Büntetés-végrehajtás
Ritka, hogy egy nagynevű sorozat két része egy évnél kisebb eltéréssel jelenjen meg, az pedig gyakorlatilag példátlan, hogy egy hónapon belül kövesse egymást két epizód. Márpedig most ez történt, hisz alig egy hónapja teszteltük az eredeti Resident Evil remake-jét, most pedig itt van a sok-sok évvel később játszódó Revelations 2, ami – igazi ok vagy érv híján is – epizodikus formában, négy részre bontva jelenik meg.
A történetnek igazából se füle, se farka – de hát ezt megszokhattuk a szériától. A központi sztoriszál a rég ismert Claire Redfield, illetve a sorozatban újonc barátnője, Moira Burton elrablásával indul be, és az első epizódban ezen kívül tovább nem is nagyon vezet. Claire és Moira fegyverek és helyismeret térnek magukhoz egy rég elhagyatottnak tűnő börtönben. Magányukat természetesen igen hamar zombik zavarják meg, no meg egy Kafka-idézetekkel hepciáskodó nő, aki a hölgyekre erősített karperecen át beszél hozzájuk a nagy semmiről. Az epizód felénél vált a kamera, és máris a lányát, Moirát kereső Barryt irányítjuk. Mivel neki is kell egy partner – ha már van kooperatív-mód ugye – a helyszínre érkezésekor egy leginkább japán horrorfilmekbeli szereplőre hasonlító kislány csatlakozik hozzá. Mivel a leglogikátlanabb döntés ilyen esetben kétségkívül az, hogy Barry a szörnyekkel telizsúfolt félelmetes börtönbe magával vigye a Natalia nevű, igen rejtélyes leányzót, természetesen ez történik meg.
A Revelations 2 játékmenete a klasszikus túlélő horrortól az akcióorgiákig vezető tengelyen nagyjából félúton helyezkedik el. Noha nagyon hosszú békés szakaszok nem lesznek, igazán vad lövöldözésben csak háromszor lesz részünk az ugyanennyi órán át tartó első fejezetben. Szerencsére a harc jobban működik, mint az első részben; persze ez el is várható, hiszen az új részt nem kézikonzolról kellett átportolni, nem kellett egy sokkal gyengébb hardver megkötéseihez alkalmazkodni. A kitérés és a gyors megfordulás végre jól működik, bár az igen kiszámíthatatlanul izgő-mozgó ellenfelek miatt így is lesznek problémáink a precíz lövésekkel.
A kooperatív-játék sajnos csak osztott képernyőn működik – minden bizonnyal a kis költségvetés áldozata lett ez az online lehetőség. Így aztán, hacsak nem ül mellettünk valaki, kénytelenek leszünk magányosan játszani, manuálisan váltogatva a két karakter között (PC-n osztott képernyős mód sincs; bár egy nemhivatalos mod elérhetővé teszi ezt a kontrolleres játékosoknak). Ez fontos, mert a Resi 5-tel ellentétben igazi különbségek vannak a karakterek között. Claire és Barry képviselik az erős védelmezőt: csak ők használhatnak tűzfegyvereket, így a küzdelem az ő feladatuk lesz. Claire társa, Moira csak egy pajszert suhogtathat, de ennél sokkal nagyobb szerepet kap zseblámpája, ugyanis a különféle, csillogással jelzett tárgyakat csak akkor tudjuk felvenni, ha a lámpával rájuk koncentrálunk. A még fiatalabb Natalia szintén ilyen különleges fókuszképességekkel rendelkezik, igaz, nála elég mutogatni a csillogásra. Ő emellett képes szűk átjárókon átjutni, illetve falakon keresztül is látja az ellenfeleket, illetve harcban – nem túl hatékonyan – téglát vet be. Ritka az ennyire aszimetrikus koop-mód a játékokban, és itt sem feltétlenül működik: bár fontos a gyengébb karakter feladata is, mivel az akcióból gyakorlatilag teljesen kimarad, unalmassá válhat a dolog. (És ez akkor is igaz, ha egyedül játszva a tárgyak meglelése érdekében harcon kívül érdemes a gyengébb karaktert irányítani – koop-módban viszont nincs ugye átváltás az akcióban járatos karakterre.)
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
