iPad-ről PC-re
Az Oceanhorn-t 2013 végén ismerhette meg a nagyközönség, ekkor mutatta be a Cornfox & Bros névre hallgató finn indie fejlesztőcsapat a programot iPadre, ami kimondva-kimondatlanul a jól ismert The Legend of Zelda címen futó legendás Nintendo-játéksorozatra akart hasonlítani. Az összkép egy táblagép viszonylatában nagyon jól sikerült, később pedig úgy gondolták a fejlesztők, hogy érdemes lehet PC-re is portolni az alkotást, erre idén márciusig kellett várnunk.
A játék önmagában nagyon erőteljesen hasonlít a Zelda-széria Wind Waker-epizódjára, a helyszínek, a nézőpontok, a kameramozgások, az alapvető feladat és a főhős is szinte megtévesztésig hasonlít a Nintendo sorozatának említett epizódjára, a különbséget hirtelen csak abban lehet látni, hogy a karakterünk kócos haja nem szőke, hanem barna az Oceanhorn esetében. A környezet nagyon kellemes és vidám, a zene hangulatos, az alapok tehát jó helyről vannak „kölcsönvéve".
A történet a hatalmas tenger egyik kis szigetén kezdődik, ahol egy fiatal fiú bőrébe bújva ébredünk, aki hirtelen arra eszmélt, hogy az apja eltűnt és csak egy régi napló, illetve egy rejtélyes nyaklánc maradt utána. Innen indul kalandozásunk Hermit szigetén, ahol természetesen elsajátíthatjuk az irányítást, megtanuljuk, hogy különböző emberekkel beszélgetni néha érdemes lehet, mert esetleg felfedhetnek előttünk egy új szigetet, továbbá szerezhetünk plusz életeket, pénzt és gyönyörű kék gyémántokat (ez utóbbiak segítségével kalandor-szintünket fejleszthetjük).
Zelda-hasonmás, de mégsem
A Zelda leglényegét a dungeonok, azaz a nagyon jól megkonstruált, barlangokba-templomokba helyezett feladványok-rejtvények adták, amik megoldása nélkül nem juthattunk túl az egyes pályarészeken. Az Oceanhorn a játék során többször próbálkozik ilyesmivel, de ezek abszolválása általában nagyon egyszerű, tárgyakat kell áthelyezni, köveket megmozgatni, kapcsolókat átállítani, bejáratot robbantani, esetleg úszni egy kicsit. Ez utóbbival azonban érdemes ügyesen bánni, a játék egyik tipikus halálneme a fulladás, főhősünk ugyanis nem sokáig bírja a víz alatt.
Bravúros grafikát ne ebben a játékban keressünk, a környezet viszont hangulatos. [+]
Az irányításon érezni a leginkább, hogy ez egy mobilplatformról érkezett játék: nagyon egyszerű az egész, a nyílgombokon és a bal egérgombon kívül nem nagyon fogunk semmi mást használni. Célozni csak nagy vonalakban kell, az ellenségek jellemzően kicsi, buta, könnyen félrevezethető lények, de rengeteg van belőlük és néha váratlan helyeken bukkanhatnak fel. A szigetek végén főellenségek várják érkezésünket, ellenük már kicsit nehezebb a dolgunk, de maximum három-négy próbálkozás után bármelyikkel el tudunk bánni.
A grafikán sokat csiszoltak az iPad-változathoz képest, jóval több árnyék került bele, részletesebbek a karakterek, szebb a pályák összképe. A különböző helyszíneket folyamatosan, elsődlegesen emberekkel beszélgetve ismerjük meg, a játék végére már 14 sziget között bolyonghatunk a hajónkkal (aminek az irányítása nincs a kezünkben), menet közben nézhetjük a tájat, vagy vadászhatunk a vízen úszó ládák tartalmaira és egyéb tárgyakra. A játék elején a kard és a pajzs segít minket a közelharcban, később bejönnek a képbe bombák és lőfegyverek is.
Összességében az Oceanhorn egy egyszerű kis unaloműző játéknak tökéletes, nem dolgoztatja meg az agyunkat különösebben, nem túlzottan nehéz, viszont nagyon időigényes, lévén a különböző szigetek közti utak akár hat-hét percesek is lehetnek - és bizony nagyon sokat kell ingázni köztük. A zene hangulatos, a feladványok nagyon egyszerűen megfejthetők, vér pedig nem folyik, ezek miatt kisebb gyerekeknek is merném javasolni a játékot. A jelenlegi 12 eurós árával nem tartozik a legolcsóbb programok közé, de nem is megfizethetetlen, egy átlagos játékosnak körülbelül ennyi órát el is kell tölteni a játékkal, mire 100%-ig végigviszi, a profiknak valószínűleg ennél jóval kevesebb idő is elég a sikerhez.
Az Oceanhorn: Monster of the Uncharted Seas PC-n, Windows-ra jelent meg.
Pro:
- Gyengébb hardvereken is könnyedén fut
- Hangulatosak a zenék és a pályák
- Nagyon hasonlít a Zelda sorozatra, mégis más
Kontra:
- Túl egyszerűek a feladványok
- Nem túl profi az irányítás, a célzási mechanizmus sem használja ki igazán a PC előnyeit
- Csak Windows platformon elérhető
80
