Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • kymco

    veterán

    válasz MageRG #21640 üzenetére

    A hit nem nélkülözi a kritikus gondolkodást, csak a súlypontokat áthelyezi.
    A legegyszerűbbel kezdem.
    A lányom úgy tanult meg spárgázni, hogy korábban nem tudott, sőt olyan tapasztalatai voltak, hogy az ízületei korlátai miatt ez nem is fog menni.
    Mégis gyakorolta a nyújtást, mert hitt abban, hogy sikerülni fog.
    A hit nem jelenti a kritikai gondolkodás hiányát, mert tisztában volt azzal, hogy vannak korlátai, de remélte, hogy ezeket ki tudja tágítani, át tudja lépni. A példa nem tökéletes, de talán érthető.
    Vagy anno, mikor katona voltam csak hinni tudtam, hogy a barátnőm ki fog tartani mellettem úgy, hogy alig-alig találkozunk. Milyen értelemben lehetne itt kritikai gondolkodásról beszélni?
    Az emberi kapcsolataimban, a feleségem hűsége, a családunk összezárása baj esetén, hogy számíthatok a barátaimra, mikor baj van stb mind, mind hitre, reményre,más szóval bizalomra épül.
    A közvetlen emberi kapcsolataidat kritikai gondolkodásra építed? Én nem. Van benne kritikai elem, pld, mikor a gyermekem beszámol egy osztályfőnöki figyelmeztető előzményeiről, de alapvetően nem kérdőjelezem meg minden állításukat, nem mérem meg a tudomány mérlegén, nem kalkulálok valószínűségszámítással, alapvetően a bizalom határoz meg.
    Istennel való kapcsolatomat is a bizalom határozza meg.
    A bibliai görög hit szó másik jelentése egyébként bizalom. Az ószövetségben pedig a hit helyett a kapcsolat szót használták Istennel kapcsolatban. Tehát kapcsolatban lenni vele, bízni benne...

    És ha egyedül is megy, akkor Isten nem csak egy mentális mankó?
    Ha tudok élni a bal lábam nélkül, ugye ez nem jelenti azt, hogy éljek is nélküle?

    www.refujvaros.hu

Új hozzászólás Aktív témák