Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Dalai Láma

    őstag

    válasz SystemRoot #3823 üzenetére

    A hitnek is nagyon sok fázisa, szintje van. A hit fejlődik. Egy általános iskolás gyerek hite teljesen más, mint egy felnőtté. Jó esetben. Sokszor a hitbeli fejlődés nem olyan mértékű, mint ahogy például az ismeretanyag bővül. A hitnek a nagyon felszínestől a nagyon mélyig több lépcsőfoka van, mindegyik más sajátosságokkal bír. Teljesen különböző hitfázisok kívülről tűnhetnek ugyanolyannak, de belül mégis különböznek.

    De egyik sem nevezhető rossz hitnek. Legfeljebb fejlődési szakasznak. Egy ilyen szakasz az ateizmus is. Legalábbis a hitnek is van egy olyan szakasza, amikor a hívő megkérdőjelez dolgokat. Nem szimplán elfogad, hanem kemény kérdéseket tesz fel. És ha a válaszokat a gyermeki hitétől várja (ezt ismeri csak), akkor nem fog kimerítő helyes választ kapni, és a hitében előrébb lépni sem. Innentől egy mélyebb megértés következik.

    Noddy elég jól leírta a lényeget a vitával kapcsolatban. És Kymco is hasonló gondolatot írt le, mikor azt írta, hogy a hit nem pusztán annyi, hogy elhiszem, hogy van Isten. Valóban vannak, akik ezen a szinten tartanak jelenleg. De jó sokan már túl vannak ezen a lépcsőfokon. Túl a kétkedésen is. Innentől kezdődik az a rész, amikor te valóban a legzseniálisabb logikai összefüggéseket leírhatod, amik akár még helyesek is lehetnek, mégsem "használ" semmit. Mivel az ilyen hívő embereknek egy olyan mély megbizonyosodása van, ami elég ahhoz, hogy kitartson benne ez a hit. Ezt viszont te ateistaként nem fogod tudni megérteni, mert ennek nincs köze a tudományhoz, és racionalitáshoz.

    Isten tudása nem egy bizonyítható tudás, nem egy köznapi értelemben vett megbizonyosodás. Lehet, hogy egyszer te is átéled, és akkor tudni fogod, mi is ez. Isten létezik és itt van velünk. És felvetődik rengeteg kérdés ezzel kapcsolatban, amit nem tudunk megérteni sehogy sem. Ilyen szempontból egyszerűbb a dolga a kétkedőknek. De nekünk itt van a hit ereje, ami itt ismételten inkább bizalmat jelent, mintsem annyit, hogy pusztán elhisszük valaminek a létét.

    ''Ugrott apósom, nagy régi sólyom, mindene az illegalitás''

  • kymco

    veterán

    válasz SystemRoot #3823 üzenetére

    Akikről írsz valójában kultúrkeresztények, ha a kereszténységről van szó... örökölték a kultúrkörnyezetükben, szocializációjukban... ellenben a hitet nem lehet örökölni, az minden esetben egyéni döntés kell, hogy legyen... akikről te írsz, mint általad ismert példa, azok valójában nem is keresztények....
    Önmagában, hogy hiszem, hogy van Isten, még nem nevezhető hitnek... nagyon kevés... ez kb olyan, hogy hiszem, hogy ez a palack víz éltető nedű, megakadályoz abban, hogy meghaljak szomjan... no de ha nem iszom meg, és mást sem iszom, szomjan halok...

    Azért meglehetősen sok olyan hívő van, aki nem úgy hisz Istenben....
    És önmagában, hogy te kit tartasz hívő kereszténynek, nem igazán jelent semmit, max magadnak egy téves meghatározást....

    www.refujvaros.hu

Új hozzászólás Aktív témák