Még tavasszal írtunk arról, hogy a médiában keringő hírek a PlayStation 5 fejlesztői csomagjáról igaznak bizonyultak, és a Sony már javában teszteli az új konzolra irányuló koncepciókat. Ezek közül van egy új gép, ami ezúttal is egy PC, bár a CPU és a GPU típusa most sem derült ki, de van egy nagyon érdekes eleme.

Az általában világos, hogy a konzolgenerációk valamilyen szempontból mindenképpen innovációnak foghatók fel. A jövővel kapcsolatban nem mindenki ért egyet, de ez egy konzolnál nem számít, mert a hardver fix, illetve több évig elérhető marad, így a specifikus újításait ki lehet használni. Azt persze senki sem tudja, hogy az adott innováció maradandó lesz-e vagy sem, de végeredményben mindegy is, mert csak az adott konzolra szól, a következő gépnél maximum más formában tér vissza, ha visszatér persze.

A legtöbb érdekesség nyilván lapkán vagy lapkákon belül történik, ezekről eléggé nehéz korán információt szerezni, pláne úgy, hogy a fejlesztői csomagok jó ideig PC-s hardvereket használnak. Persze vannak fixnek vélt paraméterek, elvégre adattároló kell a hardverbe, anélkül egyik rendszer se menne sokra. Utóbbi szempontból sose gondol senki radikális megoldásra. Mit lehetne újítani egy adattárolóval? Be van kötve a vezérlőbe, tárolja az adatot, betölthető róla az operációs rendszer, valamint a telepített programok, és nagyjából ennyi. A Sony új fejlesztői csomagja viszont nem ilyen merev. Fel merték tenni a kérdést, hogy biztos jó helyen van-e ott az adattároló, ahol azt megszoktuk. Ez már önmagában is érdekes, elvégre hol máshol lehetne? Nos, a friss tesztgépen belül az NVMe SSD a grafikus vezérlőre van kötve, innen fut az operációs rendszer, illetve minden program.

Legyen a memória mostantól gyorsítótár?

A fenti koncepció mögött egy értelmes indok húzódhat meg, elvégre más esetben tényleg teljesen hasztalan az adattárolót a grafikus vezérlőre kapcsolni. A koncepció az lehet, hogy maga az SSD lesz innentől kezdve a memória. Logikai értelemben persze, fizikailag el tudja látni ugyanazt a feladatát, amit eddig, és az adatokat is megőrzi. A memória, illetve annak legalább egy szelete viszont nem hagyományos módon lenne kezelve, hanem gyakorlatilag egy iszonyatosan nagy kapacitású gyorsítótárként működne. Hasonlónak tűnik az ötlet a CPU-khoz, ahol jellemzően van egy viszonylag kicsi utolsó szintű gyorsítótár, a sokkal nagyobb rendszermemória előtt. Ez a konfiguráció leginkább a játéktér drasztikus növelésének kedvez, hiszen a jelenlegi memóriastruktúrával igen sokat kell dolgozni azon, hogy töltőképernyők nélkül legyen biztosítható a szórakozás, míg az új modellel az egész csak úgy működne, persze megfelelő teljesítményű hardverelemek mellett. Az adattárolás szempontjából pedig gyakorlatilag mindegy, hogy hova van kötve a meghajtó, ugyanúgy be tudja tölteni az operációs rendszert és a programokat a GPU-val való közvetlen kapcsolattal is.

Azt persze ki kell emelni, hogy ha ez az ötlet megvalósul az új PlayStationben, akkor sem valószínű, hogy PC-s hardverekkel. Teszt szintjén ezt jó így méregetni, de konkrét implementációval már leginkább egyedi megoldások várhatók.