Bevezető

Valahol óriási szerencse, hogy az idén év elején az eszünkbe jutott ránézni a PlayStation VR-ra, hiszen a 2016-os év végi megjelenése óta nem igazán foglalkoztunk a PlayStation 4 technológiai szempontból amúgy remek kiegészítőjével. Ha ugyanis nem jut eszünkbe megnézni, hogy hogyan is áll a kiegészítő, akkor nem botlunk bele tesztünk tárgyába, és valószínűleg kihagyjuk minden idők egyik legjobb játékélményét, de egyelőre még ne szaladjunk ennyire előre!

Arról valószínűleg hallottak már páran, hogy a PlayStation 4 eladási számai egészen elképesztően alakulnak, tavaly december végén a gyártó közleménye szerint 91,6 millió darabot adtak el a konzolcsalád tagjaiból, ami önmagáért beszél. A PlayStation VR pedig ezzel összhangban az egyik legnépszerűbb VR-kiegészítő, amelyből 2018 augusztusában adták el a hárommilliomodik példányt, de idén simán meglehet az ötmillió is, arról ugyanis van adat, hogy 2018. harmadik negyedévében a gyártó 463 000 terméket szállított le. Ez pedig már talán egy elég nagy szám, pontosabban egy egész nagy piac ahhoz, hogy a komolyabb fejlesztőstúdiók is elkezdjenek dolgozni a platformmal – valószínűleg nem a legjobb összehasonlítás, de az Egyesült Államokon és Japánon kívül a Nintendo Wii U-ból összesen kevesebbet adtak el, mint bő két év alatt a PlayStation VR-ból, és azért arra is készültek egészen kiváló játékok. Persze a nap végén azért egy ez ennél összetettebb kérdés: egy VR-csomag jelenleg drágább egy új PS4 Slimnél, minden kiegészítővel együtt pedig majdnem annyiba kerül, mint egy PS4 Pro, ami azért eleve korlátozhatja a terjedését, attól nem is beszélve, hogy a VR-élményt nem minden ember szereti, sokan pedig eleve el sem tudják viselni.

[+]

Ráadásul egy efféle kiegészítő elterjedésének ezen a ponton valószínűleg nem is elsősorban az ár szab gátat, hanem a játékkínálat. Az igazi fanatikusok már rég megvették a szemüveget, a többiek meg kizárólag akkor fogják, ha érkezik legalább pár olyan játék, amik tényleg átütik az ingerküszöböt, amik tényleg újszerű játékélményt adnak, olyat, ami VR-nélkül nem érhető el. És itt most tényleges játékmenetről beszélünk, nem arról, hogy a különféle VR-élményektől egy órára mindenkinek leesik az álla, de a nap végén azért mindenki úgy van vele, mint mondjuk egy húsimádó ember a 800 grammos T-Bone steakkel: jól elkészítve egészen szuper, de azért minden nap túlzás lenne. Mindez persze nem azt jelenti, hogy nincsenek jó játékok PlayStation VR-ra, horrorjátékokban például egészen zseniális a kínálat, aki szereti az ilyesmit, valószínűleg el is gondolkodott a szemüveg megvásárlásán, de ez azért még nem a mainstream piac.

[+]

Az ugyanis tavaly év végén kapta meg talán az első olyan játékot, ami a kérdőjel helyére pontot rak ennél a két szónál: kell VR!. Valószínűleg a Sony is érezte, hogy valamit le kellene dobni az asztalra, a fejlesztést a Sony Interactive Entertainment Japan Studiónak adták ki, akiknek többek között az Ape Escape, a LocoRoco, a Patapon, a Gravity Rush, valamint a Knack szériákat köszönhetjük. VR-ben is van némi tapasztaltuk, a headset tulajdonosai által ingyenesen elérhető The Playroom VR is az ő fejlesztésük, tavaly és idén pedig tisztán látszik, hogy ők kapták meg az efféle játékokat: a Shadow of the Colossus mellett kizárólag az Astro Bottal, a szintén PS VR-exkluzív Déracinével és az Everybody's Golf VR-ral foglalkoztak. Ez előbbi cím már szintén nálunk van teszten, a golfos programra még várni kell, de ha mindkettő olyan minőségű lesz, mint a tesztünk tárgya, az valószínűleg meglátszik majd a VR-eladásokon.

A tökéletes játék

Az Astro Bot főszereplőjével valószínűleg szinte minden PS VR tulajdonos találkozott már, az ingyenesen letölthető The Playroom VR szoftverben ugyanis található egy minigame, ahol egy igen aranyos kis robotot kell irányítanunk. Aki a szemüveg megjelenése után játszotta végig a nem túl hosszú kalandot, valószínűleg szomorúan konstatálta, hogy itt véget is ér a történet: aki most teszi meg mindezt, kap egy felugró ablakot, amely szerint a móka folytatódhat, csak meg kell hozzá venni tesztünk tárgyát, amely különálló játék.

[+]

Nem tudom, hogy minden embernél így van-e, de én sokkal könnyebben tudok hibákról írni, mint pozitívumokról. Nem arról van szó, hogy örömöm lelem bárkinek vagy bárminek a hibáiban, azok felsorolásában, csak egyszerűen azok kézzel fogható dolgok, a jó dolgok kiemelése meg könnyedén ömlengésbe megy át, amit annyira nem szeretek. De most, talán életemben először egy olyan játékról írok cikket, aminek kapcsán gyakorlatilag nem lehet hibákról beszélni. Az Astro Bot Rescue Mission ugyanis egy hihetetlenül okosan és profin felépített szoftver, egy aprólékosan megtervezett műalkotás, ami ráadásul teljesen bugmentes is. A platformjátékok között olyan szintet képvisel, amilyet jellemzően inkább csak a Nintendo alkotások tudtak az elmúlt évtizedekben, és ha nem egy PS VR exkluzív cím lenne, talán örökre beírná magát a legjobb játékok történetének nagykönyvébe. Így lehet, hogy nem fogja, de a szemüveg eladási számait valószínűleg megdobja majd, illetve a The Game Awardsról is el tudta hozni a legjobb VR/AR játék címét is. Ha lett volna platformer kategória, akkor valószínűleg két díja is lenne.

[+]

Egyszerűen nem lehet leírni, hogy milyen élmény a kis fehér robotot irányítani egy VR-ral felvértezett PlayStation 4-en. Videón sem lehet visszaadni, meg leírva sem, de arról azért lehet beszélni, hogy milyen egy jó és milyen egy rossz platformjáték. Maradandót nyilván csak akkor lehet alkotni ebben a műfajban, ha a főhős szerethető, ha a feladatok és a pályák változatosak, a grafika értéket képvisel, a hangok és a zenék pedig illenek az egész világhoz. De ez önmagában még kevés a sikerhez, a rossz kamerakezeléssel ugyanis még a legjobban kidolgozott világot is egy pillanat alatt tönkre lehet tenni, és itt jön képbe a VR. A kamerakezelés ugyanis teljesen új értelmet nyer, ha a felhasználó feje a kamera, és nyilván ezt is el lehetne baltázni, de a SIE Japan Studio nem baltázta el, sőt, új szintre emeltek egy nagyon régi játékkategóriát. Fantasztikus élmény szituációtól függően felülről, alulról, oldalról nézni és irányítani a főhősünket, miközben magunk is részei vagyunk a pályának. Néha a fejünkkel kell széttörnünk dolgokat, a világ pedig folyamatosan kommunikál velünk, a kedvesebb szereplők integetnek, ránk mosolyognak, táncolnak, ha őket bámuljuk. Mert itt tényleg részei vagyunk a pályának, egy nagy robotot alakítunk, aki folyamatosan kíséri a főhős Astro Botot, és néha be is kell, hogy avatkozzon, már az irányításon túl.

[+]

Szintén kényes kérdés az irányítás, ami kapcsán csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Az nyilván rengeteget számít, hogy a játékos egy VR-szemüveggel tényleg térben látja a dolgokat, tehát még tudat alatt sem kell végiggondolni, hogy egy-egy platform között mekkora a távolság, vagy eleve, melyik van elöl és melyik hátul, minden zsigerből jön. Ezen túl az sem elhanyagolható, hogy a PlayStation 4 kontrollere is megjelenik a játéktérben, ráadásul használható is, pályától függően különféle extrákkal lehet feldobni, amiket általában az érintésérzékeny rész nyomásával lehet aktiválni. A leggyakrabban egy kampós kötelet tudunk kilőni, amin a kis robotunk végig tud egyensúlyozni, de van, hogy ágyúként működik, és az is előfordul, hogy vizet tudunk vele lőni, amivel nyilván a tüzeket kell kioltani. A kezelés amúgy kétgombos, ugrás és ütés van csak, minden magától értetődő.

A kerettörténet teljesen lényegtelen, de van annyira aranyos, hogy itt most felesleges lenne lelőni a poénokat. A fontosabb kérdés a szavatosság: a játékban öt világ van, amelyek között amúgy nincs túl nagy kohézió, tehát nem arról van szó, hogy az első világ mondjuk végig sivatagos környezetben játszódik. Igazából azt is mondhatjuk, hogy az egyes világok pályái között nincs kohézió, ami kicsit furcsának tűnhet, de garancia a változatosságra: azokat talán csak a világok utolsó pályáin található főellenségek kötik össze, akik minimálisan megjelennek a pályákon. Az alaptörténet végigjátszási ideje a játékos képességeitől és nézelődési vágyától függően 8-14 óra között mozoghat, az újrajátszás is tartogat izgalmakat, főleg, mert a száz százalékos teljesítés pár pályán elsőre lehetetlen, mert a begyűjtendő dolgok néha olyan helyen vannak, amiket csak azokon túlhaladva, visszanézve vehetünk részre. A pályák kimaxolása pedig különféle bónuszpályákat hoz, ezek legtöbbje a teljesítés idejéhez kötött, a legjobb eredményt 1 perc körül kaphatjuk meg, ami gyakorlatilag tökéletes futamokat jelent, ennek teljesítéséhez akár 30-40 próbálkozás is kellhet. Összegezve tehát az mondható, hogy az Astro Bot Rescue Mission gyakorlatilag egy hibátlan játék, ebből adódóan az elmúlt évek legjobb platformere is, ami a szó szoros értelmében semmilyen technológiai újítást nem hoz, csak éppen tökéletesen használja a PlayStation 4 és a VR adottságait. Akinek van konzolja és szemüvege, mindenképp próbálja ki, akinek nincs, az meg keressen egy havert, akinél tud játszani: ez a játékélmény megéri.

Pro:

• Aprólékosan kidolgozott, gyönyörű pályák,
• aranyos és szerethető főszereplő,
• jópofa hangok és változatos zenék,
• végtelenül szórakoztató és változatos játékmenet, a kontroller és a szemüveg viselőjének bevonása a játékba,
• kellően hosszú játékmenet, hosszú szavatossági idő

Kontra:

• Igen szédítő tud lenni a másik ember játékát nézni, a kamera folyamatos mozgása hányingert eredményezhet.,
• nincs többjátékos mód.

99

Az Astro Bot Rescue Mission kizárólag PlayStation VR-ral szerelt PlayStation 4 konzolokra érhető el.

Bocha