Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • JHC

    tag

    Anyámmal kitanulmányoztuk, szájhagyomány útján a tuti lecsó eltevést. Mi csak teljesen natúran esszük, nem teszünk bele semmit, csak paprikából, hagymából, paradicsomból, és némi disznó zsírból áll, persze egy kis sóval fűszerezve. Zsírral kell csinálni amúgy is, kicsit többel, mint az azonnal fogyasztani valót. Amikor be van töltve az üvegbe melegen, akkor addig kell tunkolni, amíg nem jön föl a lé fölé a paprika, esetleg még egy kis levet lehet rá még önteni, majd amikor kihűl, a tetejére feljövő zsír lezárja a cuccot légmenetesen. Eddig 8 éves volt a legrégebbi amit találtam itthon eddig, nem tudom, hogy tudott így elbújni, de semmi baja nem volt. Lekvárnál ha kis fehér penész volt rajta, egy ujj vastagságnyit levettünk a tetejéből azt jó van az úgy, meg hát csórók voltunk amúgy is. Még élek.

    Egyébként szinte örök érvényű dolog, hogy amíg az üveg teteje be van szívva, addig a végtelenségig jó felbontás nélkül. Felbontás után a lekvárt a hűtőbe kell tenni. A megcukrosodott méznek sincs semmi baja, aki folyékonyan szereti, egy kis ideig langyos(és nem meleg) vízbe teheti az üveget, és vissza enged ettől. Én cukrosan is szeretem a mézet, mert így sokkal több mézet lehet tenni a vajas kenyérre anélkül, hogy lefolyna róla. Ha csak folyékony méz van, akkor vastagabban kenem a vajat, és miután rátettem a mézet, gyorsan az ujjammal össze turmixolom a cuccot, és szintén nem folyik le olyan könnyen.

Új hozzászólás Aktív témák