Hátborzongató környezet, ijesztő neszek

Az egész játék egy felvonóval elérhető, hegy tetején lévő házban és annak környezetében zajlik. A továbbfejlesztett Killzone Shadow Fall motornak köszönhetően minden részletnek megvan a helye, elképesztően látványos lett az a világ, amibe a játékos belecsöppen. Jó, nyilván a karaktereken látszik, hogy nem egy filmet nézünk, de sikerült annyira valósághűen lemodellezni az arcokat és a mozgásokat, hogy igazából tényleg csak dicsérni lehet a játékon dolgozók kezeinek munkáját. És nem csak az Until Dawn szereplői kaptak kiemelt figyelmet, hanem minden egyéb dolog, kezdve a fáktól a háttérben lévő hegyeken át a hópelyhekig. Sietni mondjuk nem lehet, futni is csak akkor futnak a szereplők, ha valamilyen átvezető részhez érkezünk, pedig azért néha az ember gyorsabban keresné azokat a tárgyakat, amikre szükség lehet. A külső nézet adott, a kameraállások viszont változnak, így könnyebb pásztázni a körülöttünk lévő dolgokat.

Magával ragadó világ és grafika [+]

Már egyébként előre lehetett sejteni, hogy valami egészen jót alkottak a cégnél, hiszen elég kecsegtető pontszámokat kapott a kritikusoktól a játék. Pont azért kellet minden részletre ügyelni, mert sokszor éppen a hóban találunk olyan totemeket, amik a lehetséges jövőt jósolják meg nekünk, és ezek azért valahogy észre kell venni (egy apró fényforrás jelöli az ilyen és más objektumokat). Nem muszáj egyébként ennek megfelelően cselekedni, hanem a jövőkép csak egy lehetséges irány, jól mutatja, hogy egy esetleges rossz döntés esetén milyen végeredményre számíthatunk. A grafika mindenesetre tényleg magával ragadó, a lámpák fényei, a megcsillanások, a hóba taposott lábnyomok mind-mind egyedi és látványos elemek.

A karaktereket a valóságosnak megfelelően modellezték le [+]

Külön kiemelendők a játék hangjai. A horror filmeknek megfelelően nem csupán a zene tud lázba hozni, hanem az oldalról és egyéb más irányból jövő szélsuhogás, a kis mókusok által keltek neszek, vagy éppen egy felrepülő varjúraj. Mindenképpen csak úgy ajánlott játszani az Until Dawnnal, hogy fülhallgatót dugunk a fülünkbe, vagy felhangosítjuk a tévét, esetleg a házimozit. Ami még durvább, és bevallom egyszer-kétszer majdnem összecsináltam magam, az a tipikus ijesztgetős jelenetek. A karakterek is heccelik egymást, de a semmiből előtörő dobbanások, sikítások csontig hatolóan képesek megremegtetni az embert. Szép munka, tényleg, én nem éreztem soknak, akkor horror a horror, ha végig rémült vagyok.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!