Destiny 1.1

FPS-nek nagyszerű, MMO-nak botrányosan szegényes, sztorija nincs, a játékmenet pedig csak a grindelésről szól. Ez a Destiny, a Bungie legutóbbi alkotása – a játék, amelyet legalább egy évtizedre terveztek, de már a második hónapban kifogyott a tartalomból. A játék, amellyel mindennek ellenére milliókkal együtt száz órát öltem bele, és néha még mindig visszamegyek lövöldözni egy kicsit, mert ha valamit, hát ezt igencsak eltalálták a fejlesztők. Most megérkezett a rég várt első kiegészítő, a Dark Below. Ha esetleg valaki már most kíváncsi lenne rá, hogy ezzel megoldották-e az alapjáték bármelyik problémáját, sajnos el kell keserítenem – a megjelenés óta eltelt három hónap erre nem volt elég.

A korábbi várakozásoktól eltérően az első DLC nem repít el minket a naprendszer új területeire; még mindig nem látogathatjuk meg Old Chicago városát vagy a Szaturnusz szellemflottáját vagy a sok másik helyszínt, melyeket 2013-ban már bemutattak. Sőt, a kiegészítő „kampánya” igazán új területre nem is vezérel el, ugyanúgy a Föld és a Hold töviről-hegyire ismert tájain fogunk furikázni, ugyanazokra a lényekre vadászni, mint eddig. Pár új dungeon van persze, és a Strike-ok és az új Raid is nyilván új zónákba visznek, de ez akkor is mindenképpen csalódás.

Az új fegyvereket leszámítva ez tökéletesen ugyanaz a Destiny, amit eddig is gyűrtünk. [+]

A kiegészítő története pontosan azt a színvonalat hozza, mint az alapjátéké – vagyis gyakorlatilag ilyen nem létezik. Van persze némi rém klisés, rém buta, jobbára szöveges mese egy nagyon-nagyon gonosz Omnigul nevű hive Wizardról, aki a nagyon-nagyon gonosz ősi lényt, Crotát akartja feltámasztani. Az egész ügy nagyon-nagyon gonosz és természetesen rád vár a feladat, hogy megmentsd az utolsó emberi bolygót ettől a sötét és kegyetlen és borzalmas (és hangsúlyozom, nagyon-nagyon gonosz) veszélytől.

Az Omnigul utáni vadászat teszi ki a DLC nagy részét. [+]

A „történet” a szimpla bounty-feladatokhoz hasonló kihívásokat ugyanúgy tartalmaz, mint egy Strike-ot (PlayStation-gépeken egy exkluzív, a „sztorihoz” nem kapcsolódó Strike is van; ez igen fantáziátlan módon egy korábbi főellenfelet hasznosít újra). Bár teljesen új ellenfelek nincsenek, néhány régi rosszarcú kapott egy pajzsot vagy valami más trükköt, így ez legalább minimális kihívást visz a lassan monotóniába fulladt rendszerbe. A kiegészítő végső eleme egy Raid, ahol a hat játékosnak ismét elég sok feladatot kell megoldania, néha két részre szakadva, néha időre küzdve. Mivel a megjelenés óta folyamatosan játszók számára a Vault of Glass már egyszerű ujjgyakorlattá vált, szükség is volt egy pokoli nehéz kihívásra – bár vélhetően pár hét, és a legtöbb veteránnak egy keddi este bele fog férni mind a kettő.

Fantázia nélkül

Ezek a lelkes játékosok amúgy nem feltétlenül boldogok, hisz a szintlimit kettővel emelkedett, és egy suta megoldásnak köszönhetően már a városban is tömegesen kapni olyan cuccokat, melyek az eddigi legdurvábbra felfejlesztett raid-zsákmánynál is erősebbek – már alapállapotban is. Az elmúlt három hónap agyatlan grindelése tehát gyakorlatilag teljesen felesleges volt, ráadásul a pénzfarmolásnak, alkatrész-vadászatnak, reputáció-hajszolásnak, illetve az ilyen-olyan érmék gyűjtésének nincs vége, hisz az új központi karakter, a „kampányt” elindító Eris Morn is árusként jelenik meg, akinek megint saját cuccokra van szüksége. Ez kérem a játékdesign teljes kudarca.

Ez nagyjából a teljes sztorimesélés a játékban (az intrót leszámítva). [+]

Ami mindenképpen pozitív a DLC-ben, az a három új multiplayer pálya, melyek zseniálisak lettek – a Skyshock egy nagy, járművekkel (és igen sokszor mesterlövészekkel) teli helyszín, a Pantheon egy gyönyörű és teljesen szimmetrikus világ, a Cauldron pedig egy közelharcra kitalált, általában szűk terekben iszonyatos mészárszékké váló aréna. Az igen durva új fegyvereknek köszönhetően a harcok pörgősebbé váltak, ami csak jót tett a játéknak.

A Dark Below a versus pályákkal csúcsteljesítményre volt képes. [+]

Gyakorlatilag biztos, hogy a Dark Below kiegészítőt még az alapjáték megjelenése előtt kezdték el készíteni, így nem meglepő, hogy az minden változtatási igény nélkül hozza a Destiny minden hibáját és erényét. Maga az akció, a mozgás, a lövés, a csapatjáték tehát még most is pazar – ezért is játszanak, játszunk vele még mindig annyian. Nyilván nagyszerűen néz ki, bármilyen konzolon is vagyunk – és ebből a kevéske az új helyszín és dungeon sem lóg ki. Viszont az érem másik oldala továbbra is csalódást keltő: nincs történet, botrányos, hogy az egész játék az ostoba grindelésre épít, igen kevés helyszín van, és a csapatmunkára építő Strike-ok, Raidek száma is alacsony. Ez nemhogy egy MMO-hoz képest nevetségesen kevés, de amikor egy szimpla FPS, mint mondjuk az új Far Cry (vagy igazából az utóbbi három Far Cry közül bármelyik) több változatosságot és tartalmat kínál, mint a Destiny, az ember nem igazán érti, hogy mit is gondolhattak a Bungie-nál.

A PlayStation-exkluzív Strike érezhetően unalmasabb a mindenki számára elérhetőnél. [+]

Az utolsó sértés a kiegészítő ára – 20 dollár ezért a tartalomért rendkívül kapzsi gondolkodásra utal. És, hogy még egy utolsó utáni pofon is legyen, gyakorlatilag muszáj megvenni, hisz rengeteg heti tartalom nem érhető el enélkül, így a DLC-nélküli játékosok számára néhány héten gyakorlatilag semmi tennivaló nem jut. A Dark Below kiegészítő, ha lehet ennek nevezni, egy rendkívül cinikus tartalomcsomag lett. Mondanám, hogy nem érdemes megvenni, de ha rá vagy kattanva a Destinyre, ha még ma is minden este a haverokkal játszol, ha minden kedded programja a Raid, akkor bizony, ha tetszik, ha nem, rá vagy szorulva. Sajnos ennél a csomagnál sokkal jobbat érdemeltünk volna…

Pro:

• Még ha nincs is sok újdonság, a DLC kis változatosságot azért visz a három hónapja tartó grindelésbe
• Az új raid kemény és izgalmas kihívás
• Az új multiplayer pályák nagyon jók lettek

Kontra:

• Még mindig minden a grindelésről szól
• Zéró új játékelem
• Nincsenek új zónák
• Botrányosan drága ilyen kevés új tartalomhoz képest

40

A The Dark Below DLC minden platformon elérhető, ahol a Destinyvel játszani lehet (PS3, PS4, Xbox 360, Xbox One).