Bevezetés
Idén márciusban jelent meg az új Tomb Raider játék, melyben a Crystal Dynamics teljesen újjáformálta Lara Croft figuráját, valamint szakítottak a hagyományos, ügyességet és logikát igénylő játékmenettel, hogy helyette a mai trendnek megfelelő, látványos, véres harcokkal tarkított, kevés gondolkodást igénylő, QTE-vel nehezített játékot készíthessenek (Quick Time Event = Amikor a felvillanó gombokat kell nyomkodni a továbbhaladáshoz). A cél kétségtelenül az volt, hogy azok is végigjátszhassák a játékot, akik még nem próbálták a korábbi részeket, ergo a minél nagyobb profit. Habár az új programra közel sem lehet azt mondani, hogy rosszul sikerült volna, de a Lara Croft rajongók picit csalódtak benne, hiszen már nem nyújtotta azt a valódi Tomb Raider hangulatot, amihez az elmúlt 17 év alatt hozzászoktak.
Bizony, már majdnem tizenhét év telt el, mióta a Core Design megjelentette a legelső Tomb Raider epizódot 1996. október 25-én. Lara Croft figurája azóta valóságos legendává vált, amit szinte mindenki ismer, akik játszottak már valamelyik epizóddal és sokan mások is, kik csak hírből hallották a nevét. A Tomb Raider első részének sikerét követően sorban érkeztek a folytatások, ám azok egyre inkább hanyatló tendenciát mutattak népszerűség tekintetében. Ez főleg annak volt köszönhető, hogy a játékmotor és a megoldandó feladatok komplexitása szinte alig változott, rossz nyelvűek szerint csak Lara baba óriási mellei mentették meg a játékot.
A sorozat mélypontja a hatodik epizód volt (The Angel of Darkness), melyben végre új motort írtak a játékhoz, ám valamilyen oknál fogva gyakorlatilag félkészen adták azt ki, ezért nem is volt meglepő, hogy hatalmasat bukott a rajongók szemében az egész franchise (Aki hozzám hasonlóan játszott akkor vele, bizonyára emlékszik még ezekre a hibákra - pl. a lépcsőkön gyakorlatilag lehetetlen volt közlekedni, össze-vissza forgott Lara, a textúrahibák miatt a fél képernyő zöld színben úszott, stb. -, szerencsére az időközben napvilágot látott javítások feltelepítését követően már egy korrekt programról beszélhetünk). Ennek köszönhetően a kiadó Eidos - akit időközben felvásárolt az SCI -, valamint a fejlesztő Core Design gyakorlatilag teljesen megszűnt létezni, a franchise pedig majdnem eltűnt a süllyesztőben.
Lara Croftot és a Tomb Raider szériát a Crystal Dynamics csapata mentette meg, akik a Legend című epizóddal végre visszatértek a sírrabló környezethez, a hangsúly pedig ismét az ügyességi- és logikai feladatok megoldására terelődött, bár elég sok fegyveres harc is volt benne. Ráadásul egy vadonatúj játékmotort is készítettek, valamint kiegészítették a játékot különféle ötletekkel, melyekkel nem titkoltan a legújabb Prince of Persia lekörözését kívánták elérni. A program hatalmas siker lett, a játékosok örültek, hogy visszakapták a valódi Lara Croftot, a készítők pedig a rajongók kegyeit azzal kívánták ismét megszerezni, hogy elkezdték elkészíteni az első rész remake-jét.
A Tomb Raider Anniversary munkálatai nagyon nehezen indultak be, először egy régi Core Design alkalmazott kezdett el dolgozni rajta, de nem boldogult vele. Ekkor bevonták a csapat maradék fejlesztőit is, ám később az ő változatukat is elvetették. Végül nem volt más hátra, ismét a Crystal Dynamics vette kézbe az ügyet, akik a Legend motorját használták fel, kiegészítve némi játékmechanikai újítással - karókon ugrálás, valamint a kampós kötél segítségével immár a falakon is mászkálhattunk -, de, hogy hűek maradjanak az eredeti játék hangulatához, más feature-öket kivettek belőle.
Legérdekesebb azonban, hogy az automatikus megkapaszkodást kikapcsolhatóvá tették a készítők, így aki kellőképpen szeretné átélni az eredeti játék hangulatát, az letilthatja, ekkor Lara kődarabként esik a mélybe, nem fogja meg magától a peremeket, ha figyelmetlenek vagyunk. A PDA, headset, távcső és lámpa szintén kikerült, helyette visszatért Lara naplója, melyben feljegyzésre kerülnek a fontosabb információk. Az Anniversary eredetileg a játék 10. évfordulóján jelent volna meg 2006-ban, de a korábbi botlások miatt egy évet csúsztak vele, végül 2007. június elsején adták ki.
Figyelem! Mielőtt továbblapoznátok, fel kell hívnom a figyelmét azoknak, akik még nem játszottak a Tomb Raider 1 vagy Anniversary játékokkal, miszerint a mellékelt képek néhol spoileresek lehetnek, ezért csak azok olvassanak tovább, akiket ez nem zavar. A többiek lapozzanak az utolsó oldalra.
Játékmenet és irányítás
Akik már játszottak valamelyik Tomb Raider epizóddal, azok számára az Anniversary kezelése sem jelent majd problémát. Akik kontrollerhez vannak szokva, jobban járnak az ügyességi részeknél és a főellenfelek ellen vívott harcoknál (van egy speciális mozdulat, aminek alkalmazása nélkül ezeken a részeken sokkal nehezebb átjutni), de a billentyűzettel és egérrel játszók is tökéletesen irányíthatják a játékot, én is úgy vittem végig. Pár helyen viszont a változó kameraállás miatt szívni fogunk, akármivel is játszunk.
Akik játszottak az első résszel, azok számára nosztalgikus érzést kelt a régi helyszínek újbóli végigjárása, az ismerős ellenfelek viszontlátása, na és persze, hogy ismét az ereklyék felkutatásáról, illetve azok megfelelő helyen való használatáról szól a játék. Bizonyára sokan vannak köztetek igazi rajongók, akik annak idején füzetbe jegyezték le a rejtvények megoldását és az egyes kulcsok és kapcsolók helyeit. Én is így voltam vele. Amikor kijött a harmadik epizód (Tomb Raider III - Adventures of Lara Croft), annyiszor segítettem ki az elakadt cimborákat, hogy a végén már kívülről fújtam mindent. Ha betöltöttek egy mentést, kapásból tudtam, melyik pályán van és mit kell ott csinálni.
Ebben a tekintetben az Anniversary egy picit eltér az első résztől, hiszen például az emberi ellenfelekkel a szó valódi értelmében nem kell megküzdenünk, hanem csak egy könnyebb QTE-t kell lejátszanunk a győzelemhez. Állatokból és természetfeletti lényekből sincs nagyon sok, hiszen a játék nem a harcra, hanem az útkeresésre és a megoldandó feladatok leküzdésére van kihegyezve. A Legendben az ellenfelekről elugorva kapcsolt be a Max Payne-ben látotthoz hasonlító "Bullet-time" (Amikor lelassul az idő, így pontosan tudunk célozni). Az Anniversary-ben ez úgy működik, hogy célpontkijelöléssel megsorozzuk ellenfelünket, majd amikor az őrjöngve nekünk ront, közelünkbe érve lelassul az idő, ekkor gyorsan el kell vetődnünk az útjából (irány+vetődés) - közben végig ki kell őt jelölve tartani -, majd amikor a két piros célkereszt középen összeáll, lőjük fejbe.
Érdemes begyakorolnunk ezt a mozdulatot, mert a főellenfelekkel szemben nagyon megkönnyíti a győzelmünk esélyét, sőt, lesz olyan hely, ahol enélkül nem is tudunk majd továbbhaladni. Szintén gyakoroljuk be a csáklyával falon futást és onnan megfelelő irányba való elugrást, mert sok helyen meglehetősen gyorsan kell alkalmaznunk ezeket. Amire érdemes még odafigyelni, hogy sok platform leszakad, leereszkedik, vagy csak bizonyos ideig érhető el, tehát minél gyorsabban kell végigugrálnunk rajtuk, lehetőség szerint megszakítás nélkül.
Ami viszont mindenképp meg fogja nehezíteni életünket, az a folyamatosan változó kameranézet, valamint a látószögtől függő irányításváltozások. Ezt szó szerint kell érteni. Ugyanis, miközben Larát irányítjuk a (WASD) gombokkal, és épp egy csáklyával rugaszkodunk el egy falra, ahol azután jobbra-balra kell futnunk, hogy sebességet gyűjtsünk és elugorhassunk a kívánt irányba. Igen ám, de közben a kamera helyzete is folyamatosan változik, miközben igyekszik követni mozgásunkat. Ez még nem lenne akkora gond, de mivel azt, hogy mi most előre, hátra, jobbra vagy balra akarunk menni, a kamerához viszonyítva dönti el a program, ezért ha elindulunk előre, abból hátra lesz, ahogy átérünk a másik oldalra és vice versa.
Néha ez meglehetősen kellemetlen tud lenni, de csak elsőre, amint megszokja az ember, utána képes alkalmazkodni. Azonban még így is sokszor fog kellemetlenséget okozni, ezt a részt megoldhatták volna máshogy is. Amire leginkább ügyelnünk kell játék közben, hogy alaposan nézzünk körbe, hiszen a továbbvezető út nem mindig az, ami elsőre látszik. Sokszor ott van előttünk a cél, de átugrani nem tudunk, ekkor általában vagy a falon, vagy pedig az oszlopokon kell réseket keresnünk, amiknek segítségével átjuthatunk a túloldalra.
Életerőnket gyógyítócsomagok segítségével állíthatjuk vissza, ezek általában a pályák eldugottabb részein találhatóak, így már csak miattuk is érdemes rendesen körülnézni a terepen. Kétfajta csomag van, a kisebb egészségünk harmadát, míg a nagyobb az egészet helyreállítja. Akadnak még különféle relikviák, melyek megszerzéséhez bizony elég kacifántos utat be kell járnunk. Ha valaki igazi fanatikus, akkor az egész játék jóval nagyobb és hosszabb kihívást fog neki tartogatni, mint az első rész.
Végszó, ajánlás
A Tomb Raider Anniversary című játék sokkal nehezebb és hosszabb lett, mint a Legend, sőt, még az első részt is túlszárnyalja. Aki minden relikviát meg akar szerezni, mellette pedig a Time Trial (időre kell végigmenni) módot is ki akarja próbálni mind a 15 pályán, az készüljön fel egy legalább 20 óráig tartó kalandozásra. Nekem a végén 72%-ra sikerült kivinnem a játékot, melyhez 15 óra és 40 percnyi játékidőre volt szükségem.
Véleményem szerint a Tomb Raider Anniversary lett az eddig elkészült részek között a legjobb, mellyel méltóképpen emlékezhetünk meg a klasszikus kiadásról. Aki már játszott vele, annak jóleső érzést fog nyújtani a modern köntösbe bújtatott régi helyszínek látványa, aki pedig még nem próbálta, most bepótolhatja, amiről eddig lemaradt. A program hibájaként az ellenfeleket irányító mesterséges intelligencia színvonalát lehet csak felhozni. Nem taktikáznak semmit, csak egyenesen jönnek nekünk vagy lövöldöznek ránk, amint meglátnak bennünket. Ezt azért egy kicsit jobban is megcsinálhatták volna, minden más tekintetben nagyszerű játék lett a Tomb Raider Anniversary.
A bemutató elkészítéséhez a Steames verziót használtam, ahol kapható az eddig megjelent összes epizód, így aki szeretné kipróbálni a klasszikus Tomb Raider játékokat, onnan beszerezheti őket. Még a régi játékosok számára is, akik végigjátszották már az eredeti kiadást, ajánlom, ha még nem tették, próbálják ki az Anniversaryt, sokkal másabb, mégis ismerős élményben lesz részük általa.
Azoknak pedig, akik még mindig túl nehéznek találják a Tomb Raider játékokat, de ellenben a legújabb, átdolgozott, idei kiadás elnyerte tetszésüket, nyugodtan tegyenek egy próbát az Underworlddel is. Ugyanis az más lényegesen könnyebb, mint a korábbiak, de még megvan benne a régihez hasonlító, feladatok megoldását előtérbe helyező játékmenet. Így, miután azt már kitapasztalják, nekifoghatnak a Legendnek, végül jöhet az Anniversary... Nem bánják meg. :)
