Bevezetés

Visszatért minden idők talán legjobb stratégiai játéka a gyökereihez: újra Japán harcterein tehetjük próbára katonai tudásunkat. 2000-ben igazi forradalmat hozott a program, tizenegy évi evolúció eredményét tarthatjuk most a kezünkben. Vajon megfelel a magas elvárásoknak? A mérce nagyon magas volt. Szerintem nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ismét sikerült megugrani azt.

Japán a XVI. században nem volt éppen békésnek mondható. Az 1467 óta zajló polgárháborúban a feudális nagyurak folyamatosan hadakoztak a hatalomért. Az Asikaga-sógunátus képtelen volt összefogni az országot, a hadurak folyamatosan átrajzolták az ország térképét. A befolyási övezetek rendszeresen változtak. Ez az időszak a hadurak és a nindzsák aranykora volt. Ugyanebben az időszakban portugál kereskedők és misszionáriusok is érkeztek az országba, és az új hit mellett hatékony fegyvereket is hoztak magukkal, így változtatva meg az amúgy is kényes erőegyensúlyt az országban. Érdekes és mozgalmas történelmi időszak, ideális helyszíne egy stratégiai játéknak. A kampány a 1500-as évek második felére fókuszál, cirka ötven évünk lesz arra, hogy mi legyünk a legbefolyásosabb hadúr Japánban.

A Total War széria egy igazi hibrid. A játékmenet két részből áll. A stratégiai térképen klasszikus körös stratégiai elemeket tartalmaz, a csatákat viszont már valós időben vívhatjuk. A kombináció ideális. Van idő az agymunkára, de megkapjuk a pörgéssel járó adrenalint is. A sorozat nagy rajongója vagyok, bár be kell vallanom a napóleoni epizód kimaradt az életemből. Leragadtam a Medieval II modjainál. Napóleon kora nem igazán fogott meg, a korabeli Japán viszont igazán ínyenc falatnak néz ki.

Stratégiai térkép

A játék veteránoknak nem hoz hatalmas újításokat, viszont akad pár apró finomság, amit érdemes még időben elsajátítani. Nem voltam rest, és az oktató résszel kezdtem neki. Haladó játékosoknak némileg szájbarágósan magyaráz, viszont egy kezdőnek nélkülözhetetlen segítséget nyújt az induláshoz. Néhány olyan apróságot is megemlít, ami későbbiek folyamán jól fog jönni. Ha ezen túl vagyunk, akkor már bátran nekiállhatunk a kampánynak. Az első epizódban hét frakció állt a rendelkezésünkre, az új részben ez kilencre bővült (Limited Edition vásárlóknak 10). Minden családnak megvannak a maga előnyei és hátrányai, válasszon mindenki magához illőt. El kell még döntenünk, hogy rövid vagy hosszú kampányt kívánunk játszani, esetleg dominationt. Régen minden frakció hangulatos bevezető videóval kezdett, melyet a játék motorja hajtott. Nos most is kapunk valami ilyesmit, de valahogy nem az igazi. A stratégiai térképen készült a videó, és nem hozza azt az érzést, mint az előzők. Viszont lehet, hogy csak én öregszem, és nehezebb lelkesíteni.

Stratégiai térkép

A legtöbb időnket itt fogjuk eltölteni. Itt láthatjuk városainkat, seregeinket. Innen érünk el mindent, ami a birodalmunkkal kapcsolatos. Kezdetben az országról csak egy papír alapú, a jellegzetes japán tusrajzot idéző térképet látunk. A megoldás zseniális, emlékeztet az első epizód térképére. Ahogy fokozatosan derítjük fel az országot csapatainkkal, úgy vált a nézet át a modern három dimenziós megjelenésre. Érdemes alaposan megszemlélni a terepet, igazán apró részletekre is figyeltek a készítők ( pl vízesésnél szivárványt is láthatunk). Természetesen ráközelíthetünk a részletekre is, illetve forgathatjuk a kamerát. Ez utóbbi inkább látványos funkció, túl sok hasznát nem láttam. A kor hangulatát nagyon jól sikerült eltalálniuk a készítőknek. A töltő képernyőknél a kor stílusában rajzolt festmények töltik ki, illetve a kötelező idézetek sem maradhattak el, ez már a játék védjegyének számít. Engem a rajzolás nagyon megnyert, nem koridegen, véletlenül sem próbáltak manga stílust vinni a dologban. Mondjuk ez utóbbi eredetileg fel sem merült bennem, viszont a párom dicsérően jegyezte meg.

Minden egyes régió rendelkezik egy fővárossal, aki ezt birtokolja, az a terület ura. A városok ezen túl is igen nagy stratégiai jelentőséggel bírnak, itt képezhetjük ki hódító seregeinket. Erre még később visszatérek. Településünk fejlődésének irányát mi határozzuk meg. Elrendelhetjük gazdasági vagy morált javító épületek felhúzását, és katonai vagy kereskedelmi jellegű épületekről sem feledkezhetünk meg. A jó minőségű úthálózat kiépítése elengedhetetlen. Ez kettős célt szolgál: Elősegíti a szárazföldi kereskedelmet, illetve csapataink sokkal gyorsabban mozognak rajta. Egy város ilyen viharos történelmi időben nem maradhat védtelenül. Lehetőségünk nyílik erődítéseket húzni a hatékonyabb védelem érdekében. Az előző epizódban bevezetett újítást itt is tovább vitték. Épületeink nem csak a városok határán belül találhatóak, így ha nem vigyázunk az ellenfél fosztogató alakulatai könnyen felprédálhatják ezeket az objektumokat, és javításuk igen sok pénzünkbe kerülhet. A játék során figyelnünk kell a nyersanyagokra. A pénz ugyebár alap, minél több, annál jobb. Az épületek felhúzása, katonák kiképzése ugyebár pénzbe kerül. Fontos alaposan eszünkbe vésni: nemcsak kiképezni kell tudni egy sereget, fenntartásra is forrásokat kell szánni. Ennélfogva minél nagyobb az armada, annál inkább apasztja a kincstárunkat. Az embereket etetni is kell, figyeljünk oda folyamatosan rizskészletünkre. Elég gyakran bele tud futni az ember ennek a hiányába. Amíg ezt nem orvosoljuk, a nép bizony lázongani fog. Egy ideig csak szóban, később már igen komoly seregek jelennek meg a semmiből, ezek leverése pedig elvonja haderőnket a fő feladatától, a hódítástól.

„A győzedelmes hadsereg...

A hódításhoz pénzre és emberanyagra van szükségünk. Alapesetben nem tudunk túl sok típusú egységet kiképezni, de városaink fejlődésével lehetőségeink bővülni fognak. Készíthetünk szárazföldi csapatokat, illetve tengerieket is. Utóbbiak fő feladata biztosítani a zavartalan vízi kereskedelmet, másrészt pedig távol kell tartani a kalózokat, fosztogató hordákat is partjainktól. Lehetőségünk nyílik majd saját kezűleg levezényelni a tengeri összecsapásokat. Egy-két hajónál még érdekes is a dolog, nagyobb flottáknál engem már idegesített. Később ezeket a csatákat már az AI-ra bíztam.

A szárazföldi erők már érdekesebbek voltak számomra. Két fő csoportra oszthatjuk őket. A harcoló alakulatok feladatát szerintem nem kell bemutatni senkinek, viszont az ügynökök feladata már érdekesebb. Képezhetünk szerzeteseket, nindzsákat, felügyelőket. A felügyelő (metsuke) kedvenc funkciója a megvesztegetés (mennyire szerettem ezt a Rome-ban), illetve az ellenséges nindzsák elfogása. Igazából amolyan inkvizítor, ügynök, rendfenntartó hibrid egység. A nindzsák szabotázsakciókat hajthatnak végre, de akár végezhetünk az ellenfél tábornokaival is. Ez utóbbi igen komoly előnyhöz juttathat minket egy ütközetben. A munka folyamatáról videó bejátszások által kapunk jelentést. Némelyik kisfilm forgatókönyve egy az egyben az első epizódból lett átemelve. Mint veterán, ezért nagyon hálás vagyok. A szerzetesekből akár városi helytartót is faraghatunk. A Shogun 2 egyik fő újítása a skill tree bevezetése. Végre valahára kezünkbe vehetjük ügynökeink és családtagjaink fejlődését. Ha egy igazi bérgyilkost vagy profi szabotőrt akarunk faragni nindzsánkból, immár lehetőségünk lesz célirányosan megtenni ezt. Az előbb említett családtagok kulcsszerepet játszanak a játékban. Ők hadvezéreink, kormányzóink. Egy jól képzett családtag képes az általa vezetett sereg erejét érezhetően növelni. Városaink is hálásak, ha jó ember irányítja a település ügyes-bajos dolgait.

Szomszédainkkal a viszony sajnos nem mindig optimális. A diplomáciai panelon lehetőségünk nyílik tárgyalásokat kezdeményezni. Egy újonnan felderített frakcióval érdemes azonnal kereskedelmi megállapodást kötni. Ugyanitt üzenhetünk hadat, kérhetünk vagy akár követelhetünk békét. Ahhoz, hogy egy tárgyalás sikerrel záruljon, néha bizony pénzt kell áldozni a megfelelő szimpátia elnyerése érdekében. Egy szövetség akkor tartós, ha partnerünk is elégedett ténykedésünkkel. Ha van a családban leánygyermek, egy házassággal még szorosabb partneri viszonyba kerülhetünk szövetségesünkkel. A játék előre haladtával egyre több és több ellenségünk lesz. Nem nézik jó szemmel a hadurak, hogy terjeszkedünk. Egy idő után ne lepődjünk meg azon, ha szinte mindenki ellenünk fordul, ez ellen nem tehetünk semmit, természetes jelenség. A közös ellenség ellen a történelemben is sokszor összefogtak.

Amennyiben a diplomácia kudarcot vall, akkor lép előtérbe a hadsereg. Már a játék elején is több ezer fős ütközetekben vehetünk részt, később akár ötvenezer katona is küzdhet a csatatéren. Eleinte egyszerű íjászokat, lándzsás gyalogságot toborozhatunk, vagy alap szamuráj egységeket állíthatunk csatasorba. Később lehetőségünk lesz igazi nagyágyúkat is bevetni. Európai kereskedő cimboráinknak hála tűzfegyveres gyalogsággal, és tüzérséggel is rendelkezhetünk. Szamurájok, hősök, nindzsák, nehézlovasok... mindenkinek megvan a pontos szerepe a csatatéren. Ha két sereg találkozik, több lehetőséget is felkínál nekünk a gép. Amennyiben minket támadnak meg, alkalmunk van egyszer (csak egyszer) visszavonulni. Ha nem kívánunk ilyen gyáva, de taktikus megoldással élni, akkor vár a csatamező. Rábízhatjuk a gépre is ezt a feladatot, ekkor a kamera ráközelít az eseményre. Láthatjuk, hogyan csökken ez ellen, illetve a mi csapataink létszáma. Ez a megoldás akkor jó, ha elsöprő túlerővel rendelkezünk, azonban ha kicsit is azonos erők találkoznak, netán túlerőt kell legyűrnünk, akkor ne bízzuk az AI-ra, inkább vegyük kezünkbe az irányítást. Nem említettem még az évszakok szerepét a játékban. A tél nem ideális a támadó jellegű háborúskodásra. Fagyos időszakban csapataimat éhínség gyötri idegen földön. Tél tábornok igen komolyan meg tudja ritkítani drága pénzen kiképzett seregünket. Ezek a veszteségek egy szoros ütközet előtt nem megengedhetőek. Elhullott katonáinkat pótolni csak saját területen tudjuk. Szép lassan történik a toborzás, ezúttal nem pénz kérdése a feltöltésük. Sajnos ki kell várnunk, hogy minden csapatunk visszanyerje erejét.

már a csata megkezdése előtt megnyeri a csatát."

„A győzedelmes hadsereg már a csata megkezdése előtt megnyeri a csatát; a vereségre ítélt hadsereg pedig a győzelem reményében harcol.”

A Shogun-ban lehetőségünk van grandiózus ütközetek levezénylésére. Mint már korábban említettem a fejlesztők szerint ötvenezer fő körüli a felső határ. Első lépésként lehetőségünk van seregeink kiinduló hadrendjének beállítására. Feltéve ha nem vagyunk rajtaütés áldozatai, mert akkor igen hamar véres káosz lesz a csatatér. Rendezkedni ekkor nem lesz időnk. Normál esetben csapatainkat saját ízlés szerint is hadrendbe rendezhetjük, de válogathatunk jó pár előre beállított korabeli csatarendből is kedvünkre. Végignézve a tájon és az egységek megvalósításán, elismerően csettinthetünk. A csatatér megjelenése az évszakok szerint változik. A készítők különösen figyeltek a részletekre: itt is megtalálhatjuk a virágzó tavaszi cseresznyefákat, az őszi erdő változatos színeit. A levegőben virágszirmok szálnak, vagy éppen szakad a hó. A köd, a fények, minden a helyén van. Egy pillanatra talán el is felejthetjük, hogy egy csatatéren vagyunk.

Alap esetben két sereg felsorakozik egymással szemben, és minden tudásukat beleadva megpróbálják legyűrni a másikat. A terep lehet az ellenségünk és a barátunk is a csatában. Érdemes kihasználni a magassági különbségeket. Az erdőkben észrevétlenül mozoghatunk, illetve ideális csapda állítására. Ha kellemetlen meglepetést tudunk okozni az ellenfélnek, az már fél siker. A játék egyik legjobb és leghangulatosabb része a települések ostroma. Az erődök nem emlékeztetnek a korai részekre. Japán védelmi épületei alkalmazkodtak a helyi viszonyokhoz: a gyakori földrengések nem tették lehetővé európai jellegű meredek falakat, ígyazonban az ostromló seregek ha lassan is, de fel tudnak mászni ezeken az erődítéseken. A védőket fedezék védi az ellenfél távolsági fegyvereitől. Vigyázzunk azonban arra, hogy ezek fából készülnek. Igen kellemetlen tud lenni, ha rágyújtják őket a védőinkre. Ostrom idejére lovasainkat leszállíthatjuk lovaikról, hogy gyalog küzdjenek sikerünkért. Az otthagyott lovakra érdemes odafigyelni, mert ha ez ellen szétzavarja az állatokat, akkor dicső lovasaink ebben a csatában végig caplatni fognak. A mesterséges intelligencia nem kiemelkedő, de nem is mondható rossznak. Bár az esetek többségében kiszámítható, néha képes meglepetést okozni. A lovasait szerintem kifejezetten okosan mozgatja. Az ostromoknál elfelejthetjük a korábbi részekben szerezett rutinunkat: immár nem csak egy irányból támad a gép, így nekünk is meg kell osztani a csapatainkat, vagy rohangálhatunk fel-alá várunkban mint a mérgezett egér. A harcok során csapataink fejlődnek, ezért érdemes vigyázni veterán katonáinkra. Hosszútávon sokba kerülhet a veteránok hiánya. A tapasztalt katonák nehezebben futamodnak meg, eredményesebben harcolnak, lassabban fáradnak el. Vigyázzunk rájuk, igazi kincs a birtoklásuk. A korábbi részekben győztes csata után felajánlotta a játék a lehetőséget, hogy a foglyokat elengedjük vagy váltságdíjat követelhettünk értünk. Nos ezzel ebben az epizódban nem találkoztam. Sajnálom a hiányát. Egy családfő foglyul ejtése igen jó bevételi forrás lehetett.

Amennyiben nem szeretnék a kampánnyal vesződni, csak a csatákra szeretnénk koncentrálni, akkor nekünk a Custom Battle, illetve a Historical Battles való. Ez utóbbiban klasszikus ütközeteket játszhatunk újra, míg a másik variációnál, olyan csatát állíthatunk be amilyet szeretnénk.

A Shogun 2 nem csak egyjátékos módban kínál számunkra szórakozást. A Steam-re támaszkodó többjátékos szekció nagyon hosszú ideig képes lekötni minket. Az egyszerű gyors ütközetek itt is a gyors szórakoztatást biztosítják. Az online kampány ezzel szemben igen hosszú, alaposan lefoglaló és nehéz ügy. Itt lehetőségünk van avatarunkat a saját képünkre formálni. Saját címer, színek. Eltérhetünk a tradicionális kinézettől, így téve egyedibbé magunkat. A fejlődési rendszert természetesen itt sem hagyták ki. Az online leaderboard a statisztikák és a helyezések megszállottjainak kínál szórakozást. Igazán még nem kóstoltam bele idő híján a többjátékos módba. Egy későbbi cikkben erre a témára még visszatérek, amint kitapasztaltam minden csínját a dolognak.

A játék teljes mértékben hozta azt, amit várunk tőle. Több tucat óra tiszta játékidő, ha csak az egyjátékos kampányt nézzük. Ha komoly multiplayer babérokra törünk, akkor ez az idő megtöbbszöröződik. A Shogun 2 kevésbé kitartó játékosokat viszont könnyen elriaszthatja. Néha nehéz, főleg ha a birodalmunk megoldhatatlan rizshiánnyal küszködik. Azonban megéri minden egyes percet, amit beleölünk. Végre egy tartalmas játék, ami többet nyújt számunkra mint eszetlen lövöldözés és klikkelőverseny. Okosnak, megfontoltnak kell lenni. A beépített enciklopédiának köszönhetően alaposabban megismerhetjük a korabeli Japánt. Most jön a lényeg: a Total War mindig is erős közösséggel rendelkezett, akik nem restek bővíteni a játékot. A jelek szerint ebben sem lesz hiány. Már most szállingóznak a kezdetleges mod-ok. Még néhány hónap, és elkezdenek készülni a teljes átalakítási projektek. Ez egy olyan szintű újrajátszhatóságot ad a játéknak, aminek hosszútávú hatásait még nem ismerjük. Várható hogy új frakciókkal, egységekkel fogunk találkozni, mindezt teljesen ingyen! A tesztkonfiguráción szépen futott a játék, bár fekete pont jár a relatív hosszú töltési időért, azonban ez kibírható. Szerintem nem elhamarkodott az a kijelentés, hogy 2011 legjobb stratégiai játéka érkezett meg. Nem látok olyan konkurens terméket, ami meg tudja szorongatni idén a Shogun 2 Total War-t.