Játékélmény és tapasztalatok
Elérkeztünk ahhoz a részhez, ami leginkább számít egy ekkora terjedelmű trilógia értékelésének szempontjából (Elvégre ne felejtsük el, hogy itt most mindazon cselekedeteinknek kellene eredményre vezetnie, melyeket meghoztunk a korábbi részekben). Nagyon nehéz véleményt írnom a Mass Effect 3-ról, hiszen első végigjátszásra egy minden tekintetben kiemelkedő játékról van szó, aminek nagyon jó a hangulata. Ám akadnak benne súlyos hibák is, amik nem csak hogy kiegyenlítik a mérleg nyelvét, de a végén már az újrajátszás kihagyását is komolyan fontolóra vettem miattuk. Na de kezdjük az elején:
Le merem fogadni, hogy viszonylag kevesen vágtatok bele úgy a Mass Effect 3 eseményeibe, hogy előtte ne játszottatok volna mindkét epizóddal. Aki úgy ül le játszani, hogy nincs tisztában az előző részek tartalmával, vagy nem ismeri a szereplőket, annak gyakorlatilag soha nem is lesz fogalma semmiről, ami itt történik. Márpedig a játékról csak úgy lehet teljes képet alkotni, ha mindhárom részt végigjátszottuk.
Bevallom őszintén, számomra a Mass Effect 1 és 2 olyan játékok, melyeket legalább egy tucatszor végigvittem, és még ma is lenne hozzá kedvem hogy elkezdjem akármelyiket. A BioWare egy olyan univerzumot hozott létre, aminek története egyszerűen lenyűgöző. Amikor elkezdjük az első részt és megismerkedünk későbbi csapattársainkkal, majd együtt felfedezzük a galaxist, mindez egy olyan hatalmas élmény, amit senki nem tud felfogni, aki nem élte át.
Egyszerűen annyira meg lehet szeretni a karaktereket, hogy jómagam is a második részben nem voltam maradéktalanul boldog, amikor kiderült, hogy nem dönthetem én el, kit veszek fel a csapatba, és kit nem. Igaz, ott legalább volt egy fedősztori, miszerint páran azért nem jönnek velünk, mert a Cerberus-szal vagyunk, mások két év alatt egyéb érdekeltségeket szereztek, stb.
Kaptunk viszont helyettük másokat, akikkel ismét egy olyan küldetést kellett megoldanunk, amihez elengedhetetlen volt valamennyiük közelebbi megismerése, személyes küldetésük teljesítése, azaz ismét közel kerültünk hozzájuk. Ráadásul az Öngyilkos küldetést is minden társunk túlélhette, amennyiben komolyan odafigyeltünk és nekik való feladatokat bíztunk rájuk, valamint ügyeltünk csapataink összeállítására.
A Mass Effect 3 során nagyon jó volt látni ismét mindenkit, akivel az elmúlt részek alatt találkoztunk. Ráadásul ezen találkozások alkalmával rendszerint egy kellemes társalgásnak is tanúi lehettünk. Némelyiken nagyon jól szórakoztam (Például amit a képen is látni, amikor Joker megkérdezi Jack-ket: "Hé, Jack, most hogy a hadseregben fogsz szolgálni, viselsz majd rendes egyenruhát is? Vagy csak a rangjelzéseket fogod magadra tetováltatni?").
Pont ezek azok a dolgok, amik személyiséget adnak a karaktereknek. És akkor mutatkozik meg igazán hogy ki mennyire ismerte a karaktereket, amikor kapunk egy üzenetet tőlük, vagy hallunk egy NPC-t róluk beszélni SPOILER: (Nem is tudjátok, milyen szomorú lettem, amikor a Citadellán sétálva egy NPC arról beszélt, hogy egy Cerberus orgyilkos lelőtte Kelly Chambers-t. Nem sokkal azelőtt még beszélgettünk, visszaadta a halaimat, de nem jött a Normandiára, mert a Collector bázison történt események nagyon megviselték). Spoiler vége.
Aki nem játszott a ME1-el és 2-vel, az valószínűleg nem fogja ezt fel.
Az első végigjátszás során pont az ilyen visszautalások, valamint a régi társakkal és ismerősökkel történt újbóli találkozás miatt, ahogyan a korábban átélt események hatására szembeszegülnek akár népük akaratával is és velünk harcolnak a Reaperek ellen, ezek adják meg azt a hangulatot, amit a korábbi részek során átéltem. Ezen a téren csillagos ötöst érdemel a Mass Effect 3.
A játékmenetet tekintve összességében nem lehet okunk panaszra, mert bár akadnak benne kisebb-nagyobb hiányosságok (Például a SPACE billentyű mindenes szerepe), azért egy viszonylag jól kezelhető programmal állunk szemben. Lehet hogy csak én voltam szerencsés e tekintetben, de egy végigjátszás után nem találkoztam még olyan buggal, mint ami a ME2-ben volt, hogy Shepard felragadt egy magasabb objektum tetejére és nem tudott onnan lejönni.
A fegyverek és ruhák fejlesztgetése szintén jó ötlet, bár személy szerint inkább vettem magamnak komplett páncélokat, minthogy cserélgessem a megszerzett darabokat. Viszont a mordályokból célszerű megvenni a lehető legjobb változatot is, mert a ráaggatható kütyük önmagukban nem sokat érnek. Aki biotikus vagy technológiai képességet használ, az pedig figyeljen a fegyverek súlyára, vannak fejlesztések, melyekkel ezek lecsökkenthetők, érdemes megvenni őket.
Ami nem tetszett a Mass Effect 3-mal kapcsolatban, az a vége. Konkrétan az utolsó 15 perces záróanimáció, melyben a BioWare sikeresen hazavágja az egész trilógia során eddig elért eredményeink értelmét. Én hozzávetőlegesen 80 órát töltöttem el annak a mentésnek a létrehozásával, amit ide importáltam. A Mass Effect sorozat legjobb része eddig az volt, hogy a döntéseink nyomán kialakult egy világ, melynek szereplőit, helyszíneit és egyéb tulajdonságát mostanra megszerettük. Erre itt egy olyan befejezést kaptunk, ami mindennek ellentmond, amit az eddigi 80 óra során átéltem.
SPOILER! A harmadik részt úgy harangozták be, hogy ennek végén minden kérdésünkre választ kapunk, valamint hogy a 16 különféle befejezés a mi döntéseink nyomán válik elérhetővé. Ez kérem szépen egy rakás hazugság. Az eddig meghozott döntéseinknek az égvilágon semmi köze nincs az utolsó negyedóra eseményeihez. Ha nem importálunk mentést, akkor is ezt a végkifejletet kapjuk, ami elfogadhatatlan. Egészen odáig minden a legnagyobb rendben van, az embert épp kezdi átjárni a magasztos önfeláldozás érzése, mert hát őszintén, ki nem áldozná fel boldogan az életét, ha ezzel megmentheti azt, akit szeret, sőt, az egész galaxist is? Amint viszont elkezdődik a záró animáció - melynek során még csak beleszólásunk sincs a dolgokba - az eddigi munkánk percek alatt kárba vész.
Hiába mentettük meg akit csak lehetett, hiába igyekeztünk a legnagyobb flottát idevezényelni, a végén pusztán egyetlen döntésünk van: a három lehetséges megoldás közül melyiket akarjuk - melyek között persze nem szerepel az, hogy csak a Reaperek pusztuljanak el, senki más. Kész. Ennyi. Nem választhatunk mást. És ami a legrosszabb: nem látjuk meg, mi fog történni ezután! Gondoljuk csak el: ott az egész galaxis hadserege, a relék felrobbantak, hogy mennek vissza? Mellesleg az Arrival DLC-ben egy egész naprendszert megsemmisített a relé felrobbanása, ott akkor azt mondták, hogy ez elkerülhetetlen. Amennyiben ez tényleg így van, akkor Shepard ezzel több életet oltott ki, mint a Reaperek együttvéve. Spoiler vége.
Egyszóval az egésznek nincs semmi értelme. Én úgy éreztem, mintha valami komoly rész hiányozna a játék végéről, pont az, amiben megtudhatjuk hogy miért is alakult minden úgy, ahogy. Személyes véleményem az, hogy akárcsak a szintén sok vitát kiváltott From Ashes esetében, innen is kivágtak egy részt, amit később DLC formájában fognak majd kiadni. Amennyiben igazam lesz, és ezért pénzt is fognak kérni, abban az esetben a Mass Effect 3 volt az utolsó BioWare játék, amit megvettem.
A Mass Effect 3 ismét bizonyíték a Dragon Age II után, hogy a játékosok az előző részek kiválóságára alapozva megvásárolják a programot, majd utána pofára esnek annak végigjátszása közben, hogy egyáltalán nem azt kapják, amire számítottak. De, ahogy Csülök is fogalmazott az Elátkozott Partban: "Egy tisztességes embert csak kétszer lehet becsapni." Harmadszorra már tuti nem dőlök be a BioWare nevének.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
