Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Trak

    addikt

    Valahonnan ismerős a történet...
    Tavaly augusztus-szeptember, 5 és fél év után egyik napról a másikra vége (persze voltak előzmények). Akkor még tartottam magam, kicsit kilátástalan helyzetben megkérdeztem OFF-ban, hogy esetleg tud-e valaki valami helyet, ahol ellakhatnék egy darabig. Fokukacnak volt egy lakasa, ahol meg nem lakott, felajanlotta, h menjek oda, elfogadtam (Már megköszöntem, de utólag mégegyszer köszi!). Sosem laktam egyedül - már ott is furcsán éreztem magam - , 3 hétig voltam ott, aztán bútor és minden szükséges dolog vásárlás és költözés albiba.
    Közben meghalt nagymamám és nagypapám is + egyéb családi problémák...
    Már a 3 hetes átmeneti időszakban is, de az albiban főleg, nagyon komolyan kivoltam.

    Szóltam minden ismerősömnek, barátomnak, kollégámnak, tényleg mindenkinek, hogyha valaki megy valahova, buli van, beszélgetés, sörözés, bármi, szóljanak, mert nem bírtam, nem akartam egyedül lenni. 2-3 hónap alatt elköltöttem soktízezer forintot utazásra, piára, belépőkre (100k-nál feladtam a számolást, szerencsére volt tartalékom), de nagyon sokat segített...

    De ez mellett is rengeteg időm volt gondolkodni, amivel vigyázni kell, megárt :)
    Segített a költözésnél, a közös dolgokat elosztottuk, nem volt harag, csak részemről kiborulás, látszatra ő jól viselte, vagy nem mutatta.
    Az első hetekben, 1-2 hónapban még hívogattam, írogattam neki, hogy esetleg beszéljünk, mert az az egy kimaradt a végén, elváltunk anélkül, hogy jól átbeszéltük volna. Szerintem kellett volna, jót tett volna mindkettőnknek, de sajnos így alakult, elutasította a dolgot. Én ezt elfogadtam, nem "zaklattam" tovább.
    Már fél év után is, de most lassan 1 év után főleg beláttam, hogy valóban szükséges volt ami történt, kellett, mert nagyon sokat változtunk a kapcsolat alatt, amivel nem tudtunk mit kezdeni. Egyszerűen elszürkült az egész, nem ültünk le megbeszélni ezeket a dolgokat, maradt a munka, a napi robot. Ha az utolsó évben beszélünk erről, beszélünk a kapcsolatról, akkor talán... De már nem bánkódom, valószínűleg így kellett történnie.

    Én a szakítással még többet változtam, és szerintem nagyon pozitívan. Már úgy gondolom, kell egy ilyen az életben, hogy utána sokkal jobban értékelni tudjunk majd egy későbbi, ugyanilyen jónak induló kapcsolatot, és adott dolgokat másképp csináljunk majd.
    Azóta beszélünk néha, de sosem említjük a kapcsolatot, mindig csak semmitmondó témákról, munka, világ történései, egyéb. Valószínűleg már nem is fog ez szóba kerülni. Nem baj, nekem ez is jobb, mint a semmi, már túl vagyok rajta (végre kimondhatom), de több, mint 5 év az több, mint 5 év, nagyon jól ismerjük egymást (vagy már csak ismertük? nem tudom), szeretném ismerősként, haverként, barátként megtartani a kapcsolatot.
    És arra jutottam, hogy nem szabad a miérteken gondolkozni, úgysem lehet mindenre választ találni, és az ember ezzel csak az idejét vesztegeti. Nem gondolkodni, csak élni, élvezni a dolgokat, majd jön minden magától, azt hiszem maradok ennél az életfelfogásnál :)

    Net szinte beköltözés óta van, de valahogy sem a játék, sem a PH nem tudott úgy lekötni, mint régen, több hónapig be sem néztem. Pedig a lehetőség adott volt, egyedül voltam, azt csinálhattam amit akarok, de mégsem. A PH-ra mostanában kezdek újra be-benézni, az új munkám miatt is kell, és most úgy érzem újra jó lenne itt beszélgetni.

    A topikban emlegetett egyik teázásra én is meg voltam hívva, de sajnos akkor nem mentem, ha valamikor újra meg leszek, akkor mindenképpen megpróbálok elmenni :)

    Tildy: beállok a sorba ha nem gond, én is köszönöm az itteni segítségeket, bátorításokat!
    Neked pedig kívánom, hogy rendezd el a dolgaidat, és alakuljon úgy az életed, ahogy szeretnéd!

    [ Szerkesztve ]

    ''Mielőtt megszólalsz, gondold végig, szebb-e, mint a csend, amit megtörsz vele...''

  • Trak

    addikt

    válasz tildy #59 üzenetére

    Ez csak egy rövid összegzése volt az elmúlt 1 évnek, ennél azért jóval több minden történt, az érzelmes és nehezebb részeket direkt kihagytam, volt az is bőven. De mindent nem fogok leírni, beszélni róla más, de megörökítve nem lesz. Pedig egy 10-15 oldalas írás biztos kijött volna belőle, illetve ha kitérek a társadalmi hatásokra és elkezdek filozofálni, akkor akár egy könynek is nekikezdhetnék :)

    Az agyalást ismerem... ezért írtam, hogy nem szabad sokat gondolkodni, legfőképpen nem szabad elkezdeni kombinálni, mert csak rossz vége lesz a dolognak. Olyasmiket csinál az ember, amiket később szinte biztos, hogy megbán.
    Minden férfisovinizmust mellőzve (amúgy is távol áll tőlem) mondom, hogy a nők kombinálása sajnos még egy picit rosszabb is, mint a férfiaké, több érzelem van benne, vagy szabadul fel, és kicsit átgondolatlanul cselekedszenek. Legalábbis ez a tapasztalatom, de lehet hogy nem csak a nőkre igaz, de én valamiért náluk figyeltem meg.

    A legfőbb jótanácsom: ismerősök, haverok, barátok, minden mennyiségben, még akkor is, ha épp akkor úgy érzed, hogy nincs kedved hozzá!
    Ne aggódj, idővel kialakulnak a dolgok.

    ''Mielőtt megszólalsz, gondold végig, szebb-e, mint a csend, amit megtörsz vele...''

Új hozzászólás Aktív témák