A PlayStation Network játékai között 2014 márciusában, vagyis első XBLA premierje után jelent meg a XXI. század második évtizedében új lendületet vevő független játékfejlesztések egyik ikonikus képviselője a FEZ. Elég sokat kellet tehát várni PS Vita, PS4 és PS3 platformok valamelyikén játszó gamereknek a számos játékszakmai díjat bezsebelt cím portolására. Viszont legalább cross-buy megoldásban lehet hozzájutni, vagyis a három platform bármelyikére megvásárolva a másik kettőre is letölthető és játszható a FEZ.
A 8bites videójátékok korszakát, s annak is inkább korai időszakát idéző grafika az ifjabb játékos korosztály számára szó szerint döbbenetes hatással lehet, a 25-30 évvel ezelőtt a technika csúcsának számító home- és personal computerek, no meg az első konzolok és a rajtuk futtatható játékok látványvilágával. Az éltesebb, gamer pályafutásukat ZX-81 vagy sárgakazis Nintendo koppintáson kezdő játékosok viszont a gyermekkori emlékek rohamára, a hosszútávú memória mélységes bugyraiból felbukkanó játékélmények okozta nosztalgiarohamra számíthatnak. A FEZ, a játékosok többségét magával ragadó varázslata persze messze nem a retro látványnak köszönhető, de nélküle nagyságrendekkel kevésbé lenne élvezetes.
A Polytron Corporation fejlesztette játék egy kétdimenziós játékvilág egyszerű lakójának egyszerű napján veszi kezdetét. Gomez egyszerű, de ettől még vidám élete azonban rövid időn belül igencsak bonyolulttá válik, mert az egész játék megmentésének feladata a nyakába szakad. Össze kell szednie a széthullott Nagy Arany Hexahedron darabkáit, mielőtt még az újraindult játékvilágban keletkezett hibák teljesen tönkre nem vágják az univerzumot. A darabok felkutatásához a játékosnak nem csak a falujából kell, az aranykocka darabjainak birtokában megnyitható portálok során újabb és újabb helyszínekre terelgetnie Gomezt, de azok bejárásához ki kell fordítani sarkaiból az egész világot. Szó szerint kifordítani, hiszen a játéknak címet adó mókás kis, karima nélküli, kerek és piros kalap, ami a játék újraindulásakor kerül Gomez fejére, jóval többet tud a főhős eleganciájának növelésénél. A fez viselőjének, vagyis inkább az őt irányító játékosnak lehetősége van a helyszín elfordítására a harmadik dimenzióban, ugyanis minden egyes sík kapcsolódik két, rá merőleges síkhoz, vagyis egy helyszínnek négy nézőpontja van, és bizony mindegyikből egészen más képet mutat, és eltérő lehetőségeket kínál a játékosnak.
Önmagában nem túl nehéz a helyszín forgatásával megtalálni a továbbjutás módját, azonban a hexahedron darabkák megtalálása ennek ellenére jelentős figyelmet igénylő feladat. Annak ellenére jelent kihívást, hogy nincsenek a játékban Gomez életére törő ellenfelek, és végtelen számú élet áll az elvétett ugrásokkal a karakter halálát okozó játékos rendelkezésére. A FEZ-ben az egyes helyszínekről egyáltalán nincs térkép, amivel nyomon lehetne követni az ajtók és kincses ládák helyét azt pedig végképp fejben kell számon tartani, hogy melyeket sikerült már kinyitni és melyek azok, amihez kulcsot kell még találni. Az egyes helyszínek egymáshoz kapcsolódását ábrázoló térkép viszont már létezik, forgatható, zoomolható meg minden, azonban nekem nem sikerült rajta megtalálnom az arra vonatkozó információt, hogy hány kis arany kocka birtokában nyitható portál vezet az egyik és melyik a másik világba, ami az több helyszínre vezető átjárót is kínáló csomópontokon némileg bonyolítja a kívánt kapu meglelését.
A játékos memóriáját, no meg térbeni tájékozódási képességét próbára tevő játék irányítása nem sokkal bonyolultabb annak grafikájánál. S talán éppen ez az egyszerűség az, ami annyira magával tudja ragadni a játékosokat, hogy hosszú órákra merülnek el Gomez terelgetésében. Rám legalább is ilyen hatással van a játék és a 20 éves grafikai időutazást első pillantásra sokkoló látványa a második pályára a játékélmény elválaszthatatlan részévé változott.
