Új hozzászólás Aktív témák

• #26747 Tulku veterán

  Új Válasz 2015-08-27 07:54:42 #26747

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Tulku

  veterán

  Szubjektív vélemény térleképezéssel kapcsolatban…

  Mostanság volt alkalmam meghallgatni a hazánkban kapható DAP paletta ismertebb részét, már-már skizofrén elképzeléseimmel magamra maradva, mikor megpillantottam AGE-T fórumtárs elemzésének egy részét:
  „Tere a lejátszónak érezhetően kisebb, mint mondjuk egy AK120 vagy egy DX90-es lejátszónak, már-már zavaróan 2D-s hangképe van. Minden hangszer szépen elhelyezkedik előttünk, de egy alkalommal sem tapasztaltam olyat, mint mondjuk a dx90-nél, hogy bizonyos hangok kilépnek a térből, és akár a hátam mögött szólalnak meg.”
  Mielőtt tovább mennék engedtessen meg nekem, hogy felvázoljam; én hangfalon „szocializálódtam” ráadásul a kezdetekkor ismeretlen volt az un surround (házimozi) effekt, ezt csak később hallottam, és nem igazán tudtam elfogadni, magamévá tenni, annak ellenére hogy akkoriban egy több milliós házimozi rendszer tulajdonosa voltam.
  Nálam a tér leképezése egyértelműen a hallgató szempontjából megfogalmazott, tehát beülök egy koncertre és mint közönség hallgatom a zenészeket (itt leszögezném, hogy akusztikus „műfajokról” beszélek, az elektronikus hangkeltés minden elemében irreleváns számomra, hiszen egy pszeudo teret ad az ami mesterségesen keletkezik).
  A térélmény alapja számomra tehát a sztereó tér, amit kétcsatornás rendszeren akkor hallottam (hallok) megfelelően ha a zenészek előttem játszanak, de nem a hangfalakat hallom, hanem azt a teret és benne a hangszerek elhelyezését, amit egy koncerten hallanék a közönség soraiból.
  Így tehát elképzelhetetlen számomra, hogy valami mellettem (ne adj Isten a hátam mögül) szólaljon meg, mert ekkor ezeket az irredenta hangkeltőket visszazavarnám a színpadra.
  Na a fiio-k ezt az általam ismert teret hozzák létre, szemben a DX (50-90), Cowon (D2) és AK100 lejátszókkal. Szemben, mert az utóbbiaknál felkerülök a zenészekhez, nem magam előtt hallom őket, hanem itt-ott a térben, attól függően, hogy hol helyezkednek el a zenekarban hozzám képest…és itt létrejöhet egy hátam mögül megszólaló hangkép is, ezt elismerem. A DX-ek és a Cowon számomra kevésbé precízen nyújtják ezt, de „dögösebben” bizonyos zenei műfajokon, míg az AK végtelen precíz de lélektelen, monitor szerű. Számomra mégis az utóbbi áll közelebb a természeteshez, mert az arcomba tolt tere ellenére legalább a pontos elhelyezést biztosítja, jól megkülönböztethető hangszerekkel, zenészekkel. Szoknom kell a fiio után, meg kell barátkoznom a gondolattal, és egy idő után remélem belép a kognitív disszonancia, ami önbizonyosságot szül, elfogadtatja.

  Az általam hallott terek közül eddig egyértelműen az X5 volt a legjobb (X5 II hasonló-azonos lapka készlettel szerelt, tehát marginális változást ebben a tekintetben nem várok), de természetesen megértem, ha más prioritások kerülnek előtérbe, hiszen nem vagyunk azonosak.
  A tér ezen leképezése magyarázat a jobb-rosszabb mélyenergiákra is, szerintem ugyanis az X5 dinamikája jobb mint a többié, de a bőgő pl. nem mellettem szól hanem előttem valahol a térben ezért ha megszólal a tér egy részeként teszi, nem betöltve mindent.
  Érdemes egyébként orgonán meghallgatni és összehasonlítani, ott kevésbé lehet füllenteni…ott sajnos a „többiek” erősen véreznek dinamikában, térben egyaránt.

  Természetesen ezek az én szubjektív megéléseim, és koránt sem biztos hogy egyezik itt bármelyik másik fórumtaggal…

  Az objektivitás kedvéért azonban összeeresztenék egy X5-öt beolvasási sebességben egy DX-szel vagy egy AK-val…szerintem egyértelmű győztest hirdetnénk. Persze megfelelően megformázott (Fiio szereti ha benne formázunk) kártyával…

  [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák