Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Soká

    senior tag

    válasz thyeby #7346 üzenetére

    thyeby,

    köszi a technológiai leírást! :)
    Számomra a 6. ponttól érdekes a dolog. Tehát a darabolás. Miután nálad ez "létszükséglet" én biztosan kitalálnék valami más technikát a "szemre illesztés" helyett. Nem azt akarom mondani ezzel, hogy ne tudnál pontosan dolgozni így, de azért fárasztó ez a fajta odafigyelés. Azt tökéletesen értem, hogy miért nem teszel oda ütközőt, azzal tényleg csak a baj van, de biztosan lenne rá más megoldás is. Sőt, szinte biztos vagyok abban, hogy erre létezik "gyári" készség, ha nem, akkor el kellene gondolkodnom rajta, hátha ebből fogok meggazdagodni. :)
    Anélkül, hogy teljesen végiggondolnám, a következők jutnak eszembe:
    - egészen vékony lemezből (ki kell kísérletezni, 0,5-1mm vagy még vékonyabb?) csinálni ütközőt, ami arra elég, hogy ütközzön az anyag, de vágás után könnyen kifordul onnan
    - az ütköző egység magára a fejező részre van rászerelve úgy, hogy a teljes átvágás előtti pillanatban egy rugó felkapja az ütközőt, amjd amikor emeled a fűrészt megint visszatér az ütköző állapotba
    - az ütközőt le-fel egy pedál segítségével lehet működtetni, a lábad úgyis szabad :)

    Mindhárom verzióhoz tartoz(hat)na egy kis levegős rásegítés, vagyis vagy elfújatod a levágott munkadarabot, vagy elszippantod.

    Mondom, ezek csak a hirtelen ötleteim, szerintem mindegyik kivitelezhető.

    A lakkozás jó kis kérdés, én, amikor pártucat kockaszerű tárgyat kellett csinálnom, akkor szépen leraktam őket egy nagy tálcára, mondjuk 10×10 kockát, lefújtam egy oldalát, tálcát cseréltem, stb. Aztán a megfújt tálca kockáit soronként átforgattam, ugyebár négyszer, aztán a macerásabb utolsó két oldalt. Most, hogy írom, be kell látnom, elég körülményes :), de mondom, az én "kockáim" nagyobbak voltak, kevesebben voltak, stb.

    A darabolásról még annyi jutott eszembe, hogy én valószínűleg, ha már ilyen ezres mennyiségről van szó, akkor asztali körfűrészen vágnám, egyszerre annyi pálcával, ami elfér a fűrészlap és a szögvezető között. Az ütköző rövid lenne, tehát csak a fűrészlap vonaláig érne, a leeső darabok tolnák egymást, szabadon. És persze ehhez még inkább ideális lenne, olyan körfűrész asztal, aminek "tili-tolizható" az asztala. Formatizáló asztalnak hívják rendesen? Ennek még abból a szempontból is előnye lehet, hogy a gérvágó hajlamos a munkadarab túloldalán kiszőrözni az anyagot ugyebár, ha viszont több van egymás mellett összeszorítva, akkor megtámasztják egymást és nincs ilyen gond. Persze a gérvágónál is oda szoktam tenni hátfal gyanánt egy lécet a munkadarab mögé és az is jó szolgálatot tehet.

    Szerintem te határozd meg, hogy milyen anyagból legyen a kocka, mert a megrendelőnek majdhogynem mindegy. Abból kell csinálni, ami a legszebben darabolható. Ne legyen nagyon puhafa.

    itt van még egyáltalán a tisztelt megrendelő? :)

Új hozzászólás Aktív témák