berzerkerek estek neki a védműveknek. Már nem is emlékszem mikor építettünk az utolsó tornyunkat, de még mindig hatásos a védelem.
32. nap: Varázstudóink figyelmeztetése már napkeltekor elért: gyors és mágiától védett sereg támadása volt várható. Önhittségemnek majdnem a védtelen lakosság fizette meg az árát: a fagyasztó torony hatástalannak bizonyult, és mivel továbbra sem voltam hajlandó engedélyezni a védművek számának növelését, a meglévő tornyoknak kellett elintéznie a támadó sokaságot. A támadók utolsó csoportja a falu házai között, az utolsó torony lőtávjának legszélén pusztult csak el.
33. nap: Az orkok által lakott erdőségeket kémlelő fürkészeink újabb, minden eddiginél hatalmasabb démon megidézését jelentették. Sebtében három újabb, a leghatásosabb naftával ellátott tűztornyot építettünk. Így kialakult egy második védelmi vonal is. A fegyverkovácsok az ágyúk fejlesztésén dolgoztak gőzerővel. Sikerült is még idejében megnövelniük a tűzerőt. Sokáig úgy tűnt, hogy a fegyvereink össztüze sem képes megállítani a démont, de végül csak sikerült annyira meggyengíteni, hogy eltávozott a saját létsíkjára.
34. nap: Ez alkalommal elátkozott lelkek támadtak a falura. A tűzzel szemben nem volt védelmük, így hamar semmivé foszlottak a tűzvetők csapásai alatt.
35. nap: Ma a híres ork elit nehézlovasság egy csapata rohamozott. A naftavetők csöve kis híján szétolvadt, és a muníció is fogytán volt mire nagy nehezen sikerült megállítani őket. Eddig azt hittem, hogy a tűzvetők oltalmában bármeddig kitarthatunk, de most egyre inkább úgy vélem, újabb és hatékonyabb fegyverekre lesz szükségünk.
36. nap: Végre megint eljött hozzánk az Alkimista. Jobbkor nem is jöhetett volna! Az aranyak tartalékolásának hála, mára jelentős vagyonnal rendelkezünk, így lehetőség van a leghatékonyabb fegyverek bevetésére is. Ezúttal a föld erejét használó találmány titkát kértem az Alkimistától, amivel lehetővé vált egy új, minden eddiginél hatékonyabb, félelmetes fegyver megépítése is. A három őselem erejét egyesítve, rendkívül nagy hatótávolságú, erős ágyút építettünk. Egy ügyes szerkezettel sikerült az újratöltés idejét a felére csökkenteni: ork legyen a talpán aki ezt legyőzi. Két új tornyot építettünk és szereltünk fel ezzel a fegyverrel. Az ork roham olyan heves volt, hogy még így is csak nagy nehézségek árán sikerült levernünk az ostromlókat.
37. nap: A felderítők információi alapján, minden eddiginél hevesebb támadás előtt álltunk. Három újabb, szuperágyúval felszerelt torony építésére adtam parancsot. Hiába voltak minden eddiginél elszántabbak az orkok: nem volt ellenszerük a tornyok lövedékeivel szemben.
38. nap: Hatalmas élőholt sereg tűnt fel a falu határában. Mire nekünk rontottak, sikerült újabb három tornyot felhúznunk, így üggyel-bajjal legyűrtük őket.
39. nap: A zsigereimben érzem, hogy ez lesz az utolsó erőpróba. Akkor is biztosra venném, ha nem erősítenék meg a felderítők is. Ezúttal négy új torony építésére adtam parancsot. A tartalékainkból telik rá. A támadó sereg megpillantásakor ereinkben megfagyott a vér. Hegyi óriásokat küldtek ránk: gyors, jól páncélozott, félelmetes sereget. A falu apraja-nagyja a védműveken küzdött, így ez a roham is sikertelen volt. Megúsztuk emberveszteség nélkül.
Amikor az utolsó óriás is a földre rogyott, hirtelen nagy betűs feliratok tűntek fel a szemem előtt: AMAZING! You scored: 13050. Level 39. Click Here to retry…
A fenébe! A főnököm mindjárt itt lesz, a meló sehogy sem áll, ráadásul még rekordot sem sikerült döntenem a Flash Element Tower Defense-ben…:(
