Játékmenet és irányítás
A Wolfenstein: The New Order című FPS játéktól sokan azt várták - többek között én is -, hogy visszahozza a klasszikus lövöldözős játékok hangulatát. Nehéz feladat ez, hiszen amióta a Wolfenstein 3D megjelent, a játékosok is generációváltáson estek át. A fiatalok hozzászoktak a modern háborús játékokhoz, manapság már csak a hozzám hasonló őskövületek hiányolják a régi FPS címek hangulatát. A Machinegames viszonylag jól vette az akadályt, bár az kétségtelenül érződik a programon, hogy amellett, miszerint igyekeztek megőrizni a klasszikus FPS játékok jellemzőit, gondoltak a konzolosokra is, akik a jelenlegi vásárlói réteg gerincét adják, számukra is fogyaszthatóvá kellett tenniük a programot.
A Machinegames csapatának dicséretére legyen mondva, hogy a klasszikus FPS játékmenetből viszonylag sok jellemzőt sikerült megőrizniük (Viszont emiatt elképzelhető, hogy a mai, Call of Duty és Medal of Honor játékokon edződött ifjúság pár dolgon meg fog lepődni, ha kipróbálja). Vegyük például az életerő-rendszert, itt nem tudjuk azt megcsinálni, hogy elbújunk egy fedezék mögé, majd onnan pár másodperc múlva teljesen meggyógyulva indítunk rohamot. Itt bizony életerő-csomagokra lesz szükségünk a felépüléshez, bár azért a készítők némi könnyítésként beletették, hogy ha 20 alá esik a HP mennyisége, akkor odáig felgyógyulunk (Afelett is van korlátozott regeneráció, de nagyon limitált formában). Egészségünk megőrzése érdekében nem árt némi páncélt magunkra ölteni, így kevésbé sebződünk harc közben. A rejtekhelyen minél többször aludjunk, így 10 ponttal növekszik permanensen a HP, sokszor ez életet menthet.
Pajzsokat sok formában találhatunk, az ellenfelek által elhullajtott sisakokon át a golyóálló mellényeken keresztül egészen a robotokról leszakadt darabokig minden felhasználható védelemre. Érdemes széttörnünk a pályákon található ládákat, melyekben értékes felszerelések lapulhatnak: lőszert, páncélt, elsősegélycsomagot és sok hasznos holmit szerezhetünk így. Persze az a legjobb, ha minél kevésbé sérülünk, érdemes fedezéket keresnünk és onnan kihajolva osztani az áldást. Mondjuk arra figyeljünk, hogy a nagyobb kaliberű lövedékek elől ne faasztal mögé bújjunk, mert seperc alatt cafatokra szedik őket. Még a betonoszlopok is széttörnek egy idő után, legjobban akkor járunk, ha valami fémből készült fedezéket keresünk. Persze ez fordítva is igaz, mi szintén szétlőhetjük a nácikat védő objektumokat, ezt nagyon jól megcsinálták a Machinegames csapatának tagjai.
Aki játszott az eredeti Wolfenstein 3D-vel, az emlékezhet rá, hogy a nácik halomra lövésén kívül sok titkos helyet is találhattunk a pályákon, melyekben a fegyverek, lőszerek és gyógycsomagok mellett kincsek is lapultak. Akkor még pontszámokat kaptunk a pályák végén, így, aki rábukkant egy ilyen kincseskamrára, sok ponttal gazdagodhatott. Nos, ez visszatért a New Order esetében is, szintén sok érdekesség található a helyszíneken, melyek között térképeket, titkos dokumentumokat, titkosírás kódokat és aranykincseket is találhatunk. Bár itt már nem pontokat kapunk értük, hanem achievementeket. Egy biztos: aki mindet össze akarja szedni, annak legalább kétszer végig kell játszania a programot, mert olyan ajtók mögött lapul némelyik, melyeket csak akkor tudunk kinyitni, ha az adott mesterséget megtanító társunkat mentettük meg (Azok kedvéért, akik nem olvasták az előző oldalt: a sztori elején választanunk kell két társunk között, egyik az elektromos ajtók rövidre zárására, a másik a mechanikus zárak feltörésére tanít meg).
Az egészet úgy kell elképzelni, mint a Batman: Arkham játékok esetén. A pályákon meghatározott számú rejtett objektum található. Minden helyszínen van egy térkép - általában irodákban, asztalokon, a falra kitűzve és hasonló helyeken bukkanhatunk rájuk -, melyet ha felveszünk, megjelenik a pálya komplett alaprajza a titkos kincsekkel együtt, melyek egy kérdőjellel vannak bejelölve. Persze azt magunknak kell kitalálnunk, hogy mik azok és hogyan férhetünk hozzájuk. Sok esetben rejtekajtók mögött helyezkednek el, melyeket egy mechanizmus aktiválásával nyithatunk ki (Elforgatható gyertyatartó, kihúzható könyv, stb.).
Aminek legjobban örülök a Wolfenstein: The New Order című játék kapcsán, hogy a készítők nem erőltették benne a QTE-t (Quick Time Event - Amikor billentyűket kell nyomkodni meghatározott időben és sorrendben, másképp azonnal Game Over. Ez kontrollerrel egyszerű, de PC-n, egérrel és billentyűzettel irányítva rémálom, alaposan elcseszheti a hangulatot. Lásd pl. az új Tomb Raider játéknál.). Ugyan lesz pár alkalom, amikor a robotkutyák elől kell menekülni, de ehhez elég megtanulni a futás közbeni ugrást és csúszást, másra nem lesz szükségünk. Ezen kívül csak akkor van némi QTE, amikor késsel védekezünk a kutyák és katonák ellen, ilyenkor bal gombbal csapkodunk, jobban védekezünk. Szerencsére a Machinegames csapata belátta, hogy nem mindenki kontrollerrel játszik - főleg PC-n -, így nagyon helyesen hanyagolták a dolgot. Ez egy nagy pirospont részemről.
De sajnos a Wolfenstein: The New Ordernek van egy olyan sajátossága is, ami miatt néha elment tőle a kedvem. Ez pedig a checkpointos mentési rendszer. Egy "old school" jellegű játékban miért nem lehet manuálisan menteni? Igaz, hogy viszonylag sokszor ment a játék, de ez az ellenőrzőpontos baromság főleg azoknál a részeknél idegesítő, ahol egy szál késsel a kezedben kell lopakodnod és hosszú perceket töltesz azzal, hogy kifigyeld az őrök mozgását, a biztonsági rendszer működését, a lézerek útvonalait, stb. Itt elég egy hiba és máris véged van, késsel nem győzhetsz le egy egész tucatnyi ellenfelet. Márpedig ilyen rész sokszor van a játékban, itt nagyon sok idő telik el, mire eljutsz a következő ellenőrzőpontig. Amikor meg már hatodszor halsz meg és az egészet elölről kell kezdeni... na, az enyhén szólva idegesítő.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
