Film által inspirált játékok, játékok által inspirált filmek. Habár egy bizonyos célközönséget el lehet kábítani egy-egy középszerű címmel, a legtöbb érdeklődő mégis keserű szájízzel emlékszik ezzel a műfajjal való találkozására. (Gondoljunk csak Uwe Boll-ra, akinek nem akar elfogyni a pénze, és akinek rengeteg elképesztően gagyi játék remake-et köszönhetünk, vagy a nagy mozicímek kötelező velejárójaként sietve kiadott szuperhős-játékokra, amik aztán csak a vérfanok számára válnak be.)

De nem szabad általánosítani, nincs ez mindíg így. Legkellemesebb csalódásom a 2004 decemberében megjelent Chronicles of Riddick: Escape from Butcher Bay volt, változatos, izgalmas játékmenetével, gyönyörű grafikájával, és egyszerű de tökéletesen kivitelezett történetével. Azóta is azon gondolkodtam, hogy a fejlesztő, a minőségi munkája miatt általam nagyra becsült Starbreeze (egyéb munkái pl. az Enclave - sosem bocsátom meg nekik a 2. rész félbehagyását - vagy a Knights of the Temple) miért is hagyta lógva ezt a koncepciót.

The Chronicles of Riddick: Assault on Dark Athena

Mint kiderült, nem hagyta, csak nem kenyere a hype, és csendben dolgozik. Az új cím története közvetlenül az EfBB után szövi tovább a szálakat. Riddickre menekülése után a Dark Athena kalózhajó talál rá, és mivel valamilyen befejezetlen kellemetlensége van a hajó nőnemű kapitányával, így itt sem fogadják szívesen, helyette hibernálják. Hogy hogy nem, de sikerül kiszabadulnia, és a kaland a hatalmas űrhajó fedélzetén elkezdődik. Az ígéretek szerint a játék előzményéből származó kulcsfontosságú gameplay elemek megmaradtak (stealth, special moves, knife combat, night vision), és kibővültek. Az újdonságok közé tartozik a hajón őrjáratozó Drone egységek (szinte zombivá redukált katonák) irányítása a hajó erre specializált rendszerén keresztül (persze a rendszerhez hozzá is kell férni), ami kellemes váltás a játék egyébként nem éppen Run & Gun stílusa mellé, hisz az irányított katonával úgy rohamozunk ahogy akarunk, nem kell a saját életünket félteni.

A látványról természetesen felújított grafikai motor gondoskodik, és a Starbreeze eddigi munkájából és az elcsepegtetett képekből ítélve nem lesz hiányunk eye-candy téren.

További kellemes újítás még a multiplayer mode, ami sajnos az elődből kimaradt. Mindenesetre Riddick 2004-ben jött, látott, és elvitte több helyen az év játéka címet, és nem kizárt, hogy a második felvonás 2009 tavaszára ígért megjelenése után szintén méltó versenytársa lesz a jövő év nagy címeinek.