A háború, amely véget vet minden háborúnak

1914-ben robbant ki az a háború, mely átrajzolta nemcsak Európa, de az egész világ térképét. Négy év alatt birodalmak dőltek romba, királyságok buktak meg és új államok születtek világszerte a felbomló gyarmati viszonyokban. Ha csak a tankönyvekből vett forgatókönyvnél maradunk, az első világháború a kezdeti optimista hadjáratokból véres állóháborúkba csapott át. Ebbe, a videojátékos szemszögből méltatlanul elhanyagolt korszakba ad betekintést a DICE soron következő, számozott Battlefield epizódja. A megjelenést megelőzően internet szerte kritika érte a játékot a téma megválasztása miatt. Míg egyesek a háború értelmetlen voltára hivatkoztak, mások kifogásolták, hogy ebben a korszakban mai igényeknek megfelelő játékot –pontosabban fogalmazva vérbeli Battlefieldet- lehet készíteni. Szerencsénkre mindkét fél „vádjai” alaptalannak bizonyultak.

Bár a sorozat sosem az egyjátékos kampányairól volt híres (a konzolokra szánt első Bad Company előtt nem is volt ilyesmi a szériában), mégis elvárható volt, hogy a DICE ezúttal az elődöknél érdemibb egyjátékos módot fog a játék mellé csomagolni, még ha a hangsúly a multiplayeren is van. Összefüggő kampány helyett War Stories néven 5+1 küldetéssorozatot kapunk, ahol különböző helyszíneken és időkben mutatja be az első világháború különböző hadszíntereit. Sajnos azonban nem lehetünk maradéktalanul megelégedve az egyjátékos móddal – a színvonal fokozatosan csökken, a tagoltság miatt nem jut elég idő a karakterek megismerésére, érzelmi kötődések kialakulására, emiatt nem érezzük egy-egy megvívott csata vagy egy bajtárs vesztesége után, hogy lenne új a nap alatt. A Daniel Edwards bőrében átélt első war story mondható a legizgalmasabbnak, legváltozatosabbnak, itt még érezzük, hogy energiát sikerült a fejlesztőknek fektetni a küldetésekbe.

Jack Blackburn pilóta története több részről sablonosabb és hatásvadászabb, bár kétség kívül ez adja vissza legjobban az első világháború hangulatát, ahol két küldetés közé sikerült beiktatni egy lopakodós missziót a lövészárkok bemutatásával. Frederick Bishop története egy üde színfolt a laikusok számára, ugyanis sokan nem tudják, hogy az antant kísérletet tett egy harmadik front megnyitására a Dardanellákon – kár, hogy a rövidsége miatt kissé komikusnak hatnak a bemutatott jellemváltozások és az alkalmazott klisék. Az olasz küldetés egyhangúságát sem tudja ellensúlyozni a festőire sikerült Monte Grappa pálya – és annak ténye, hogy ez agy egyben egy multiplayer pályán szerepel a küldetés. Grafika terén a DICE hozta a kötelezőt, a Battlefield 1 kétség kívül az egyik legszebb játék a piacon, de szerencsére jól is lett optimalizálva.

A negyedik rész kezdetleges betegségeinek itt nyomát se lehet látni, a Frostbite alapjai betonstabilak lettek az évek során. Konzolos verziók esetén sem kell szégyenkeznie a játéknak, platformtól függetlenül első osztályú látvány fogad minket. Egyedül a felbontás miatt lehet egy kicsit savanyú a szájízünk, ami Xbox One esetén 720p és PlayStation 4-en 900p, de elsődleges volt a stabil 60FPS-es korlát teljesítése, ami az esetek többségében meg is valósul. Nem csak kliens, de szerver oldalon is sokat javult a sorozat – végre alap a 60Hz-es tickrate és konzolon ezért is volt kritikus a 60FPS tartása a felbontás kárára.

Akik játszottak a Battlefield 4-gyel, ismerősek lehetnek a 30Hz-es tickrate érdekes anomáliái, az eddig tapasztaltak alapján BF1 esetén a netkód közel tökéletesen van megírva – legalábbis látványosan kevesebb hibába futunk bele és kevesebbszer tárjuk szét értetlenkedve a kezünket rögtönzött tűzpárbajok után. Bugokból is kevesebb jutott ezúttal, eddigi beszámolók alapján kevés – bár annál viccesebb – játékbeli hibával futhatunk össze, a tesztidőszak során pedig csak egyszer sikerült felborítani egy Mark I-es tankot sík terepen.

Nagy háború, nagy csaták

A játék sava-borsa a szériától megszokottan a többjátékos módban rejlik, ahol régi ismerősként köszönt vissza a Conquest, Rush és Team Deathmatch játékmód. Az elődökkel szemben azonban csak 64 fős verzió érhető el az előbbiből, teljes méretű pályákkal, egyelőre nem áll módunkban 32 vagy 48 létszámú meccsek lejátszására. A szintén a DICE műhelyéből kigördült Battlefornt mintájára, itt is lehetőségünk van a járművekben csatlakozni a harcba, ezzel elkerülve a kezdőbázisokon való sorban állást és azok szabotálását is az ellenség részéről. Egyedüli kivételt a torpedóvető csónakok képeznek érthetetlen módon, melyekbe szintén lehívhatjuk magunkat halálunk után vagy a meccs elején, de a sportosabb beállítottságúak versenyt is úszhatnak a nyílt vízen. War Pigeons néven mutatkozik be a kis létszámú módként üzemelő új játékmód.

A Team Deathmatch egyik variációjaként felfogható módban a harcoló feleknek kalitkába zárt fehér postagalambokra kell vadászniuk, hogy egy üzenet kézbesítésével tüzérségi támogatást rendeljen az ellenfél nyakába. Miután valaki sikeresen megkaparintotta a szárnyast, egy ideig ő lesz a legfőbb célpont, míg megírja a kézbesítendő parancsot. Futva az írás lassabban telik, de mivel az ellenfél csapat összes tagja ismeri a pozícióját (mindaddig, amíg egy valaki látja az ellenféltől), nem tanácsos bebújni egy szimpatikus sarokba. Kis megjegyzés, hogy a galambokat csak szabad ég alatt lehet elengedni és egy rövid ideje még van a másik csapatnak, hogy lelője a madarat – szerencsénkre ezek a fehér galambok intelligensek és mindig tudják, hogy épp antant vagy tengelyhatalmak tüzérségének kell kézbesítenie a parancsot. Szintén új játékmódként teszi tiszteletét a sorozatban az Operations, ami alapjaiban keveréke a Rush módnak és a Conquestnek, részben megvilágítva, hogy miért vették ki a kisebb méretű és létszámú verziókat az utóbbiból: itt kiválaszthatjuk, hogy 40 vagy 64 fős menetbe kívánunk csatlakozni.

Operations során a támadó félnek sorozatban kell meghódítania a pálya szektorait, a védekező félnek pedig ezt meg kell akadályoznia. A támadók a rend kedvéért véges számú újraéledéssel kell számolniuk, a védekezők arzenálja (tankok, repülők) pedig kevesebbnek bizonyul. A támadóknak összesen három próbálkozásuk, a játékban zászlóaljuk lesz az összes szektor elfoglalására – ha egyszer a védekezők megállítják az offenzívát, a következő zászlóalj támogatást kap egy Behemoth szerepében.

A Battlefield 1 legnagyobb újítása a fentebb említett Behemoth-ok – búcsút inthetünk a pályákat átrendező Levolutionnek, a hadszínterekre ezek a gyilkológépek fognak új színt vinni. Pályától függően csatlakozik a harchoz egy állig felfegyverzett páncélos vonat, légi fölényt biztosító zeppelin vagy komolyan vehető tűzerővel rendelkező hadihajó. A széria korábbi epizódjaiban rendszeres volt, hogyha az egyik fél jelentős előnyre tett szert, akkor az úgy is maradt a menet végéig, a Behemoth-ok ezt a tendenciát igyekeznek megfordítani.

Állig felfegyverkezve

A jelentős hátrányba került fél megsegítésére érkeznek ezek a monstrumok és biztos kezekben akár meg is fordíthatják a csata kimenetelét. Külön élvezet vezetni mindegyiket, ha valaki elég gyors hozzá, hogy be tudjon ülni a pilótafülkébe, de nem szabad elfelejteni, hogy ezek a gépek se halhatatlanok: kevés epikusabb jelenet van egy völgyben lezuhanó, lángoló zeppelinnél vagy egy erőd partjainál felrobbanó rombolónál. Szintén az újdonságok listáját bővíti a dinamikusan változó időjárás és a közel teljes rombolhatóság. Rengeteget ad hozzá a játék hangulatához, hogy a pályákra kiszámíthatatlanul ül harapható köd vagy áthatolhatatlan homokvihar, esetleg egy enyhe zivatar. A látótávolság értelemszerűen csökken, így nem csak a mesterlövészeknek lesz nehezebb dolga, de a bombázók is nehezebben találnak majd célpontot és a gyalogságot is érheti meglepetés a szűk utcákon. Az épületeket utoljára a Bad Company 2-ben tudtuk részletesen rombolni – bár azt a szintet még mindig nem kaptuk vissza, panaszra nem lehet okunk. Megfelelő gránátokkal és ágyúlövésekkel kiüthetjük a házak falait és a mögöttük búvókat, tankokkal vághatunk rövidebb utakat, a bombák pedig mély krátereket vájnak az utcákon és a mezőkön.

Fegyverek terén kisebb kritika érheti a játékot. Az első világháború során a gyalogság rendszeresített fegyverzete ismétlőpuskákra volt korlátozva mind a tengelyhatalmak, mind az antant részéről és oldalfegyverrel is csak a tisztek rendelkeztek. Ehhez képest rengeteg automata gépfegyver áll rendelkezésünkre, melyek bár korhűek – nem szerepel egy képzeletbeli fegyver sem a listán, még a vicces Kolibri pisztoly is valós -, többjátékos mód alatt mégis meginog a nagy világégés hangulata. Ezt fel kell írnunk a jelenlegi igények számlájára, mert bár biztos lenne igény „rifle-only” játékmódokra, vesztene a hangulatából a játék. Egyesek szerint így is túl sok a mesterlövész a játékban és bizonyos pályák talán túlzottan is kedveznek nekik. De meg kell hagyni, hogy nincs hangulatosabb egy szuronnyal felszerelt Mauser Gewehr 98-as puskával érvényesülni Argonne Forest lövészárkai között. A kasztok terén újdonságnak számítanak az elit osztályok, név szerint az anti-tank, sentry és flame trooper.

Ezeket nem választhatjuk szabadon, megadott időközönként tudjuk a felszerelésüket felvenni az elfoglalt pontoknál. A sentry extra páncélzatot és elsöprő tűzerőt kap, míg a flame trooper nevéhez méltóan lángszóróval vághat neki a lövészárkok pucolásának, míg az anti-tank egy meglehetősen hatásos duplacsövű sörétest és egy tankelhárító puskát kap – megjegyezésképpen, az egyetlen puska, ami leterít egy gyalogost egy lövésből. Nem tesz rossz lóra, aki az idei Battlefieldnek bizalmat szavaz. Nem mindenkinek fog bejönni a választott téma, míg másoknak üde színfolt lesz az első világégést bemutató játék. Bár nem tökéletes, mégis közelebb áll ehhez, mint az elődjei. A kiegyenlítettebb menetek, új mechanizmusok és a változatos játékmódok garantálni fogják, hogy az arra fogékonyaktól újabb több száz órát elraboljon az életéből.

Pro:

• Lenyűgöző látványvilág és optimalizáltság;
• pályánként változó és kiszámíthatatlan időjárás;
• sokkal részletesebb rombolhatóság.

Kontra:

• Apróbb bugok;
• kevésbé korhű fegyverarzenál.

90

A Battlefield 1 október 21-én jelent meg PC-re, Xbox One-ra, és PlayStation 4-re, mi a két utóbbi platformon teszteltük a játékot.

Mister_X