Damn... I'm looking good!
A Duke Nukem 3D című játékot a Build Engine hajtja, amit a 3D Realms megbízásából egy akkor húszéves fiatalember, Ken Silverman fejlesztett ki. Technológiailag nem volt csúcsminőségű, hiszen már az egy évvel korábban, 1995-ben megjelent Descent című játékban is 3D-s ellenfelek voltak, itt pedig még 2D-s sprite-okat használtak, melyek közelről elég pixelesre sikeredtek. Ráadásul nem sokkal később, 1996. júniusában az id Software kiadta az első, teljesen 3D-s játékot, a Quake-et. Az egyedüli fejlettség, ami a DOOM-hoz képest megfigyelhető a Duke Nukemen, az úgynevezett "room over room" technológia alkalmazása, aminek segítségével egymásra pakolt szobákkal is találkozhattunk benne (Elég kezdetleges volt még, később a Shadow Warrior című játékban forrt ki igazán ez a technológia).
Azzal a 3D Realms is tisztában volt, hogy a Duke Nukem 3D technológiailag nem fogja tudni megszorongatni a Quake-et, ezért a hangulatnak kellett odavernie, ha versenyben akartak maradni. Szerencsére Duke Nukem személyében egy olyan főhőst sikerült alkotniuk, aki meghatározó alakja lett a játéknak. Egyfolytában kommentálja az eseményeket, beszól a szörnyeknek, elcsábítja a sztriptízbárban táncoló lányokat, valamint olyan emlékezetes módszerrel intézi el a főellenfeleket, melyekre azóta sem akadt példa (Egyiknek például letépi a fejét és belesz@rik a torkába). Erre rátett egy lapáttal a játék zenéje, melyet Lee Jackson szerzett és nagyon megdobta a játék hangulatát, különösen a főcímzene, a "Grabbag" vált ismertté.
A játék története Los Angelesben játszódik, mégpedig a jövőben, amikor idegen létformák rohanják le a Földet, hogy csinos nőket rabolhassanak, majd begubózzák és keltetőnek használják őket. Olyan idióta teremtményekből állt az inváziós csapat, mint a Pig Cop, Octobrain, Predator Trooper, vagy Alien Queen. Duke Nukem persze ezt nem nézheti tétlenül, így elindul, hogy sajátságos módon rendet vágjon az idegenek között, akik nem átallják elrabolni a csinos hölgyeményeket.
Ami a fegyvereket illeti, ott sem fogták vissza magukat a készítők, ugyanis a hagyományos gyilkolóeszközökön felül olyan nyalánkságok is helyet kaptak a repertoárban, mint a zsugorító-, fagyasztó-, és mikrohullámú fegyver, valamint mindenki kedvence, a Devastator. A kicsinyített ellenfeleket szimplán el lehet taposni, a megfagyottakat darabokra rúgni, míg a mikrohullám felpüffeszti és szétrobbantja az idegeneket. Persze azért egy FPS játékból nem hiányozhat a rakétavető sem, ami a rossz arcúak cafatokra robbantásán kívül a repedt falak áttöréséhez is kiválóan használható.
Ahogy általában az erőszakos játékoknál lenni szokott, a Duke Nukem 3D is megkapta a magáét a cenzoroktól. Legjobban azt kifogásolták, hogy szerintük a játék tárgyiasítja a nőket, sőt, erőszakra szólít fel ellenük. Holott ennek épp az ellenkezője van benne, ugyanis ha egy sztriptízbárban megöljük a táncosnőket, sokkal több ellenféllel kell megküzdenünk. Az sem tetszett, hogy a malacfejű idegenekre rendőrruhát adtak, így azonosítva a disznókat a rendőrökkel. Sok helyen csak cenzúrázva engedték árusítani a játékot, Ausztráliában pedig be is akarták tiltani, ám végül ez nem jött össze, viszont csak a legmagasabb besorolással árulhatták a boltok.
Mindezek ellenére nagyon sikeres lett a Duke Nukem 3D című játék, amit főleg a rengeteg poénnak és utalásnak köszönhet, melyekben játékokat, filmeket és zenéket figuráznak ki (Még a DOOM főszereplőjét is megtalálhatjuk egy templom oltára mögött, amire Duke beszól: "That’s one doomed space marine"). Sajnálatos módon a 15 évvel később, 2011-ben megjelent Duke Nukem Forever már a közelébe nem ér a hajdani játék hangulatának. Azonban Duke mindmáig az FPS műfaj egyedi figurája, a Duke Nukem 3D pedig egy olyan játék, amit mindenkinek érdemes kipróbálnia.
Aki érzékeny a pixeles grafikára, ma már nagy felbontású modellek és textúrák révén teljesen modern köntösbe tudja öltöztetni a játékot. Mindamellett szerintem, aki a valódi Duke Nukem 3D-élményt szeretné átélni, az maradjon meg az eredeti kinézetnél. Szerencsére a Steamen és GOG-on árusított Megaton Edition tökéletesen fut 64-bites Windows 8 alatt is, amellett megőrizte az eredeti, hamisítatlan Duke-hangulatot. Mindenkinek ajánlom kipróbálni, aki szeret nosztalgiázni és szereti az FPS játékokat.
