A cikk eredetije partnerünknél, a Hungamer oldalán jelent meg először. A benne foglaltak nem feltétlen egyeznek a Gamepod szerkesztőinek véleményével.

Ismét kaptunk egy újragondolt játékot a Syndicate képében a Starbreeze fejlesztői által. Az eredeti játék még 1993-ban jelent meg, amit leginkább taktikus és stratégiai gondolkodásmenettel lehetett jellemezni. A rajongók máig dicsérik a múlt alkotását, nem úgy, mint mostani alanyunkat.

A 2012-es Syndicate reboot teljesen más lett, mint elődje. A fejlesztők mellőzték a stratégiát belőle, helyette az FPS játékstílusra jellemző dolgokat vetettek be. A Chronicles of Riddick fejlesztői az FPS műfajban meglehetősen otthonosan mozognak, ez mondjuk meg is látszott a Syndicaten is. Bevallom őszintén a 90-es évek elején kiadott produktumhoz nem volt szerencsém, így az új játék némiképp valamilyen szinten bejött, tetszett és néha utálni is tudtam. Újoncként vethettem be magamat a sztoriba, a lövöldözős részek kellően hatásosak lettek, de még így is vannak hiányosságai, többek között a sztori az nagyon gyengére sikerült. Rájöttem, hogy a Syndicate csupán egy szórakoztató lövöldözős játék lett, amit az ember egyszer elővesz, majd gyorsan végigjátssza.

Ez után pedig a dobozt elteszi a polcra porosodni. A single player kampány meglehetősen lapos, és értékelhetetlen vacak. Sőt a sztorinak még úgymond lelke sincs, annyira semmitmondó lett, hogy ez már a katasztrófa szintet súrolja. A sztori szerint egy Kilo nevezetű ügynököt alakítunk, akit elég jól bedrótoztak az EuroCorp katonai vállalatnál az illetékesek. Ő meg kapta a DARTS 6 nevezetű chippet, mely segítségével szuper katonává vált. Embereket irányíthat, dolgokat mozgathat, a beépített kütyüvel. Ezeket a high-tech kütyüket egyelőre a katonák, ügynökök, és a kormány emberei használják elég céltudatosan, legyen az jó vagy rossz helyzet. Ha egy ügynök az EuroCorphoz tartozik, részt kell vennie minden piszkos ügyben. A legtöbb vállalat ádáz küzdelmet, és kémkedést folytat egymás ellen. Velük találkozhatunk a sztori végigjátszása alatt, különböző helyzetekben, és pár fontos döntésben karöltve. A történet tehát annyira semmitmondó sz@r lett, hogy egy kezdő játékos is megmondja ki lesz a főboss, meg kibe lesz szerelmes Kilo hősünk. Komolyan, EA-nél hogy gondolták így kiadni a játékot. Ráadásul a sztori elég rosszul passzol az igen steril környezethez, elvétve vannak jól kidolgozott környezeti hangulati elemek a játékban, már ami a részletességet illeti. A játékmenet a jól bevált első személyű lövöldözős harcokra épít. Van pár új fegyver, amiket kedvünk szerint váltogathatunk, cserélhetünk le. Valamint a legtöbb stukkernek van egy alternatív tüzelési lehetősége, eldönthetjük, hogy fél automata, vagy automata fegyver legyen X fegyverből, bár ez nem oszt nem szoroz, a játékélményen cajmi keveset változtat. Csak egy plusz lehetőség az FPS fanoknak.

A fegyver modelleket, és azok hangját illeti némi dicsérő szó, a Starbreeze ugyanis megmutatta, hogy igen is ért az FPS műfajhoz. Pályákon keresztül több főnökharcot kell megvívnia Kilonak, aki az ellenfél likvidálása után minden chipet felhasználhat. Így a játékmenet kap némi RPG elemet. Fejleszthetjük tudásunkat, technikánkat, közelharcunkat, életerő regenerálódásunkat ökölharc közben, stb. A fejlesztéseknek és a frissítéseknek semmilyen értelmét nem látom, hiszen a Syndicate játékideje meglehetősen rövidkére sikerült, kb 4-5 óra alatt végig lehet vinni a sztorit. Az upgradekhez meg kb több, mint 30 képzettség található, ez idő alatt csak a negyedét (vagy majdnem a felét) tudjuk felfejleszteni. A pontokat a bossok legyőzése után kapjuk meg, egy meglehetősen érdekes „kicsapolás” után használhatjuk fel az ellenfél csipjét.

Ezt a játékot talán az imént felemásra vizsgázott DART rendszer húzza ki a teljes anyagi csődből. Az igaz, hogy a játékmenet és a játékidő baromi rövid, de ezzel a rendszerrel mégis élvezhetőbbé teszi az akciókat. A DART 6 chippel irányíthatunk mindent és mindenkit, sőt egyes helyzeteknél átláthatunk vele a falon, miközben a használatával eleve lelassul az idő is. Ezek a frissítések nagyon rosszul vannak megoldva, mert csak és kizárólag bizonyos történetvezetési pontoknál érhetjük el (csak bossfightok után). A Darts 6 3 fő viselkedést tanulmányoz, ezek a breach, a meggyőzés és az öngyilkosság. Ezeket lehet felváltva alkalmazni az ellenségeinken.

Összességében a single palyer kampány és annak sztorija meglehetősen kiábrándító. Az ötletek adottak voltak, de a fejlesztők leginkább az FPS műfajra gondoltak és gyúrták ezerrel. A belevitt RPG elemeket is teljesen feleslegesen alkalmazták a kötött játékmenethez kapcsolódóan. A stuffot egyedül a túlblurozott grafika és a cooperative játékmód menti meg -még - a totális bukástól. Ebben a módban három másik játékossal kell 9 szakaszon végigdarálni és legyőzni a végső bosst. A játék legerősebb része. Ha gondolkodol a beszerzésén, akkor emiatt megéri, de ha a sztori és a kampány végigjátszására gondolsz, akkor inkább várj pár hónapot, míg lemegy az ára az Originen. Egyszeri végigjátszást ugyan megér, de ezt többet nem fogod elővenni, ha csak nem akarsz a haverokkal egy jót coopozni. A Syndicate egy szórakoztató játék lett, leköt addig, amíg be nem fut egy jobb cím, de utána könnyedén búcsút mondhatsz neki, tehát hamar a feledés homályába merülhet. A Starbreeze srácait védve: tisztességes iparos munkát végeztek boszorkánykonyhájukban. Korunk egyik legjobb FPS szakértői, még így is.

Ami tetszett:

• grafika
• lövöldözés részek
• közelharc
• DARTS 6

Ami nem tetszett:

• rövid
• rossz és kifejezetten gyenge sztori
• steril, néhol fantáziamentes környezet
• Értelmetlen fejlesztések