Hail to the King, baby!
Az idősebb olvasók, akik emlékeznek még az első FPS játékokra, bizonyára ismerik Duke Nukemet, hiszen a kigyúrt szőke macsó, aki jellegzetes beszólásaival és kommentárjaival szórakoztatta a játékosokat, legalább annyiunk életét változtatta meg, mint a Wolfenstein 3D és a DOOM. Nem véletlenül, hiszen főleg az id Software-nek és a Wolfenstein 3D sikerének köszönhető, hogy az idegenek seggét szétrúgó, a Föld nőállományát tőlük megmentő hős megszületett. Lássuk, hogyan indult útjára a Duke Nukem 3D.
Amikor az id Software 1992-ben elkészült a Wolfenstein 3D című játékkal, még nem tudhatta senki, mekkora sikert fog aratni a játékosok körében. A program kiadója az Apogee Software volt, mely maga is tartott fenn saját fejlesztőrészleget, amikor pedig látták a Wolfenstein 3D óriási sikerét, elhatározták, hogy megpróbálkoznak FPS játék készítésével. 1994-ben két divíziót hoztak létre, egyik a Pinball Wizards, a másik pedig a 3D Realms volt. Utóbbit direkt azzal a céllal alapították, hogy 3D-s játékokat fejlesszenek.
Elsőként a Terminal Velocity készült el, melyet a Terminal Reality csapata fejlesztett és a 3D Realms adott ki 1995-ben. Közben a tervezőasztalon már folytak a Max Payne című játék előkészületei, mellette pedig belefogtak saját FPS játékuk elkészítésébe. A Duke Nukem első két része oldalnézetes platformjáték volt, melyet az Apogee adott ki 1991-ben és 1993-ban, ennek folytatását kezdték el 3D-ben tervezni a 3D Realms stúdiójában. A programot eredetileg LameDuke néven fejlesztették, ám 1994-ben, a még bétafázisban lévő projekten komoly koncepcióváltást hajtottak végre, így végül mikor 1996. januárjában megjelent, már egy teljesen más képet mutatott.
Duke Nukem az első két részben egy jellemtelen alak volt, akit a CIA bérelt fel, hogy megmentse a Földet egy Dr. Proton nevű gonosztól. Szinte alig lehetett hallani a hangját játék közben, ezért nem is vált túlzottan egyedivé. Ám a 3D Realms csapata a harmadik epizód készítésekor elhatározta, hogy egyéniséget adnak a karakternek, ezért felbérelték az akkor még teljesen ismeretlen Jon St. Johnt, akinek markáns, macsós orgánuma azóta egybeforrt Duke Nukem figurájával. Mára szinte elképzelhetetlen, hogy Duke Nukem másnak a hangján szólaljon meg, annyira illett ez a szerep Johnnak.
Ezt megfejelendő, hogy Duke figurája még jobban kiemelkedjen a tömegből, meglehetősen szexista és mocskos beszédstílussal látták el, ráadásul magát a játékot is a túlfűtött erőszak és erotika jegyében készítették. Mindenfelé meztelen nőket, valamint vért és robbanás után szanaszét repülő húscafatokat láttunk. Viszont minden alpárisága ellenére a Duke Nukem 3D című játékot olyan morbid humor jellemzi, hogy még tucadjára végigjátszva is felnevetünk főhősünk beszólásain. Egy példa: játékterem, benne Duke Nukem flipper. Ha odamegyünk és használni akarjuk, Duke beszól: "Nincs időm, hogy magammal játszadozzak."
Akkoriban még csak floppy meghajtó volt a 486-osomban, a játékokat tucatnyi lemezen hurcoltuk át egymás gépeire. Ha jól emlékszem, nagyjából 40 MB környékén volt a Duke Nukem 3D kicsomagolva, amit 2 MB kapacitásúra formázott, 5 ¼"-es hajlékonylemezeken hoztam el. Soha nem felejtem el azt a szívroham-közeli állapotot, amikor két órányi extrakciót követően az utolsó lemez kicsomagolásakor a meghajtóban elkezdett köhögni a lemez (ZIP állomány lévén nem nagyon tolerálta a sérüléseket). Végre aztán nagy nehezen kicsomagoltam és onnantól kezdve évekig le sem töröltem a gépről.
Ez a bemutató már a Steamen regisztrált Megaton Edition kiadásról készült, ami tízszer ekkora, összesen 420 MB-ot nyom. Hogy mennyit változott azóta a világ, ezt a 400 MB-ot pár perc alatt le lehet tölteni interneten keresztül, nem kell többé floppy lemezekkel kínlódni. Viszont kétségtelen tény, hogy annak is megvolt a maga hangulata, ahogy egymáshoz jártunk játékokat csereberélni. Aki szeretne egy kicsit nosztalgiázni, most fillérekért hozzájuthat a programhoz, 6 dollárért megvásárolható GOG-on.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
