Új hozzászólás Aktív témák
-
A Hold bányászatánál jelenleg nem tényező a Hold óvása. Várhatóan évtizedek, talán évszázadok is kellenek, mire a bányászat olyan mértékű lesz, hogy valóban drasztikus hatása legyen. Ezzel együtt belátható időn belül nem hiszem, hogy ez probléma lesz. Egyébként jelenleg a Hold tömege lassan nő, hála a felszínébe csapódó kis aszteroidáknak.
A P2P (tehát ballisztikus utasszállítás két pont között) esetében nehéz válaszolni a kérdésre. Musk 27 000 km/h-t említett, ez orbitális sebesség, tehát elérni ugyanannyi, mint pályára állni.
Metánt jelenleg főleg földgázból vonnak ki. Azt pedig minden felé termelnek ki...
[ Szerkesztve ]
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
Mondjuk especiel a teljesítés terén a Falcon 9 indításokkal elég jól állnak jelenleg. A Falcon Heavy, na az csúszik tovább, most éppen késő December a céldátum....
Ezt a képet úgy érdemes értékelni, hogy az ArianeSpace, aki most kvázi a legnagyobb a kereskedelmi piacon, idén 9 indításnál jár (Vega, Szojuz-2-1 és Ariane 5), a rekordja pedig 12 indítás (2015-ben). A Kínaiak és az Indiaiak jönnének fel, de idén már mindkettőjüknek volt egy-egy sikertelen indításuk, és ezért csúsznak az ütemezett indításaik...
[ Szerkesztve ]
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
Nem követem igazán a dolgait, de szinte évente belefog valami újba:
Pár dolgot leszámítva ezek két fő körbe tartoznak:
-Tesla (Akku/Akkupak gyártás, önvezető autó, nemrég ebbe olvasztották bele a Solar City napelemgyártó/telepítő céget)
-SpaceX (rakéta és űrhajó gyártás, a műholdas internet alapvetően ennek egy mellékága)A Hyperloop-ot nem ő fejleszti, neki csak tetszett az ötlet (mellesleg ezt is valamikor az 50-es és 60-as években dolgozták ki, csak hát iszonyatosan drága az infrastruktúra - ma is).
Ami talán ebbe a körbe tartozik, az az alagútfúró cége, a The Boring Company, az a saját bevallása szerint is csak egy hobby.Az űrprojektre visszatérve szerintem jobb ötlet lenne, ha nem egy rakétával akarnák megoldani az egész utat, hanem 3 különbözővel, vagyis az egyik csak felvinné az űrbe a felszerelést, embereket, anyagokat, a másik űrhajó csak az űrutazásra lenne optimalizálva, a harmadik pedig a marsi le és felszállásra. Tehát nem egy svájci bicsak űrhajó lenne, hanem 3 céljármű.
Ez a Mars Base Camp felépítése is.
Viszont a tavalyi IAC-t elemző írásban benne volt miért is jó Musk megközelítése: mert csak egy járművet kell fejleszteni, nem pedig hármat...
Jó lenne ha műholdak tovább üzemelnének fenn, illetve javítani, utántölteni lehetne azokat. Ne jöjjön le vissza az, ami már egyszer felkerült. Minél több műhold legyen egységes, moduláris, vagyis csökkenteni lehetne a fejlesztési, gyártási költségeket és időt...illetve a modularitás miatt javíthatóak is lennének.
Ehhez képest a SES nemrég bejelentette, hogy olcsóbb, rövidebb élettartamú műholdakat rendel innentől, mert ahogy olcsóbbá válik a világűrbe feljutás, jobban megéri sűrűbben cserélni a műholdakat. Üzleti szempontból teljesen érthető - morális szempontból kevésbé...
Amíg nem kezdődik meg a világűrben való műholdak üzemeltetése súlyosabban szabályozva és szankcionálva, addig sajnos ez lesz...
A Mars projekt olyannak tűnik, mintha kihagynának pár köztes lépést és sok mindent feltételezésekre építenek.
Mármint Musk Mars Programja (MMP
). 
Ki kellene próbálni szerintem közelebb is a dolgokat, tehát ideálisabbnak tűnik, ha a holdon tartják a főpróbát, mielőtt a Marsra mennek. Abszolút nem egyforma a kettő, de sok mindent ki lehet ott is próbálni jóval olcsóbban és rövidebb idő alatt. (a legkritikusabb különbség talán az hogy a holdnak nincs légköre, vagyis mélyen a "föld" alá kellene építkezni a meteoritok miatt) A holdra szintén az azonnali védelem miatt lenne érdemes olyan űrhajóval menni, ami az első években önmaga szolgál holdbázisként.
Ott a Moon Village koncepció... szép és jó, de ki finanszírozza. Miért menjünk oda? Ki fogja mindezt fizetni. Az ESA egyik óriási hibája szerint az, hogy ő is először megcsinálja a Holdbázis koncepciókat, közben továbbra sincs koncepciója az olcsó világűrbe jutáshoz. Az Ariane 6 egy vicc akár csak a Falcon 9-hez vagy pláne a New Glenn-hez képest.
Ebből a szempontból hatalmas előrelépés az ITS / BFR, mert teljesen újrafelhasználható, és (elvben) olcsón üzemeltethető...
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
Ezt a nehéz úton tapasztalták meg a rakétafejlesztők a hőskorban. Azóta az erre esélyes fokozatokba direkt "lötyögésgátlókat" építenek.
Video 2 (ez ráadásul SpaceX, a végén látható, ahogy a második fokozat tartályában "kavarog" az üzemanyag - de amikor a hajtóművet sikerült beindítani, a gyorsulástól az üzemanyag a tartály aljára ül ismét, így a vezetékeken ki lehet fogyasztani)
Itt pedig az űrsikló külső üzemanyag tankja, itt csak a LOX tartálynál volt probléma, ezért egyfelől a lötyögést csökkentő lapok vannak (anti-slosh baffles), illetve a tartály alján az örvények kialakulását megakadályozó lemezek (anti-vortex baffles):
[ Szerkesztve ]
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
válasz
Tigerclaw
#14
üzenetére
Lehet hogy most a BFR a megoldás, de továbbra is úgy hiszem, hogy külön jármű lenne ideális az bolygók közötti utazásra, ahol teljesen már körülmények és követelmények állnak fenn.
Alapvetően eltérő az életre hívó szó. A BFR esetében a cél az, hogy minél kevesebb erőforrást belefektetve egy Mars-ra eljutni képes, teljesen újrafelhasználható járművet építsenek.
Ha te 3 specifikus célra létrehozott járművel való megoldásban gondolkodsz, egyszerűen több erőforrást kell befektetned. Abból a szempontból teljesen reális Musk koncepciója, hogy ráfordítandó erőforrást szeretne minimalizálni.
Amennyiben van már egy olcsó LEO-ra jutási lehetőséged (tehát a háromból egy adott), akkor már reális a 3 járműves megoldás. 10-15 év múlva feltehetően már ez lesz a preferált eljárás, ha addigra a BFR és a New Glenn, illetve a Vulkan realitás lesz...
Az a napszeles hajtás érdekes, bár gondolom a földi vitorlákkal ellentétben nem megoldható az hogy "szembeszéllel" lehessen haladni.
A "szembeszél" azt jelentené, hogy egyenesen a Nap felé akarnál menni. Ez aligha realitás.
A napvitorlával lehet a "befelé" is haladni, ha olyan pályára állsz, amelyik befele lendít, például a napvitorlával elhagyod a Föld gravitációs kútját, majd a pályát úgy módosítod, hogy vagy a Mars, vagy a Föld gravitációs kútja befele lendítsen (gravity assist), és mondjuk így eljuthatsz a Vénuszhoz...
Nyilván ez emberes űrrepülésnél nem célszerű megoldás, de űrszondáknál roppant hatékony lehet.
Hosszabb távon jobb lenne, ha fent a Nemzetközi űrállomás helyett, mellett űrdock épülne, ahonnan indulnának, érkeznének a bolygóközi járatok. Később ha lehetséges, ott kellene felépíteni, javítani azokat az űrhajókat, legalább részben.
Az űrbéli építkezés fő rákfenéje az, hogy honnan jön a nyersanyag (ha az űrben építed meg az űrhajó elemeit is), vagy maga a kész űrhajó-elem (ha a Földön vagy valamelyik égitesten gyártod le őket). Előbbi esetében célszerű egy nyersanyagbázis mellett létrehozni a gyárat, amelyiknek kicsi a gravitációja, hogy ne kelljen sok energia, hogy onnan az űrdokkba jusson. Tehát előbb lesz a Ceres, Fobosz vagy akár a Hold körül keringő űrhajógyár megépítve, mint a Föld körül.
A második lehetőségnél ismét a gyár a kérdéses. Ha a Földön gyártod le a modulokat, akkor ismét az olcsó világűrbe juttatás a kérdőjel. Amíg nincs ilyen, nem is éri meg vele foglalkozni, hiszen egyszerűbb és olcsóbb nagyobb méretű modulokból egyszerűen csak összedokkolni a részelemeket - ilyen a Mars Base Camp is. Ha viszont másik égitest körül szeretnéd, akkor először oda kell gyárakat telepítened...
de épp az ő esetük mutatja, hogy ha moduláris lenne náluk elég lenne cserélni csak a telekommunikációs modult, és a többi részen csak kisebb javításokat és újratöltéseket végezni.
Még mindig ott tartunk, hogy a részelemeket is fel kell vinni, kell egy eszköz, amely képes a cserét végrehajtani, és így tovább. Amíg ezek nem adottak, addig miért foglalkozzon ilyen koncepciókkal?
Ez a rákfenéje a Space Tug / űrbéli javító-karbantartó elképzeléseknek, mert amíg nincs megrendelő, senki sem szívesen kockáztat a kifejlesztéssel. Amíg viszont nincs ilyen javító / karbantartó űrjármű, addig senki sem fog hozzá modulárisan cserélhető alkatrészekből felépülő műholdat rendelni. Ezért tart most ott az egész, hogy az első ilyen Space Tug-ok csak üzemanyagot tudnak átadni másik műholdnak. A GEO-n keringő műholdak élettartamát ugyanis alapvetően az üzemanyag-tartalékuk határozza meg manapság...
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
válasz
Tigerclaw
#16
üzenetére
Gravitációs pányvát kihasználni nehézkes lehet és erősen megnövelheti az útidőt.
Viszont abszolute nem igényel hajtóanyagot...
Vannak olyan hajtóművek fejlesztés alatt amik nem se nem napszelesek, se nem klasszikus rakétahajtóművek?
Ion- illetve Plazmahajtóművek fejlesztése folyik, a NASA is ilyet vizionált a Deep Space Transporthoz. Elviekben nem sokára tesztelnek egy 200kW-os változtatható impulzussűrűségű mágnesplazma rakétahajtóművet (VASIMR) az ISS-en.
Mondjuk az a műholdas Internet szolgáltatás nem tűnik jövedelmezőnek az optikai szálas netszolgáltatás és 5G hálózatok idején.
Éppen ellenkezőleg. A nagyvárosok és a sűrűn lakott régiókat leszámítva sehol sem jellemző a nagy sávszélesség, még az Egyesült Államokat nézve sem. A műholdas internettel foglalkozó cikket olvastad? A HughesNet például 50$/hó (~13 ezer forint) díjért ad 10GB adatforgalmat 25/3 Mbites elérés és 600-800ms latency mellett. 129$/hó árért kapsz 50GB-ot. E mellé még ~150$ az antenna és a modem. Nem véletlen, hogy három cég (OneWeb, SpaceX és Boeing) pályázik a globális műholdas internetszolgáltatásért MEO pályáról (ahonnan 100ms alatti pinget tudnak biztosítani)
Az 5G is jól hangzik, de például az Egyesült Államok sok részén még 4G sincs. Nem várható, hogy a kevésbé lakott településekre kiépítsék az 5G-t...
[ Szerkesztve ]
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
válasz
Tigerclaw
#30
üzenetére
Az is fizetőképes, aki kicsit fizet. Csak sokan vannak. Nézd meg a mobiltelefonpiacot. Kína az első, India a második. Hupsz. Igen, a döntő többség olcsó telefon, ahogy nálunk is - de ott is van egy réteg, aki a közepes vagy drága telefonokra bukik és meg is engedheti magának. Na őket is ki kell szolgálni. A vidéki régiók arrafelé viszont kutyául állnak lefedettség terén, ezért jön a trükk - a mobilhálózat lefedettségét a műholdas internetszolgáltatók biztosítják - az adótornyok és a központ között műholdas szolgáltatást nyújtva.
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
Önmagában a mesterséges intelligencia nem hoz (várhatóan) áttörést. Meg is mondom miért: alapvetően továbbra is emberekhez kell idomulnia. Ajánlom figyelmedbe a Falcon Heavy részét taglaló oldalát a cikknek. Segíthetett volna a helyzeten egy MI? Feltehetően nem. Menet közben több téren is folyamatosan változtak a paraméterek. Az egyre nagyobb és nagyobb teljesítményű rakétahajtóművek miatt nőtt a rakéta tömege és egyben a felvihető tömeg is, amit persze lelkesen propagáltak, és adtak meg az EELV tenderen is. Csakhogy ez aláásta a szerkezeti szilárdság kérdését, hiszen azt eredetileg nem ekkora tömeghez méretezték a teherviselő elemeket - volt ráhagyás feltehetően, de nem elegendő. Emiatt a középső CORE modult meg kellett erősíteni, és borult a szép elmélet, hogy csak összefognak három Falcon 9 első fokozatot, és voilá, itt a szupernehéz rakétánk.
Itt mit tudna tenni egy MI, amit egy ember nem? Az MI-nak is alkalmazkodnia kell a pénzügyi, emberi, teljesítményváltozókhoz (hiába tervezel meg valamit, ami az adott szoftver szerint elvisel X szintű erőhatást, ha egy apró gyártási hiba miatt végül X-1 szintű erőhatásnál már megadja magát).
Abban segíthet a számítógép (és nem is feltétlenül az MI), hogy egy ideálisabb rakétát építsenek, ami bizonyos paramétereknél jobban fog szerepelni. De mint mindennek, ennek is ára van...
A DLR pár emberkéje nekiállt játszani, hogy milyen megoldások lehetnének opciók egy "saját" Falcon 9 rakéta esetén. Kiderült, hogy GTO pályájára (ami ugye az Ariane 5 / 6 számára kritikusnak van tekintve) például a két fokozat alkalmazása messze nem olyan jó, mint a három fokozat. Ez persze megint összetett kérdés, hiszen a Falcon 9 eredetileg csak LEO pályára készült - oda a két fokozat éppen optimális volt. Tehát ilyesmiktől függ, hogy az adott rakéta alkalmazása mikor optimális, és mikor nem.
Egy MI sem tud ilyenkor olyasmit előrántani, ami tökéletes megoldás....
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
A pozitív (és kulturált negatív) visszajelzéseket továbbra is köszönöm szépen!
@joysefke: manapság általános a metán+oxigén mint üzemanyag és oxidálószer páros?
Nem általános, annyira nem, hogy jelenleg egyetlen nagyobb rakétában se használják és korábban is inkább csak kísérleti megoldásokban valósult meg. A New Glenn / BFR lesz az első rakéta, amely ezt fogja használni, illetve esetleg a Falcon 9 egy olyan változata, amely a második fokozatban Raptor hajtóművet kap.
A folyékony hidrogénhez képest a folyékony metán jóval sűrűbb, tehát kisebb méretű tartályra van szükség azonos tömegű üzemanyaghoz. A hidrogén a mai napig a legjobb tömeg-specifikus hajtóanyag, vagyis adott teljesítményhez ebből kell a legkisebb tömeget elégetni - csakhogy mivel alacsony a sűrűsége, ezért hatalmas tartályokra van szükség, és egyben nagyon mélyen kell hűteni.
A kerozin azért népszerű, mert sűrű (még a metánnál is), a sűrűbb üzemanyagoz pedig ismét kisebb méretű tartályra van szükség, ráadásul alaphelyzetben szobahőmérsékleten is folyékony, tehát sokkal könnyebb a kezelése.
Viszont a metán a kerozinhoz képest rendelkezik pár, az újrafelhasználásnál jelentős előnnyel. Először is magasabb a tömeg-specifikus tolóerő-értéke a kerozinnál, mégpedig olyan 3-4%-al. Ez nem tűnik soknak, de mondjuk egy 100 tonnás kerozin üzemanyagú rakéta tömeg esetén ez azt jelenti, hogy 3-4 tonnával kisebb tömeget lehet megoldani, tehát máris csak 96-97 tonnás lesz a rakéta. Egy több ezer tonnás rakétánál már több tíz tonnát lehet spórolni, vagy azonos tömeg esetén arányaiban ennyivel többet vihet fel.
A másik nagy előnye a metánnak, hogy a rakétahajtóműben a kerozin után koksz marad a magas széntartalom miatt, a kerozin vegyi képlete hozzávetőleg C12H26, vagyis egy szén atomhoz kábé két hidrogén atom csatlakozik, ez az égésnél ugye sok szén alapú égésterméket jelent, ami kokszként le is rakódhat. A metán vegyjele ugye CH4, vagyis arányaiban több hidrogént tartalmaz, mint szenet, így pedig sokkal tisztábban ég. Ez fontos tényező, ha a rakétahajtóművet újra akarod használni, a kerozin alapú hajtómű esetében néhány út után már olyan lerakódások lesznek, amelyeket mindenképpen el kell távolítani - tehát a hajtóművet karban kell tartani. A tesztek szerint a metán üzemanyag esetében ez szinte marginális szintű...
[ Szerkesztve ]
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
). 
Új hozzászólás Aktív témák
lo Az International Astronautical Congresst lefordítani nem hálás feladat, és elvben nem csak Muskról kellene szólnia...
