Első oldal

A harmadik személyű lövöldék birodalmában az Epic által trónra ültetett Gears of War több szempontból is lehengerlő alkotásnak számított: egyrészt hihetetlenül finom arányérzékkel csempészte bele a taktikai elemeket a hátulnézetes akciójátékok műfajába; másrészt tette mindezt olyan élvezhető eleganciával és ragyogó körítéssel, amely miatt méltán válhatott az X360 akkori legnagyobb húzócímévé. A játék óriási népszerűségét természetesen más fejlesztők is megirigyelték, és számítani lehetett rá, hogy hamarosan felbukkan a piacon valami igencsak hasonló jellegű mű, amely megpróbálja majd a GeoW által definiált stílus szerelmeseit elcsábítani egy vásárlás erejéig. Nos, a kis huncut hamarosan megérkezik, Dark Sector a böcsületes neve, és egy előzetes verzió keretében volt szerencsénk megvizsgálni őkelme ambícióinak alapjait.

A kezünkbe került változat vajmi keveset árult el a játék háttértörténetéről, annyi azonban bizonyos, hogy a cselekmény Lasriában, egy fiktív szovjet tagköztársaságban játszódik valamikor a közeljövőben. A kelet-európai ország lakosságát megfertőzték egy vírussal, amely erős testi mutációk tünete mellett őrjöngő szörnyetegekké változtatta az ártatlan népeket. Az elkövető egy velejéig romlott erkölcsű úriember, aki annyira gonosz, hogy még a biológiai fegyverek használatát tiltó ENSZ konvencióra is öblös fityiszt mutatott. Azt még nem tudjuk, hogy ezt a szépet és jót miért cselekedte, azt viszont igen, hogy az Egyesült Államok kormánya szerint tettéért meg kell pusztulnia. Nagyon úgy tűnik, hogy a vérengzésbe belefásult, meggyötört, de csakis az emberöléshez értő és utolsó küldetésre visszahívott szuperkommandós porcogóig lerágott figuráján a fejlesztők még találtak némi emészthető hússzármazékot, hiszen pontosan egy ilyen karaktert tettek meg főhősnek. Hayden Tenno, a CIA tehetséges likvidátora szerepében kezdjük meg tehát ügyködésünket a vegyivédelmis öltözetben strázsáló katonák és a csökkent értelmiségi-, ám végletekre pörgetett agresszivitási szinttel bíró, olykor némi Silent Hill-es és B-sci-fi-s ihletettséget is mutató fémes-rozsdás monszták hordái közepette.

Ami a játékmenet részleteit illeti, a fejlesztő urak le sem tagadhatnák, hogy honnan sikerült inspirációhoz jutniuk: a kamerakezelés és az irányítási szisztéma alapkontúrjai, valamint a fedezékbe bújós, kihajolgatós, gránátdobálós koncepció egyaránt ismerős lesz a GOW-ot kedvelők számára. Taktikus vénával rendelkező lövölde révén eme produktum sem tolerálja túl jól azt a Schwarzi-féle klasszikus hollywoodi manővert, melyet talán a Kommandó című hőseposzában sikerült tökélyre vinnie (nevezetesen: beállok a tér közepére, szóróm az ólmot mint' állat, feszítek bickóra és mindenki lefekszik), ezért Tenno barátunk kalandjainak zömét a takarást biztosító tereptárgyak, hordók, falak mögött való guggolás és ki-ki pislogás/tüzelés kombinációja fogja kitölteni. Hősünket - kinek hangját a Smallville című sorozatban a kölyök Lex Luthort alakító színész, Michael Rosenbaum kölcsönözte - egyedül indítják útnak, ezért az ellenségek leküzdésében senki más segítségére nem számíthat. Magányos farkasunk egyszerre háromféle fegyvert birtokolhat: egy maroklőfegyvert, egy gépkarabélyt illetve géppisztolyt, valamint az elengedhetetlen gránátokat. A társak teljes hiánya mellett ez így elsőre nem tűnik valami komoly arzenálnak, azonban rögtön az első fejezet végén egy új, mindennél hatékonyabb gyilkoló eszközzel bővül a repertoárunk: héroszunk ugyanis egy durvulens mutánssal való roppant kellemetlen fizikai kontaktus eredményeképpen megfertőződik a vírussal, és jobb karja elkezd átalakulni. Mivel Tenno egy nagyon ritka, öröklődő betegségben szenved, és nem érez fizikai fájdalmat, ezért a többi halandóval ellentétben nem sorvad el az agya a fertőzést kísérő borzalmas testi kínoktól, sőt képes lesz a saját javára fordítania újszerű végtagját.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!