Második felvonás...
A grafikára, a vizuális stílusra és a hangokra nem igazán lehet panasz, kellemesen stilizált az ASM cell-shading világa, kellően borongós és ténylegesen Noir hangulatú a Noir világ, kellően futurisztikus a 2099 neonvilága, és az elsőre hasonlító, de mintha festett világban játszódó USM is. A hangok a régóta megszokott rajzfilm szinkronhangok az első és az utolsó esetében, Miguel hangja egy idősebb, de szintén tökkelütött poénokat ontó forma, míg a Noirt formáló szinkronszinész korrekt munkája visszaadja a bosszú hajtotta keserves érzéseket. Szinkronhangok közül az egyetlen, ami nem igazán tetszett, az Deadpool hangja volt, nem igazán jött át a szociopata hozzáállás a dolgokhoz, és nem is voltak szócsaták a srácok között (pedig mint tudjuk ők a két legeszementebb karakter, ráadásul folyamatosan osztják egymást szóban), illetve a hosszabb bossfight-oknál is négy-ötször elhangoznak ugyanazok a poénok. Az animációk szépek, folyamatosak, a modellek korrekten kidolgozottak, de az ASM világban néha túlságosan üres volt az összkép.
Hangulatra és körítésre tehát semmi panaszunk nem lehet, viszont mégis azt mondom, hogy új mélypont. Mondanám, hogy akkor most találja ki mindenki, hogy mi a feketeleves, de természetesen aki már játszott az előző címekkel, az már most tudja, hogy az irányítás. Míg a futkározás, kombózás, hálólövöldözés működik, a játék ott fekszik meg, ahol a legjobban fáj. A hálólengés még csak-csak, de a falonmászás kiábrándítóan rossz lett. Falra tapadni és felfele mászni még istenes, de ha oldalra akarunk mászni, miután a karaktert és a kamerát is egyszerre mozgatja, soha nem arra megy, amerre akarjuk, kivéve az előre rögzített kameraállásos jeleneteket. És ha azt hinnénk, hogy ez a legrosszabb rész, azért próbáljuk magunk elé képzelni, hogy egy sarokban egyik falról a másikra mászásnál kedvenc szomszéd pókemberünk úgy tekereg jobbra-balra és fel-alá, mintha a rovarírtóval fújták volna le. Sajnos ezzel teljes egészében a kezelhetetlenségig fajul a játék irányítása ezen a téren.
Az előbbi malőrt sajnos nem kompenzálja az irányítás többi része, de az egyértelműen érezhető, hogy a harcok közbeni irányítást teljesen átdolgozták a régebben túl sok részen át látott három gyors ütés, két lassú ütés és ezek kombinálása szituációhoz képest. Bár már a korábban említett Web of Shadows is egy átdolgozott rendszert használt, ez még ahhoz képest is tovább mutat. Ami persze nem jelenti azt, hogy formabontó vagy hogy forradalmi. Csak cirka öt év kellett, hogy átvegyék a God of War féle rendszert. Ezt legfőképp az ASM és az USM esetében látjuk, míg a 2099 rövidebb hatótávolsággal, de nagyobb sebességgel operál. Teljesen jól használható, nagyon gyorsan megtanulható, és könnyen használható mind a három esetben. Ami pedig a Noir világot illeti, sajnos letagadhatatlan a Batman AA utánérzés. A sötétben sunnyogás, a póznákra, falra és minden egyéb stabil tárgyra maffiózókat felaggatni még nem is rossz élmény, de az, hogy ehhez túl sokszor kell falon mászni, már annál inkább. A játék ezen mechanikája amúgy nem túl komplex. Ha árnyékokban közlekedünk és csak az egymagukban őrködő ellenfeleket , nincs gond, viszont ha fénybe (és ellenfeleink látókörébe) merészkedünk, vagy megpróbálunk valakit a tömeg közepéből kikapni, már annál inkább pucolhatunk is a környékről. Igen. Itt olyan módon más a játékmenet, hogy 2-3 ellenféllel egy időben nem bírunk, csak maximum az erre kijelölt helyeken.a mechanika stabilan működik egy ideig, majd eljutunk az utolsó pályáig, ahol egy vidámparkban kell rendet tennünk. Itt mindössze ott a probléma, hogy az éjszakai sunnyogásés lopódzás kellős közepette néha megszólal egy „bpummmmm” hang, majd mindenki sörétesét emelve az agyaggalamb-lövész versenyre pókunkon gyakorol. – Igen, bizonyos időközönként fellőnek egy tüzijátékot, ami mindent bevilágít. Persze a rapid nehézség növekedés az összes világ utolsó pályáin jellemző.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
