Új hozzászólás Aktív témák

• #18093 Cifu Topikgazda

  Új Válasz 2021-01-06 08:36:57 #18093

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Cifu

  Topikgazda

  Végigjátszás és konklúziók róla, spoileresen.

  Egy Corpo karaktert csináltam, mert azt hittem, komolyabb befolyása lesz az életútnak a játékra. Ugye nem lett olyan szintű, mint reméltem. Ez a játékstílusomra is rányomta a bélyegét, mert eredetileg a igazi Céges Patkány akartam lenni, de ahogy a játék felépült, erre nem igazán volt lehetőség.

  Innen kezdve a játék meghatározó fonala az, hogy viselkedünk a fejünkben élő Johnny Silverhanddel. Szerettem volna először kizárni a fejemből, de mégse ezt az utat választottam, így nyílt meg a lehetőség a secret endinghez is. De a végigjátszás (aminél én a karakterem útját követtem elsőre) így is érdekesen alakult.

  Arasaka végjátékok: Bevallom nekem elsőre ez volt az igazi befejezés. Az Arasaka család története gyönyörűen van kivitelezve, ahogy Hanako szenvedélyesen mondja, hogy tudja a helyét a családon belül, ami aztán brutálisan visszaköszön, mikor apja lelkének lenyomatát Jorinobu testébe plántálják a segedelmével... Bevallom ez annyira zseniális, hogy tényleg emelem kalapom. De persze ez az út gyilkos V és Johnny számára, és kemény, ahogy sokadjára csináljuk meg az Arasaka űrállomáson a teszteket újra és újra, miközben látjuk a Saburo-Jorinobu nyilatkozatokat. Aztán ahogy végül megtudjuk, hogy vagy a Mikoshiba kerülünk, vagy csak egyszerűen visszamegyünk Night City-be az életünk hátralévő részébe... Miközben kirobbanás szélén állt az ötödik (?) céges háború. Sötét, bajlós, szomorú. Tudom, hogy sok embernek nem tetszik ez a végjáték, de nekem nagyon is megadja a Cyberpunk 2020 feelinget, szóval kudos érte...

  Öngyilkosság: Na ezzel sikerült meglepniük a fejlesztőknek, már hogy egyáltalán beraktak egy ilyen véget. A merészsége tetszett, a kivitelezés, ahogy Johnny-val ülünk a tetőn, és belátja, hogy ez is lehetséges út, szintén jól megkomponált. Ahogy az, ahogy az üzenetekben visszavágja a képünkbe, hogy ez ugyanakkor egy önző megoldás is sokak szemében...

  Panam-Nomád végjáték: Teljesen megértem, miért írta Oriic azt, hogy ez a legpozitívabb végkifejlet. Maga a játékmenet itt egy kicsit csípte a szemem (sajnálom, de a járműharc kidolgozottsága finoman szólva nem erőssége a Cyberpunk 2077-nek), ám azzal együtt szép és kerek történet. Noha nekem kicsit mézes-mázas volt, ami nem illett annyira a CP világához - ugyanakkor ismét: nem csodálom, hogy mindenhol ezt hívják "pozitív" kifejletnek, hiszen az átlag játékos elvárásait ez teljesíti a leginkább...

  Johnny / Rogue (secret ending) végjáték: Mivel nem voltam sík szemét Johnny-val, így ez a lehetőség is megadatott teljes újrajátszás nélkül. Meglepő és kifejezetten Cyberpunk 2020 hangulatú volt, noha az, hogy Johnny és Rogue harmadszor támad meg egy Arasaka tornyot, már picit elcsépeltnek hat. A játékmenet talán itt volt a legjobb, látható, hogy nagyon nagy gondot fordítottak erre a részre (ettől függetlenül bugokkal talán ennél találkoztam a legtöbbel, még a szövegfeliratoknál is volt keverés, Johnny nevével, de V hangjával válaszolt a karakterem a V+Johnny+Alt párbeszédnél a cyberpsace-ben). A lehetőség, hogy mi legyünk az Afterlife új tulajdonosa (Rogue halálával), aki a látványosabbnál is látványosabb GiG-et csinál az, amit ugye eredetileg Jackie és V megálmodott a játék elején. Nagyon szép és abszolut Cyberpunk feelinget adta.

  Johnny él tovább V testében: Ez azért külön tényező, mert nem csak a secret endingből lehet ide jutni, de ugye a Nomád-Panam vonalról is. Nekem nagyon tetszett ez a befejezés is, ahogy Johnny egy kvázi "unalmas", ugyanakkor jó útra tért. A játék végi üzenetekből látni, hogy Rogue viszont végleg megharagudott Johnny-ra, mert a saját szemszögéből látta csak az eseményt. Ez az igazi "zenész" befejezés...

  Mit is mondhatnék ezek után? A Steam szerint 161 óra játékidőm volt benne, a játék saját órája szerint ~100-110 óra a végjátékok utolsó mentésénél. Csak pár küldetés maradt ki (pl. az Arch motoros), de ennyi. Számtalan téren látni, hogy a játékban sokkal több potenciál lehetne pl. a külön életet élő NPC-k valahol megvannak, mert az úton időnként találkoztam olyan autókkal, amelyekben zöld ikonos (nevesített) NPC-k autóztak ide-oda és a célállomásnál ki is szálltak, tehát nem RND módon mozogtak. Nagyon tetszett, hogy érezni a döntések súlyát, mint a Detroit Become Human esetén - lásd hogy a Johnny/Rogue támadás és a saját testünkben való visszatérés után Judy vagy Panam mellett ébredünk. Ugyanakkor fáj, hogy látványosan hullámzó a játék sok téren (pl. egyes nevesített karakterek iszonyú részletesen vannak kidolgozva (Dex, Placide, Hanako, stb.), közben az átlag tucat NPC, de még a játékos karakter is hozzájuk képest egy lebutított kis testvérnek tűnik...

  Sajnálom, hogy ilyen félkész állapotban került ki, mert sokak kedvét elvette a játéktól. De hogy nem lenne élvezetes játék? Hát azt nehezen tudom elhinni. Nyilván sokaknak nem való, de hát nem lehet minden játék mindenkinek a rajongás tárgya (én a Red Dead Redemption 2-őt és a Death Strandinget sem tudtam élvezni, noha látom, hogy mekkora mennyiségű igényes munka áll mögöttük).

  Ha értékelnem kellene, 8/10 amiatt, mert ilyen állapotban tényleg nem kellett volna kihozni. De az is biztos, hogy az utóbbi idők egyik legmeghatározóbb játéka. Remélem hamarosan jön az első DLC, mert úgy vélem, hogy még két végigjátszás van benne legalább...

  [ Szerkesztve ]

  Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.

Új hozzászólás Aktív témák