Új hozzászólás Aktív témák

  • Tulku

    veterán

    Fiio X5 és Ibasso DX90 szubjektív összehasonlítás
    (mindkettőn legújabb firm, köszönet Age-T-nek a DX90-ért)

    Előzetesen le szeretném szögezni hogy mindkettő nagyon jó lejátszó, ha most kellene választanom, nehéz döntés előtt állnék, talán a nagyobb üzemidő és a gyorsabb kártya kezelés billentene a Fiio felé, de ez tűnhet kognitív disszonanciának is.

    Megjelenés:
    DX90 egyértelműen a hordozhatósági bajnok, mellette a fiio egy megfáradt öregúr. Robosztusabb, nehezebb, mellette az Ibasso egy könnyed játékszer benyomását kelti...könnyen azt gondolhatnánk hogy kevesebb anyag, silányabb hang...de nem.

    Hangzás:
    DX90: Mekkora tér! Körülölel, együtt lélegzem a zenészekkel, rengeteg részlet, könnyen kivehető hangszer testek, nagyon jó összhatás. Valóban a DX50 upgrade-je, jóval kevésbé színezett, és részletesebb kiadásban.
    Aztán tovább hallgatva megértem a nagyobb teret...nem megy olyan mélyre mint a Fiio, viszont van benne valahol a közép mélyben egy enyhe kiemelés aminek köszönhetően rezeg a tér körülöttem (nem tudok rá jobb szót)ezáltal magával ragad, bevon a zenébe...csak Tamás gyakran beszélt hozzám ezért meg kellett állítanom :)
    Magasai is ezt az tendenciát követik, ezért jobban részletez, de nem a megszólaló hangkeltők testének nagysága ez, inkább prezentálni akarja mindet...bemutatni az összes részletet. Hol ide, hol oda fókuszálok ezért, mintha élő adásban lennék és valaki mindig hangolna. Annyi bizonyos hogy nem altat az előadás, inkább felpörget...igen, megvan; dögösebb, ütősebb karakter.

    X5: A tér itt más, körülbelül a méretéhez viszonyított, de leképezésben is különbözik. Minden szikla szilárd, monoton, sötét, nagy mélységekkel (ilyet eddig sehol) de nem túl tágasan...olyan megfelelő térbe helyezve adja elő. Nagyobb mély energiák, de roppant gyorsan lecsengenek, ezért sterilek, de nem baj ez kell a zongorának...ne visszhangozzon ha nem ütik. Minden racionálisabb egy pillanatra sem érzek fellobbanó energiákat, nem akarok repülni, csak egyszerűen hallgatni. Középen egyértelműen ez a nyerő nálam, transzparens, jól elhelyezett steril, monitoros hatású. A tere és a közepei teszik nálam egyedülállóvá ezt a játékost, nem a mélyei. Magas hangok rendben futnak, csak ismételni tudom az előzőekben hangoztatott jelzőket.

    Már értem miért tetszik jóval több embernek a DX90 hangja (ismétlem a hangja, mert sok rosszat lehet olvasni a kezelhetőségről, én speciel ebben a fél órában semmi kiugróan rosszat nem tudok vele kapcsolatban elmondani, az üzemidőt pedig nem állt módomban tesztelni).
    A Fiio mint egy erős ötvenes, nagytestű (de nem komótos) előadó a pimaszul fiatal, izmos, agilis, folyton mindent azonnal akaró játékossal szemben. Soha nem jönnek ki egymással, más ligában játszanak...csak úgy mint a tesztelt két DAP is teszi.

    Nem lehet eldönteni hogy melyik zenére mi a jobb választás, ez már teljesen egyéni preferencia függvénye.
    Amit ajánlhatok, mindkettőt hallgassuk meg, azután döntsünk.

    Én két év múlva 50 leszek...leülök és hallgatom a zenét... :)

    [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák