Dawn of War: Soulstorm - teszt

ELSŐ OLDAL

Küzdöttünk a Tartarus felszínén, hogy a gyomrába zárt gonosz a helyén maradjon (a káosz szülöttjeként pont ellenkezőleg), majd a Imperial Guard is beleütötte defenzív felépítésű orrnyergét egy kiadós, téli kincsvadászatba, a Titán utáni hajszában (Winter Assault). Utunk végén a Necron felfedte élettelen bájait, hogy a soron következő keresztes hadjárat (Dark Crusade) se maradjon leigázandó, vagy épp irányítható übergonosz nélkül, nem beszélve a kifinomult, és technológiailag kiemelkedő Tau színre lépéséről (perzonál favorit). A szélmalom harcban érezni lehetett, hogy az elvarratlan szálak még egy utolsó, csend utáni (lélek)viharban jól összekuszálódnak, ezzel búcsúztatva egy emlékezetes szériát, és jelen esetünkben sajnos egy tehetséges fejlesztőcsapatot is.


A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!